A pácini sgraffito jelei
1. ábra. A pácini kastély sgrafittoja
Az 1500-as évek végén épült pácini kastély hazánk egyik legjelentősebb későreneszánsz épülete. A székely írás története iránt érdeklődőknek az épületet díszítő egyik sgrafitto kínál tanulságos látnivalót. Az 1. ábrán látható tulipánábrázoláson ugyanis a székely írás elődjét jelentő magyar hieroglif írás több szójele is megtalálható.
A magyar népművészetben a tulipán az égigérő fa és az Isten elolvasható jelképe (Berze Nagy János írja, hogy a magyar néphit szerint az égigérő fa azonos az istennel). A tulipán virága a magyar népi jelkészletben gyakran a székely írás „us” és „nt/tn” (ten) jeléből alkotott Isten ligatúra. Ezen a sgraffitón azonban meglehetősen elrajzolt a virág. A nemzetközivé vált tulipán szó a hatti/hettita Telepinu isten nevéből származik.
A virág alatt a székely írás „us” (ős) jelének megfelelője látható, amely az égigérő fával azonos Tejút hasadékát ábrázolja. A tulipán szárán e helyen semmiféle megvastagodás nem található; amiből nyilvánvaló, hogy esetünkben nem egy természetes virág ábrázolásáról, hanem egy jelképről van szó.
A tulipán szára és a belőle kiinduló két ágpár kettőskeresztet alkot, ami az egy szójele. A levelek karélyozottak, ami a természetben szintén nem fordul elő - annál gyakoribb a jelképes virágábrázolásokon (ahol a magasba vezető út jele).
A tulipán töve jelentősen meg van vastagítva, amihez hasonló vastagodás a természetes növényen sohasem fordul elő. Annál gyakoribb az égigérő fa ábrázolásain az ilyen alakú hegy, ami a székely írás sarok szójelével azonosítható és a Föld sarkain elképzelt hegyet ábrázolja.
A sgraffito keretében, a jobb felső sarokban a kínai írás „kaptató”, valamint a székely írás magas szójelének megfelelője látható. Ez jelzi, hogy a tulipán azonos a magasba vezető úttal, azaz az égigérő fával. Lehetséges, hogy a bal felső sarokban lévő tükörképe a kő szójele. A kettő együtt a magas kő mondat (a lépcsős toronytemplom nevének) kiolvasását teszi lehetővé.
A pácini sgraffitóból ezen kívül elolvasható még az Egy ős mondat is. Ez az ábrázolás központi gondolata, amelynek párhuzamai a hun kortól az Árpádok koráig és a magyar népművészetig követhetők.