A Karanovó kultúra jelei

**************************************************************

A karanovó kultúra fogazott keresztje

Makkay János mutatja be a Bulgáriában (Blagoevgrád mellett, Kovacsevo-Podini lelőhelyen) előkerült és a Karanovoi kultúra I-II fázisába sorolható korai neolitikus pecsétnyomót.

A pecsétnyomón lévő jelmontázs a világ isteni középpontját, a teremtés helyszínét, az Éden egy forrásból fakadó négy szent folyóját ábrázolja felülnézetben, térképszerűen. A kereszt alakú pecsétet hegyek sorát ábrázoló "farkasfogak" szegélyezik.

1. ábra. Pecsétnyomó rajza Makkay János (2005/66) nyomán

A folyók jele

A folyókat a szokásos kacskaringó helyett ezen a pecsétrajzon csak egyenes vonalak jelzik. Ez a vonal a székely "sz" (szár) rovásbetű megfelelője. Az Éden folyói a mitológiai képzet szerint az égigérő fával azonosított Tejútból kapják a vizüket - s ebből származik a székely jel "sz" (szár) jelentése.

2. ábra. A négy szent folyót ábrázoló kereszt négy egyenes vonalból (a székely "sz" betű megfelelőjéből) áll 

A kereszt

A négy folyó rajza együttesen keresztet (más szögből nézve X-et) alkot. A kereszt is, meg az X is istenjelkép. 

A kereszt a székely "d" (Du, Dana, Ten) jele, az isteni triász atyaistenét jelöli. A Földközi-tenger melléki írásokban a kereszt, vagy az X rendszerint a "d" és "t" hangokat jelöli. Általában ugyanezekkel a hangokkal kezdődik a területen lakó (vagy korábban ott élt) népek nyelvében az istent jelölő szó is (magyar Ten, etruszk Tin, latin deus stb). Mivel a sémi népeknél ilyen istennév nincs, ebből következően nem a sémi népek találhatták fel a Földközi-tenger mellékén használt ábécék prototípusát, hanem az egykor ott élt őskultúrák valamelyike.

A világ közepét (belsejét) jelölő X a székely írásban a "b" (Bél, belső) jele. Ez Bél isten jelképe, amelyet napjainkig rontáselhárító jelként alkalmaznak az őrségi fazekasok. Erre a rontáselhárító szerepre csak azért képes ez a jel, mert Bélt, az ősvallás fiúistenét, a magyarság ősapját jelképezi. Bél nevéből alakult ki a Bél-pel-pi-fiú hangváltozás során a fiú szavunk (Baál az ugariti mitológia fiúistene); valamint a betű "Bél atya" (vö: béth, béta!) szavunk is.

3. ábra. Lépcsőszerűen élükre állított hegyek sora a pecsétnyomóról; a magasba vezető utat jelképezi, a székely "m" (magas) jel párhuzama

Hegyek sora

A keresztet szegélyező "farkasfogak" a székely "m" (magas) jel megfelelői. Hasonló lépcsőszerű jelet láthatunk a magyargyerőmonostori kályhacsempe égigérő fájának tövében is. Ezen a kereszten is a magasba vezető útra (a Tejútra) utal.

Feltűnő, és a következtetéseinket megerősítő jelenségnek tekinthető, hogy ez esetben is a folyó ábrázolásához kötődik a magasba vezető út ábrázolása. Vagyis az Ararát tövében eredő 4 földi folyó (a Halüsz, az Araxész, a Tigris és az Eufrátesz) nyilvánvalóan az égbe vezető Tejút jelképe ez esetben is. Ez a párosítás (a folyó és a lépcső jelének párosítása) igen sok esetben megfigyelhető. Legismertebb képviselője e párosításnak a Jóma ligatúra, ahol a "j" (jó) és az "m" (magas) jel alkot egy jelösszevonást. Azaz határozottan látható egy kialakult és rögzült ősvallási fogalmi- és jelrendszer, amelynek köszönhető például a székely írás kialakulása is.

**************************************************************

A Karanovó kultúra világmodelles pecsétnyomója

Jellegzetes, különféle változataiban Egyiptomtól Kínán át az amerikai indián jelvilágig mindenütt előforduló felülnézeti világmodellt találunk az 1. ábrán látható karanovói pecsétnyomón. Körbe zárt keresztre épülő jelképet a fél világon találunk, ilyen például a Szent Korona felülnézete is. Ilyen mérvű hasonlóság - az elvégzett valószínűségszámítás szerint - nem tulajdonítható a véletlennek, ezért bizonyos, hogy a hasonló világmodellek egy központból terjedtek el. Az amerikai megfelelők alapján (amennyiben Amerika benépesedése a kőkorban történt, ahogyan ezt általában állítják) az is kiszámítható, hogy ez az elterjedés a kőkorban volt. Amiből persze az is következik, hogy az írásunk kőkori eredetű - amint azt Karl Faulmann már az 1930-as években megállapította.

1. ábra. Bulgáriai pecsétnyomó székely rovásjelek előképeiből összeállított felülnézeti világmodellel a Karanovó kultúrából (Makkay János nyomán)

Bár az egyszerű jelkompozíció széles körben elterjedt, írástörténeti jelentőségének felismerésére és értelmezésére az akadémikus kutatás mégsem képes. A megélhetési kutatók számára a székely rovásírás jeleinek ismerete és általában a szemantikai összefüggések vizsgálata a kultúrpolitikai irányelvek miatt tilos, vagy legalábbis illetlen dolognak számít. Persze komolyan számításba vehető a fenti kedvezőtlen "tudományos közhangulat" mellett az is, hogy a jelek szerint az akadémikus és egyetemi tanár urak szellemi képességeit meghaladó feladatról van szó.

A karanovói pecsét egy jellegzetes jelmontázs. A montázstechnikát az kényszeríti ki, hogy a viszonylag kevés elemi szójellel nem volt könnyű kifejezni a világ megszámlálhatatlanul sok fogalmát (a most tárgyalandó esetben a világot kellett leírni). A feladat megoldására két elvileg különböző út kínálkozott: a betűírás kifejlesztése és a montázstechnika. A világ népei a nyelvük sajátosságainak megfelelően választottak a két lehetőség közül. Az egyszótagú szavakat alkalmazó kínai nyelv a montázstechnika melletti döntést támogatta, s az eredményt máig szemlélhetjük a kínai írásjelekben. A ragozó nyelvű magyaroknak csak a betűírás felelhetett meg - de a székely rovásírás ligatúráiban máig megmaradt a kőkori montázstechnika emléke is. 

A hasonló világmodellek elemi összetevőit esetenként rokon jelentésű másik jellel cserélték fel. Ez a felcserélhetőség segíti az elemi jelek jelentésének és összefüggésének tisztázását.

A karanovói világmodell jelmontázsa a székely rovásírás jeleivel azonosítható hieroglifákból (ősvallási jelentésű szójelekből) épül fel. Csak olyanokból, amelyek pontos megfelelője megtalálható a székely írásban is. 

2. ábra. A karanovói pecsét világmodelljének lényege a körbe zárt kereszt, vagy X; a székely "f" (Föld) jellel azonos 

A Föld szójele

A 2. ábrán látható körbe zárt kereszt (vagy körbe zárt X) alakzat a székely írásban az "f" (Föld) jele, a kínai írásban és az asztrológusok jelrendszerében "Föld" jelentésű, az egyiptomi hieroglif írásban pedig a niut "település" szójele. A jel a teremtett és rendezett világ középpontját ábrázolja, az Ararát tövében eredő négy szent folyó térképe. Ez az a terület, ahonnan az isteni rend a világ négy tája felé elterjed. Ezért az istentől eredő hatalom birtokosai, az uralkodók, előszeretettel használták e jelet hatalmuk eredetének jelképeként. Ezért írja a jelről a Mitológiai Enciklopédia, hogy a jel "uralkodó" jelentéssel is bírt. Az egyiptomi "település" jelentésváltozat is érthető, hiszen a legfontosabb település az uralkodói székhely, ahol az Isten lakásaként szolgáló templom is megtalálható. Ez a képzet is messze földön elterjedt. Például felismerhető a kínai városrendezési elvekben, vagy a városnegyed szavunkban is - amely utóbbi az egymást merőlegesen keresztező főutakkal négy részre osztott szabályos városalaprajzra utal.

3. ábra. A karanovói pecsétnyomó belsejében kereszt alakú, istent jelölő jel található; a székely "d" (Dana), "t" (Ten) és "b" (Bél) jelekkel azonos 

A kereszt alakú istenjelkép

A 3. ábrán látható kereszt (vagy X) ma is használt istenjelkép, amelyet a kereszténység az ősvallásból vett át. Ismerték és az imádat tárgyaként becsülték a Kolumbusz előtti amerikai indiánok is - amiből nyilvánvaló, hogy nem csupán a jelforma, hanem a jelentése is kőkori eredetű.

A kereszt, vagy X alakú jelek a Földközi-tenger melléki írásokban a "t", vagy "d" hangot jelölik, mert az írást megalkotó nép nevében ezekkel a hangokkal kezdődött az Isten neve. Ilyen név az etruszk Tin "a főisten neve", a hatti Taru "a viharisten neve", a magyar (is)ten "ős Ten" ( Du és Dana változata is van); a türk tengri "isten"; a latin deus "isten", a sumer dingir "isten" meg istin "egyedülvaló", a germán Thor "istennév"; a hatti (es)tan, a hettita (is)tanu "isten" valamint a kínai tien "ég, isten" szó. Ez a név ismerhető fel az indián vallási központ, Tenochtitlán nevében - amely Tenoch nevét rejti, aki népét egykor e város területére vezette. Mindebből nyilvánvaló, hogy a Ten istennév is kőkori eredetű, akár a hozzá tartozó és Istent jelképező kereszt.

A székely írásban a kereszt a "d" (Du, Dana) jele. A "t" hangot egy Y-hoz hasonló jel (egy ágasfára emlékeztető tengely rajza) jelöli a székely rovásjelek között; amely egy kereszt alakú, növényt ábrázoló kőkori Ten jel kivonata is lehet (e kivonat jelleget illusztrálja többek között az énlakai ligatúra is). 

A székely írásban az X a "b" (Bél, belső) jele. Ez a világközéppel azonos Bél fiúisten szimbóluma volt. Az X alakú jelet a magyar nép (őrségi tejesköcsögökön) máig rontáselhárító jelként használja. Bél isten nevével függ össze a Kárpát-medence belsejében található Balaton és Pilis neve; valamint belső, világos, világ, virág és fiú szavunk eredete is.

4. ábra. A karanovói pecsétnyomó sarkain az "eget tartó fa" jelkép látható; az eget tartó fa azonos a Tejúttal; a kép a székely "g" (ég) jellel vethető össze

Az eget tartó fa ábrázolása

A karanovói pecsétnyomó sarkain jól ismert, széles körben elterjedt jelmontázst - szembőlnézeti világmodellt - találunk (4. ábra). Eleink úgy képzelték, hogy a világ sarkain a négyszögletes Föld és a kerek Ég összeér, ezért ezeken a pontokon az égigérő hegy és az égigérő fa segítségével a földi halandó feljuthat az égbe. Ezt a helyzetet ábrázolják a pecsét sarkain látható szembőlnézeti világmodellek. A világ sarkain feltételezett oszlopokat a régiek istenekkel azonosították, s Heraklész oszlopai néven is emlegették. 

A Heraklész név azonban csak egy görögös névalak, az Ószövetség még Óg királyként említi ezt a (sémi népek megjelenése előtt uralkodó) hőst. Heraklészt a görögök a szkíták ősapjának tartották s ezt a hiedelmet a magyar (Bonfini szerint még szkíta) nyelv segítségével könnyen igazolhatjuk. A Heraklész név töve ugyanis a "her Ak" ( harcos Óg, szár Óg, úr Óg) összetétel. Heraklész neve a magyar nyelv sarok (eredetileg "szár Óg") szavában is megjelenik. A sarok szót nem csak az asztalsarokra, hanem az ajtó forgástengelyére is használjuk - azaz e név a világegyetem forgástengelyével azonos isten neve. Ezzel a görög mítosz igazolást nyert, mert a magyar ősvallás szerint is ez a világoszloppal azonos isten volt az ősapánk. Berze Nagy János kutatásaiból is tudjuk, hogy a magyar nép az égig érő fát Istennel azonosította. Azaz eleinknél a jelforma, a hozzá tartozó szó és az ősvallási képzet is megtalálható volt. 

Óg 4. ábrán látható jelképe a székely "g" jelnek felel meg. Amikor azt a szót kerestük, amelynek jeléből a székely "g" kialakult, akkor kézenfekvően az ég és az ág szó közül választhattunk. A kínai lolo írásban megtalálható formai párhuzam "égbolt" jelentésű, ezért az ég tűnt megfelelőbbnek. Ma már úgy gondoljuk, hogy mindkét szó Óg király nevére mehet vissza, s Óg neve és jele egyidős lehet az ég és az ág szavainkat eredményező szóhasadással. 

Hasonló "eget tartó fa" jelkompozíciót az urartui és a hettita hieroglif írásokban is találunk (ezekben azonban a fa kettőskereszt, vagy kereszt alakú - azaz ott is az Isten tartja az eget, de az Istent keresztekkel jelölték). 

5. ábra. A fa (Tejút) jele az "eget tartó fa" szimbólumából; a székely "sz" (szár) jellel azonos 

A szár jele

Az "eget tartó fa" jelkompozíció egyik eleme az 5. ábrán látható függőleges. Ez Heraklész oszlopával és a székely "sz" (szár) jellel azonosítható. Az égigérő fát ábrázolja, amelyik a világ teremtésekor a Földtől elválaszott Ég boltozatát alátámasztotta. A magyar szár szó Taru/Szaru hatti viharisten nevével is kapcsolatban van. Bár ez a szavunk ma "növényi szár" értelemben használatos, korábban "király" jelentésű is volt pl. Szár László nevében. Szerepel a származás szavunk tövében is, mert valaha elsősorban a királyok és a királyi hatalom isteni származását tartották számon. A magyar szár szó rokonságába tartozik a sumer sar "növényzet" és akkád sar "király" szó, valamint a szkíta Oitoszür napisten nevének utótagja (a szkíta istennév "időkirály" jelentésű, a sumer-akkád Utu sar, meg a magyar Üdő úr kifejezések pontos megfelelője és rokona). 

Mindebből számunkra most az a lényeges, hogy a függőleges vonal az eget alátámasztó (az égig érő fával azonosított) Istent jelképezi és ez a jelforma a jelentésével és a hangalakjával együtt kőkori eredetű lehet a székely írásban. A székely jel hangalakja Óg király (szár Óg) méltóságnevéből származik. A szár/úr méltóságnevet ma a név után tesszük, de hogy ez nem volt mindig így, azt az Úristen szórendje bizonyítja.

6. ábra. A sarok hegyét ábrázoló jel a pecsétnyomóról; a székely "s" (sarok) jel megfelelője

A sarok szójele

Nem könnyű eldönteni, hogy mit ábrázolhat a pecsét sarkain található jelkép íve. A párhuzamokon többnyire az égbolt ívéről lehet szó (az ív végei azonban kunkorodnak, akár a székely "ó" és a görög omega, valamint a hettita "égbolt" jel esetében). Máskor inkább hegyábrázolásra kell gondolnunk (ez esetekben az ív csúcsosabb és nem kunkorodnak a végei, amint a székely "s" esetében sem). Csak az bizonyos, hogy a székely "s" jel párhuzama a hasonló felülnézeti világmodellek sarkain fordul elő gyakran.

Mindezek alapján feltehető, hogy a pecsétnyomón látható rajzolat a világhegyet ábrázolja az égigérő fával.

Az összetett jel elemei ma önálló székely jelek, de a székely jelek hangalakja a szár Óg "Óg király" kifejezésből alakulhatott ki. 

- A szár Óg-ból lett a sarok szójele és az "s" betű. 

- Óg méltóságneve a szár szójelben és az "sz" betűben maradt fenn. 

- Magából az Óg névből pedig az ég szójele és a "g" betű keletkezett.

7. ábra. A szikra jele a pecsétnyomóról; a napsugarat ábrázolja, a Napra utal; megfelel a székely "r" betűnek, amely egy Rá/Ré napisten nevével összefüggő szóból alakult ki az akrofónia során (vö. ragyogó, szikra, reggel "Ré kel"!)

A szikra jele

A karanovói pecsét közepén egy kis vonal található, amely a hettita írásban és a székely írásban is az "r" hang jele. Mindkét írásban két "r" is van, amelyek Rá napisten egyiptomi hieroglifájával és ennek kőkori eredetű rokonságával vannak összefüggésben. Ebből következően a napsugár ábrázolása lehet. A kis jel hangalakja egykor Rá lehetett, amely megtalálható a magyar szikra, csíra, ragyogó és reggel szavakban.

Összegzés

A pecsétnyomó jelkészlete minden részletében azonosítható a székely írás jelkészletével. Az azonosság nem szorítkozik csak a jelformák egyezésére. A képszerű jeleknek köszönhetően azonosítható a jelekhez kötődő ősvallási tartalom is. A világmodell által rögzített világnézet a magyar ősvallás világképével megegyezik. A székely rovásjelek rekonstruált szóértékei minden esetben beleillenek ebbe a képbe (a világmodell belsejében a bél szójel, sarkain a sarok szójel található, stb.) - ezért a pecsétnyomó jelrendszere a magyar nép alkotása lehet.

A jeleket a Kárpát-medencétől Indiáig, Egyiptomtól Amerikáig ismerték már a kőkor óta. Kialakulásuk az Ararát tágabb környezetét jelentő Éden területén, az interglaciális idején lehetett. 

Oldal: A Karanovo-kultúra jelei
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat