A Kr. e. IV. évezredi gradesnicai edényjelek értelmezhető szimbolikája

  

A neolitikum jeleit szoros rokonság köti a székely rovásjelekhez és a magyar népi hieroglifákhoz - ennek köszönhetően egy-két fenékbélyeg esetében megértjük a gradesnicai fazekas mondanivalóját.

Mandics György bő lére eresztett, de az elméleti kérdésekben sorra elbukó kötetében (Róvott múltunk, Irodalmi jelen Kiadó, Arad, 2010., 219. oldal) beszámol a Bulgária nyugati felében, tehát a Vincsa kultúra lelőhelyeinek közelében előkerült gradesnicai írásleletekről. Az ásatásokon, amelyeket B. Nikolov vezetett, tudatosan keresték a neolitikus jeleket s ilyeneket találtak is. Ezek agyagedények töredékein kerültek elő, jó részük az avar és a korai magyar anyagból is ismert fenékbélyeg műfajába tartozik.

A magyar fenékbélyegek egy részének jelentését a székely írás segítségével sikerült tisztázni. Ezek a teremtett és rendezett világ középpontját, a Teremtőt és környezetét jelképezik. Az edényt az Isten jelképeivel látják el, a tartalmát pedig az Isten ajándékának tulajdonítják. Ez a felismerés lehetőséget ad a gradesnicai megfelelők értelmezésére és a párhuzam felismerésére is.

 

 

1. ábra. Gradesnicai edényfenekek jelei (Nikolov nyomán rajzolta a szerző); a három edény fenekéről csak a jelet rajzoltam át, azaz a körök nem az edényfenék peremét jelzik, hanem azok is a jel részei

Mint azt Mandics György tolmácsolja, "A munkája végén Nikolov kifejtette: minél nagyobb a vizsgált anyag, annál inkább látszik, hogy itt szó sincs egy homogén civilizációról, vagyis a jelek nem standardizálódnak, hanem a rendszeren belül bonyolódnak, osztódnak. Minél több az anyag, annál biztosabban látszik az is, hogy Tordos más, Vincsa más és Gradesnica is más, egymástól független."

Ez a függetlenség azonban nem létezik, Nikolov téved, amikor ezt állítja (s ezt Mandics György is észrevehette volna, hiszen Nikolov székely jelek megfelelőit mutatja be a gradesnicai leletekről). Nikolov azért téved, mert nem ismeri sem a székely írás eredetével és általában az írás eredetével kapcsolatos újabb felismeréseket, sem az ősvallás tételeit (vagy azokat nem használta fel a jelek értelmezésekor).

Nem teljesen világos, hogy mit ért Nikolov "a rendszeren belül bonyolódó, osztódó" jelekről.

Ha a gradesnicai rendszeren belüli jelek osztódásáról és bonyolódásáról van szó, akkor ez megfelel annak a folyamatnak, amelyet minden zavartalanul továbbélő írásrendszer esetében megfigyelhetünk, mert a jelek száma minden esetben feltűnő módon szaporodik. Erre a jelenségre Maurice Pope figyelt fel, és ki is mutatta az ókori jelrendszerek mindegyikénél. Az egyiptomi, a sumer, a kínai és a többi írásrendszer esetében egyaránt megfigyelhető a jelek számának monoton növekedése.

Amennyiben a tordosi, vincsai és gradesnicai jelkészlet önállóságát és egymástól való megkülönböztethetőségére gondol, akkor ez az önállóság csak korlátok között érvényesül. Ugyanis az általa bemutatott gradesnicai jelek között is akad olyan, amelyik székely írásjelekkel azonosítható (ezeket mutatom be a fenti ábrán). Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a korszak más kultúráinak jelei között is; azaz nem a neolitikus kultúrák elhatárolhatósága, hanem a közös – a magyar jelkinccsel azonos – jellemzőik feltűnőek. Ezek alapján egyértelműen belátható, hogy az edényeknek ugyanolyan ősvallási szerepet tulajdonítottak, az edények jelölése ugyanazt az ősvallási gondolatot fejezte ki a neolitikus kultúrákban is, mint az archaikus magyar népi cserépedényeken.

Mandics György kötetének 296. ábrájának alsó sorában bemutat két fenékbélyeget, amelyet értelmezni lehet a magyar jelkincs segítségével. Az egyik egy körbe zárt kacskaringó, a másik pedig egy körbe zárt kereszt. Más edényfenekeken körbe zárt X látható az ábrán - de a keresztet és az X-et egy kör alakú edény fenekén aligha tudjuk elhatárolni egymástól, hiszen az edények forgathatóak.

Mindegyik gradesnicai jelben megtalálható a kör, ami a Nap jele lehet.

A székely írásban ennek a körnek a "ly" (lyuk) jel felel meg. A székely "ly" (lyuk) közepén rendszerint találunk egy pontot, vagy egy vonalat. Hogy ez a pont, vagy vonal (isteni hatást közvetítő) folyót jelent a magyar jelkészletben, azt a gradesnicai és az egyéb neolitikus ligatúrák segítenek megérteni.

Az egyik gradesnicai körben ugyanis kacskaringót találunk, ami a székely rovásírás "j" (jó "folyó") jelének felel meg. A jel képi tartalma az égig csapó hullámtaraj, az Istennel azonos Tejút jele. A jelentése ennek megfelelően az Istenünk állandó jelzője (ma is jóistent emlegetünk). A jel elterjedtségére jellemző, hogy a kacskaringó a csukcs szójelek között is a jó szójele.

Ez a "körbe zárt kacskaringó" jeltársítás azt jelenti, hogy a Nap egy folyó (a Tejút) forrása. A Tejút a világ szakrális középpontjában áll és azonos az Istennel. A jel arra utal, hogy a napistentől származik az élet és minden, ami jó. A képzetet napjainkban mutatta ki Kőhalmi Katalin a szibériai ősvallási hiedelmek között (az életfolyó forrásának a Napot tekintették). S nem ez az egyetlen párhuzam az ősvallási jelek, vagy gondolatok esetében; ami egyrészről a neolitikus Kárpát-Balkán térség, másrészről a magyar jelkészlet, harmadsorban pedig Szibéria ősvallási hagyományai között felismerhető.

A másik gradesnicai jel egy körbe zárt kereszt, vagy X . Ez az Éden térképe, a székely írás "f" (Föld) jelének és a kínai írás „Föld” jelének párhuzama. Világszerte elterjedt jel, amelyik a teremtés helyszínét, az Ararát vidékét ábrázolja. Ugyanazt a gondolatot fejezi ki, amit a fenti másik ligatúra: a Föld középpontjából négy irányba ömlő folyókkal elterjedő isteni rendre utal.

A jelek az edényeket a Teremtés helyszínével, a bőség forrásával azonosítják. Aki ezekből eszik-iszik, az a Teremtő ajándékát veszi magához. Ez a nagyszerű ősvallási gondolat a ma készülő magyar cserépedényeken is kimutatható, a gondolat közismert európai megfelelője a bőségszaru.

Ezek a jelek éppen az ellenkezőjét bizonyítják annak, amit Nikolov állít. 

A gradesnicai jelek nem elszigeteltek a többi korabeli, vagy más korú jelkészlettől, hanem világos rokonságban állnak velük. Azt állapíthatjuk meg ezek alapján, hogy a kőkori írásrendszereknek volt egy igen korai, nagyjából 50 000 évvel ezelőtt kialakult magja, amelyet az Éden területéről szétvándorló embercsoportok magukkal vittek mindenhová és a népi, uralmi és vallási jelkészletben napjainkig meg is őriztek. A gradesnicai jelkészlet is összefügg a többivel.

Számunkra ebből az az érdekes, hogy a gradesnicai jelek a magyar jelkinccsel és a székely rovásírással is szoros rokonságot tartanak. S nem csupán a jelek azonosak, hanem az általuk kifejezett ősvallási mondanivaló is (azaz megértettük, vagy elolvastuk a gradesnicai jeleket). A gradesnicai jelek az edényeknek ugyanazt az ősvallási jelentőséget tulajdonítják, mint az archaikus magyar cserépedények "díszítésében" kifejezett gondolatok (a világ közepével azonos Teremtőtől származó bőség forrásával azonosítják az edényt). 

Irodalom: Cserépedényeink szimbolikája

Oldal: Gradesnicai fenékbélyegek
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat