Írás vagy díszítés?

Bevezető

Időnként felmerül a kérdés, hogy a régészeti leleteken, vagy a népművészet tárgyain lévő mintázat írásnak, vagy csupán díszítésnek tekinthető-e?

1. ábra. A korondi gyertyatartó törzsén látható égigérő fa két virágának olvasata fentről lefelé: "magas ős(i) kő" és "ős Ten (Isten)"

Ilyen esetet jelenthet egyesek számára például a szentgyörgyvölgyi tehénszobron, vagy a korondi gyertyatartón lévő jelsor is. Végig kell gondolnunk, miképpen dönthető el, hogy ezekben és a hasonló esetekben írásról van-e szó, vagy csupán díszítésről? 

A kérdésre elvileg könnyen válaszolhatunk: 

- ha el lehet olvasni, akkor írás; 

- ha szép, akkor díszítés; 

- ha szép is, meg olvasható is, akkor díszes írás.

A válasz tehát elvileg egyszerű, az egyes "szakértők" által a kérdésre adott konkrét válaszok mégsem ellentmondásmentesek. Azért van ez így, mert pl. a kőkori világmodellek szójeleit szinte senki sem tudja elolvasni. Ami tulajdonképpen érthető is, hiszen nem maradtak ránk korabeli jelszótárak és a világmodellek olvasási módját sem tanítják az iskolákban. Ezért aztán könnyű díszítésnek vélni az esetenként képszerű szójeleket is.

Ebből persze az következik, hogy esetenként nem az írásemlékekkel, hanem a díszítést emlegető "szakértők" tudásával lehet baj.

2. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleinek olvasata: sarok, ég, szár "úr", Ten"tenyész, Isten, Athéné" (vö. sumer tin "élet"!) 

A világmodellek olvasási módja

Mindkét fenti példa egy-egy elolvasható világmodell.

- A szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy térbeli világmodell (a négy oszlop által tartott, Istennel azonos égboltozatot illusztrálja).

- A korondi gyertyatartó pedig egy mozgó világmodell (a világoszloppal azonos Istent, a Napból eredő szent folyókat jelképezi).

Márpedig a világmodell egy önálló műfaj, amelynek az olvasási módja is sajátos. A különbség érzékelésére érdemes összevetni a jelen cikk írásának szerkezetét e világmodellek írásának szerkezetével.

E cikkben kötött sorrendben, balról jobbra és fentről lefelé haladó írásjelek követik egymást. Ennek megfelelően soronként lehet elolvasni a nyelv hangjait és szavait is, amelyek egy folyamatos és kötött szöveget alkotva meghatározzák a közölni kívánt gondolatot. Aki ezt a latin betűkkel írt szöveget elolvasta, annak jó lehetősége van a teljes mondanivaló pontos megértésére. Ezt a gondolatrögzítési és olvasási módot a modern világban mindenki ismeri.

Ezzel szemben a világmodellek (például a szentgyörgyvölgyi tehénszobor) elolvasását bárhol elkezdhetjük. A rajta lévő jeleket nem szükséges folyamatosan olvasnunk, mert azok nem alkotnak kötött sorrendű szöveget. A tehénszobor jelei csupán egy-egy részletét magyarázzák meg a szobornak és az általa illusztrált mítikus világképnek. Ezekből a részletekből csak az ősvallás tételeit ismerő olvasó fejében áll össze az az üzenet, amit a szobor alkotója ki akart fejezni. A szobor szójelei akkor adnak értelmes és egész jelentést, ha figyelembe vesszük, hogy egy tehén szobrán vannak s ismerjük az ősvallás vonatkozó tételeit is. Azaz a kőkori művész mondanivalóját a szójelek, a szobor és az ősvallási tételek együttes segítségével lehet megérteni.

Amikor a tehénkén lévő szöveget el kell olvasni és szavakba kell foglalni, akkor az olvasónak nagyobb a szabadsági foka, mint e cikk olvasásakor. A tehénre csak vázlatpontok vannak írva, amelyek kiegészítése és mondatokba foglalása már az ő tudásától függ.

Hasonló ez valamelyest a modern térképek olvasási rendjéhez, amely szintén kötetlen, s az elolvasható térképrészek sem mindig adnak folyamatos szöveget.

Az olvasóim emlékezhetnek a hentesüzletek falán látható sertés- és szarvasmarha-ábrázolásokra. E színes nyomatokon az állatok testrészeire csupán egy-egy szó van felírva. A combra a comb, a tarjára a tarja, az oldalasra az oldalas - azaz minden testrészre egyetlen szó került. A szavakat ezeken az ábrázolásokon sem kell folyamatos szövegként sorban elolvasni; azok mégis érthetőek. Az egyes szavakat ugyanis maga az állatábrázolás fogja egységbe. Ráadásul mindenki tudja, hogy a hentesnél a főzéshez-sütéshez szükséges húsfélék között lehet válogatni, s ez az ábra az eligazodást könnyíti meg. Ha egy ilyen ábra szavait valaki legymás után akarná írni egy papírlapra, azok nem adnának értelmes mondatot, csupán egy felsorolást.

Ebből a számunkra az a tanulság, hogy nem elegendő az írásjelek elolvasása. Figyelembe kell venni azt is, hogy az írásjelek egy állatábrázoláson találhatók s az állat egy-egy testrészét nevezik meg.  

Az ilyen írásemlék teljes mondanivalója akkor fog kibontakozni előttünk, ha tekintettel vagyunk az ábrázolás körülményeire is. Ilyen körülmény, hogy a kép egy hentesüzlet illusztrációja és a vásárlás megkönnyítését célozza: a rajta lévő kifejezéseket használhatjuk a hentessel folytatott párbeszéd során.

A hentesüzlet ábrájához képest a szentgyörgyvölgyi tehénszobor esetében csak annyival nehezebb a helyzetünk, hogy ott a szavakat egyetlen szójellel írták le, és a térbeli ábrázolás jeleit a mai olvasó számára nem feltétlenül ismert ősvallási eszmék szervezik egységbe.

Kétfrontos harc a kőkori jelek értékelésekor

Nehézséget jelent, hogy írás alatt a mai közönség többnyire fonetikus betűírást ért, s a szóírások és a nem fonetikus írások jórészt ismeretlenek a "szakértők" előtt is.

Ebből következően a kőkori írást nem ismerők ítélete szükségképpen díszítéspárti, mert a világmodellek olvasásával nem boldogulók díszítésnek tartják a kőkori jeleket és tagadják azok elolvasható voltát. Némi joggal hivatkoznak arra, hogy "mint tudjuk" a kőkorban még nem volt írás. Ugyanis ezt tanítják az egyetemeken s ezek a "szakértők" nem tudnak többet annál, mint amire tanították őket.

Elképzelhető természetesen ennek az ellenkezője is, amikor egy díszítésbe "belemagyaráz" valaki egy olvasatot. Az effajta magyarázatokat azonban ellenőrízni is lehet. Azt, hogy valódi olvasatról, vagy csupán fantáziálásról van-e szó, a tudományos bizonyítás eszközeivel lehet eldönteni. Ennek során az olvasáshoz felhasznált adatok ismeretében más olvasónak is azonos olvasathoz kell jutnia. 

Milyen a tudományos igényű bizonyítás?

Egy tudományos igényű hipotézisnek a létező adatokat kell egységes rendszerbe szerveznie egy elmélet segítségével. Ha ez a rendszer zárt (azaz nem képzelhető el jobb magyarázat), akkor a tétel bizonyított.

A jól kidolgozott állítás arról nevezetes, hogy az ismert adatok alapján más is szükségképpen ugyanarra a következtetésre jut.

Például a hentesüzlet ábráján lévő szavak összefüggése (a szavak olvasatának helyessége) akkor nyilvánvaló, ha ezek mindegyike ugyanazon állatfaj különböző testrészének a neve. Az olvasatot bizonyító rendszert a testrésznevek alkotják. Ez esetben a szavak összetartozása egyértelmű és ez igazolhatja az olvasat helyességét.

Hasonló a helyzet egy világmodell szójeleinek olvasata esetében is. Ha ez az olvasat megfelelően illusztrálja az ősvallás máshonnan is ismert témáit, akkor az olvasat helyes.

Egy állítás tudományos igényű cáfolata csak még jobb magyarázattal (több adattal, jobban illeszkedő érveléssel) lehetséges. A tudományos álláspont a hasonló, egymást meghaladó érvelések sorából áll, ezeknek megfelelően folyamatosan változhat, de eközben folyamatosan gyarapszik az a tudáshalmaz is, amely állandónak tekinthető.

Mindent összevetve: a korondi gyertyatartó és a szentgyörgyvölgyi tehénszobor esetében fonetikus (szó)írásról van szó; mert a képszerű szójelek jelentését és hangalakját is meg tudjuk határozni a rokon írásrendszerek: a székely, a kínai és a sumer írás segítségével.

Mivel pedig a szavakat is el tudtuk olvasni, ezért nyilvánvalóan nem díszítésről, hanem írásról, sőt fonetikus írásról van szó.

Szükséges-e választanunk díszítés vagy írás között?

Amint egy analfabéta a latin betűket is tarthatja értelmetlen díszítésnek; ugyanúgy foglalhat el téves álláspontot egy mai "szakértő" is a kőkori világmodellek jelkészletével kapcsolatban.

Jellemzően úgy foglalnak állást, hogy ha a vizsgált rajzolat díszítés, akkor nem lehet írás. Pedig a kettő nem zárja ki egymást.

Bizonyság erre a magyar nyelv írás szavának két jelentése (ez ugyanis nem csak "írás", hanem "rajzolás" értelmű is). Például a tojásfestők és a fazekasok is írókát használnak a sokszor kőkori világmodellt hordozó tárgyaik megrajzolásakor.

Az írástörténet is fel tud mutatni olyan írásokat, amelyeket kifejezetten díszítő célzattal, ünnepélyes alkalmakra tartogattak. Ilyen például az egyiptomi hieroglif írás is, amely mellett két hétköznapi jellegű írása is volt az egyiptomiaknak.

Nincs tehát okunk arra, hogy a díszes írásjeleket csak díszítésnek tekintsük.

Különösen igaz ez a magyar ősvallás jelkészletére, amelyből a székely írás kialakult. Az ősvallás természetvallás lévén, a jelei is a természet dolgait ábrázolták. Ebből következően a jelek képszerűek és az íráshordozó jellegétől függően többé vagy kevésbbé díszesek is voltak. Ezért például a fazekasjelek és a székely írásjelek közötti határ esetenként nehezen állapítható meg (sőt azt nem is szükséges meghúznunk). Inkább csak tendenciának tekinthető, hogy a fazekasjelek díszesebbek és szavakat jelölnek, míg a székely írásjelek lineárisak és gyakoribb közöttük a betű. Azaz hasonló különbség mutatkozik itt is, mint a díszes hieroglifák és a hétköznapi használatra szánt egyiptomi démotikus és hieratikus írás között.

Ha a fentieket sikerült megemészteni, akkor sikeresebben tudjuk elhatárolni egymástól a díszítéseket és az írásokat.

Oldal: Írás, vagy díszités?
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat