A banai ligatúra

1/a. ábra. A banai honfoglaláskori aranyozott ezüstdísz az „Óg (is)ten felirattal - Heraklész jelképével

 

1/b. ábra. A banai felirat szójelei és a megfelelő székely jelek (közülük a szár a ligatúraképzésnél előforduló dupla olvasást feltételez, ezért a megléte bizonytalan)

A banai ezüstdísz

Ezt az írásemléket a 2001-ben megjelent kötetében Révész László régész (Aranyszántás Balotán) közölte (1. ábra). A kötetben egy szó sem esik arról, hogy ez az ezüstdísz elolvasható írásemlék lenne. 

A pityke közepén egy képszerű ligatúra rögzíti az elolvasható szöveget (2. ábra). A ligatúra olyan szójelekből áll, amelyek a székely írásból ismertek, vagy a székely betűk alapján az akrofónia rekonstruálásával azonosíthatók (1/b. ábra). 

A ligatúra az eget tartó fa képszerkezetet idézi fel (7. ás 8. ábra).

 

2. ábra. A szójelekből összerakott ligatúra olvasata: Óg (is)ten

3/b. ábra. A marosgombási világmodell sarkain is megtaláljuk az Óg jelet

3/f. ábra. A székely írás "o/ó" (Óg) jele a székelydályai feliratból; eredeti alakja vízszintes volt, de a rovástechnológia miatt függőlegesre kellett állítani - s ez a függőleges változat maradt meg a székely írásban.

4/a. ábra. A székely "nt/tn" (ten) szójel honfoglaláskori megfelelője

4/b. ábra. A székely írás "nt/tn" (ten) jele a nikolsburgi ábécéből

A banai pitykével kapcsolatos íráselméleti megfontolások

A székely írás előzményét képező kőkori montázstechnika sajátosságaiból fakad, hogy ma már nehéz egyértelműen elhatárolni, melyik szójelet lehet hangosan elolvasni a banai pitykéről, s melyik tartozik a nem hangzósítható, csupán gondolatébresztő jelek közé. 

Ehhez az írás fogalmát is egységesen kell meghatároznunk, mert alapvetően téves a Kéki Béla által megfogalmazott, de a nagyközönség számára könnyen emészthető meghatározás, amely szerint az írás a nyelv rögzítése lenne. Ez ugyanis csupán a fonetikus írások meghatározására jó, de elfeledkezik a nem fonetikus írásokról, amelyek pedig igen fontosak, ha a sztyeppi íráshasználatot és a székely írás kezdeteit szeretnénk megérteni.

(A most tárgyalandó olvasási sajátosságok/nehézségek a székely írás igen régi, ősírás voltából fakadnak. Azért találkozunk ezekkel a nehezen érthető jelenségekkel, mert a székely írás az emberiség legkorábbi írása és az írás kialakulásával összefüggő módszerek megőrződtek az írásemlékekben. Ha ezeket megértjük, akkor olyan tudásra tehetünk szert általuk, amelyeket más írásrendszerek esetében nem szerezhetünk meg.) 

Az írás fogalmának meghatározása helyesen az, hogy a z írás a gondolat rögzítése jelekkel. Ez a meghatározás a fonetikus és a nem fonetikus írások esetében egyaránt alkalmazható. 

Ha a banai pityke jeleinek teljeskörű leírására törekszünk, akkor a következőkről kell még szót ejteni.

A Ten jel központi függőlegese értelmezhető a szár szójeleként (mert az égigérő fa törzse maga a szár). Ez a magyarázat nem példátlan, mert a szár szójele több másik székely jelnek (például az "us"-nak és a "g"-nek) is eleme. A Ten jel egyébként is ligatúra, ezért nincs elvi akadálya a szár felismerésének. A szár kiolvasását pedig a székely írás ismert ligatúraképzési és olvasási technológiája teszi lehetővé, amely szerint egyes betűelemek ismételten kiolvashatók - ha erre a szövegkörnyezetben szükség van. A szár tehát szabályosan kiolvasható, az elolvasása több érvvel is alátámasztható - de az olvasatból el is hagyható. Feltehetően így jártak el az eleink is: egyszer elolvasták a szár szójelet, máskor meg nem. 

Az effajta bizonytalan olvasat nem hiba, hanem a preírással összefüggő gyakorlat. Hasonló a hangzóugratáshoz és a ligatúraképzéshez, amelyek szintén antik hagyományt képviselnek. Azt a pillanatot ragadjuk meg a "bizonytalan", többféle hangalakot is megengedő olvasattal, amelyben a kőkori eredetű ősvallási jelhasználat átalakul szóírássá; amikor a nem mindig fonetikus jelképekből és a fonetikus, de nem teljeskörű preírásból megszületik a hétköznapokban használt fonetikus írás. 

A banai szíjvégen a preírás olvasható emlékét látjuk, de a preírásnak nem pontosan ugyanolyanok az olvasási szabályai, mint a későbbi fonetikus írásoknak. Egy könnyen érthető példa a közlekedési táblák rendszere. Az egyes közlekedési táblák jelentését ugyanis nem szükséges betű szerint pontosan ugyanúgy megfogalmaznunk (a különböző nyelvterületeken akár egy másik nyelven is lehet), a mindennapi használathoz elegendő a táblák megértése és betartása. Ennek megfelelően a banai pitykének több, részben eltérő olvasata is megengedhető lehet. Az egykori olvasói számára ettől függetlenül a megfelelő ősvallási képzetet tolmácsolta. Ezt a jelentést nyelvileg többféleképpen is megfogalmazhatták. Az írás fejlődés során ezek a megfogalmazások egyre egységesebbek lettek és rögzültek, míg a végén kialakult a a szabályos szó- szógoló és betűírás. 

A banai pitykén az eddig felsoroltakon túl is vannak még olyan ábrázolási elemek, amelyek gondolatot rögzítenek, azaz írásszerűek és elolvashatóak, vagy értelmezhetőek. 

 

7/a. ábra. A banai ezüstdíszen, az égigérő fa tövében megtaláljuk a világhegy ábrázolását is, a székely "s" (sarok) jel megfelelőjét - amelyet azonban ez esetben talán nem kell hangzósítani a kiolvasáskor, mert csupán az ábrázolási konvenció részeként jelölték - azaz mindössze az értelmezést segítő, egyértelművé tevő jelentősége van

7/b. ábra. A székely írás "s" (sarok) jele Kájoni János ábécéjéből

7/c. ábra. A sumér lal "összeköt" jel René labat nyomán; a jel azért jelentheti az "összeköt" fogalmát, mert a világhegy (és a rajta álló, az istennel azonos égigérő fa, vagy Tejút) a Földet és az eget köti össze

Ilyen a Ten szójel tövében érzékelhető kiemelkedés, ami a sarok jeléhez hasonlít (7. ábra).

Meg lehet említeni azt is, hogy a Ten jel az égigérő fa ábrázolása. A pitykének e fölé boruló, ez alatt húzódó pereme együtt az eget tartó fa képszerkezetet képviseli (azaz fölül az égbolt, alul a Föld jeleként értelmezhető, 8. ábra). Ez a képszerkezet a székely "g" (ég) jel rokonságába tartozik, azonban nem bizonyos, hogy ezt az olvasatba is be kell emelnünk. A pityke használói számára azonban ez a jelentés kétségkívül érzékelhető volt és megerősítette a központi, kiolvasható szavak értelmét.

8/a. ábra. A banai pityke "eget tartó fa" képszerkezete a székely "g" (ég) és a kínai lolo "ég" megfelelője; bizonyos, hogy segítette az ábrázolás megértését a korabeli "olvasók" számára, de talán nem kell hangzósítani a banai jelek elolvasásakor

8/b. ábra. A kínai lolo írás "égbolt" szójele; a jel elforgatása (függőlegesre állítása) arra utal, hogy a kínaiak egy sztyeppi rovásírásból tanulták el a jelet (hiszen ők maguk a letelepült életmódjuk miatt talán nem kényszerültek a rovástechnológia tartós használatára) 

8/c. ábra. A székely írás "g" (ég) jele a nikolsburgi ábécéből megfelel a rovástechnológia követelményeinek, de még emlékeztet az eget tartó fa szerkezetre (a középső kis segédvonal a szár megfelelője)

Oldal: A banai ligatúra
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat