Varga Géza: A székely rovásírás

A székely rovásírás "nt/tn" (Ten) jele

A székely rovásírás egyik legérdekesebb szójele az nt/tn (Ten) jel. Istenünk régi nevét jelöli, amelynek párhuzama a kínai tien "ég, isten" és az etruszk Tin.

Az nt/tn jel három székely ábécében is szerepel, ezeket Németh Gyula is közli az 1934-ben megjelent "A magyar rovásírás" c. füzetében (A magyar nyelvtudomány kézikönyve, Bp., MTA).

1/a. ábra. A nikolsburgi ábécé "ent" jele

1/b. A Marsigli gróf által feljegyzett székely ábécé "nt" jele

1/c. Thelegdi Rudimentájának "ant" jele

2. ábra. Marsigli gróf használja az "nt" jelet az Antal szó leírásakor; ezt a ligatúrát Forrai Sándor "Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig" c. kötetéből közöljük; az "Antal" ligatúra alatt Forrai tanár úr feloldása, amelyből világos, hogy a névligatúra az "nt" és az "l" jelekből áll

A székely rovásírás hasonló többhangértékű jeleivel nem nagyon tud mit kezdeni az akadémikus tudomány. Németh Gyula ezt írja róluk: "A magyar rovásírásban a betűk - tér, időnyerés és könnyebbség kedvéért - gyakran össze vannak egymással kötve ... rendesen úgy, hogy egy betűnek már meglévő vonalát egy másik betű alkotórészéül használják fel. ... Ezek a ligatúrák általában egyéni alkotások, de a legtöbbet mégis általánosan használták. Marsigli az ábéce mellett néhány ligatúrát is bemutat ... néhányat pedig Telegdi állított össze ... De legtanulságosabbak a nikolsburgi ábécé ligatúrái."

Németh Gyulának természetesen igaza van, amikor azt írja, hogy ezek a ligatúrák alkalmasak a tér- és időnyerésre, és a könnyebbség végett alkalmazhatták őket. Ez a megállapítása általánosan elterjedt és azóta is ez a "tudomány" álláspontja. Jellemző a kialakult helyzetre, hogy amikor Erdélyi István régésznek említettem a székely szójeleket, akkor azt válaszolta, hogy a székely írásnak nincsenek szójelei, ezek a ligatúrák csupán a tér- és időnyerés végett születtek meg.

Az a megállapítás természetesen nem pótolja a többhangértékű székely jelek és a székely írás pontos besorolását, amely el nem hanyagolható tudományos aprómunka. Ezt a feladatot a nem létező magyar írástudomány ennek ellenére sem végezte el. Talán azért nem, mert ha a székely írásról kiderülne, hogy szó- és szótagjelei is vannak, akkor kézenfekvően az olyan szó- szótagoló írások csoportjába kellene besorolni, mint amilyen az egyiptomi hieroglif írás, a sumer írás, a kínai írás és a hettita hieroglif írás. A finnugrista kulturpolitikaiszempontoknak ez a "felrémlő" lehetőség a legkevésbé sem felel meg; ezért letagadják, félremagyarázzák, vagy elhallgatják a szójeleinket.
A besorolás feladata nem okoz külösebb nehézséget. A többhangértékű jelek csak szótagjelek, szójelek, vagy mondatjelek lehetnek. A most tárgyalt nt/tn jel egy egyszótagú szó jele. A Ten istennevet jelöli, amelyet ma már csak olyan összetételekben használunk, mint az Isten "ös Ten", tengely, tenger, teng, tenyész, esztendő stb. Ez a szóbokor a magyar ősvallás hiedelmeivel összefüggésben alakult ki és bizonyítja, hogy ezt a szavunkat és a jelét nem idegenektől vettük át, hanem a magyar nyelv legősibb szavainak és jeleinek egyikéről van szó. Eredetileg hangutánzó szó, amely a mennydörgés hangját próbálja visszaadni (vö: latin ton "hang", magyar döng!). Ezzel a kérdéssel bővebben is foglalkoztunk az " Isten szavunk eredete " c. tanulmányban.

A Ten szó rokona lehet a Szekeres István által azonosított kínai sen (egy fiatal, zsenge növényi hajtás neve), amelynek a jele is közelálló; valamint az ezeknek megfelelő zsenge szavunk és a "zs" rovásjel.

Az antik írások jeleinek jó része az ősvallás jelképeiből keletkezett. Amikor az írások önállósodtak és a jelek már nem az ősvallás, hanem elsősorban a könyvelés meg a levelezés céljait szolgálták, akkor is megmaradt néhány jel a jelkészletekben, amelyek az isten nevét rögzítették. Ilyen a szótagoló jellegű óperzsa ékírásban Ahuramazda szójele és a szintén szótagoló jellegű hettita hieroglif írásban Utu napisten szójele. Ezekhez hasonlóan a székely írás is tartalmazza istenünk régi nevének szójelét, a most tárgyalt "tn/nt" (Ten) jelet.

Bár Németh Gyula nem talált több példát az alkalmazására, mint a fentebb bemutatott Antal ligatúrát, ilyeneket találhatott volna az általa is ismert énlakai templom rovásfeliratos mennyezetkazettájának sarkaiban, az énlakai "egy Usten" ligatúrában és máshol is. Az énlakai ligatúra felismerését nyilván a ligatúra képszerűsége akadályozta. Felrémlett előtte az a lehetőség, hogy ha ez a virág elolvasható, akkor sorra kellene venni a magyar nép további díszítőmotívumait is és azokról rendre kiderülhetne elolvasható voltuk. Akkor kiderülhetne az is, hogy a magyar hímestojásokat azért rajzolják "írókával", mert a népnyelv még emlékezik e rajzok írásszerű, olvasható jellegére. Ez persze kizárta volna a székely írás ótürk eredeztetését, amelynek elfogadását Németh Gyula és társai minden tudományos alap nélkül próbálták elfogadtatni a közvéleménnyel egy évszázadon át a finnugrista prekoncepciónak megfelelően.

Az énlakai ligatúra képszerűsége azt bizonyítja, hogy a ligatúra alkotói a több évezredes használat során megtalálták azokat a grafikai megoldásokat, amelyek segítségével a lehető legtöbbet tudták elmondani az ősvallási témáról. Az "egy Usten" ligatúra azért hasonló egy növényhez, mert az ősvallás Istene azonos volt az eget tartó, égigérő fával (a Tejúttal).

3/a. ábra. Az énlakai "Egy Usten" ligatúra

3/b. ábra. Az énlakai ligatúra "nt/tn" (Ten) jele; a baloldali levél és a tengely a "t" betű jele; a jobboldali levél az "n" jele; az olvasás irányától függően lehet "nt", vagy "tn" jelnek tekinteni; a Ten olvasat arról tanúskodik, hogy a székely írásnak eredetileg balról jobbra haladó sorvezetése lehetett

4/a. ábra. Magyarszombatfai cseréptányér "Jóma ten" olvasatú képjele; a Jóma isten nevét tartalmazó írásemlékekről \"Az Éden írása\" c. tanulmányban írtunk

4/b. ábra. A Magyarszombatfai cseréptányér "Jóma ten" olvasatú virágának töve szintén a székely nt/tn (Ten) ligatúra párhuzama

5/a. ábra. A tusnádi szikla \"sarokisten\" (szár Óg usten) ligatúrája ; a hasonló jelképek sora eredetileg Heraklész (szár Óg, úr Óg) istennek, a szkíták ősapjának jelképe volt; ezt az istent az Ószövetség Óg királyként említi (vö. sumer sar "király"!)

5/b. ábra. A tusnádi "nt/tn" (Ten) jel a fenti ligatúrából

6/a. ábra. A székelyderzsi rovásfeliratos tégla "Du ten" olvasatú ligatúrája; Du isten neve Enedubeliánus "vezér" (valójában az isteni triász: Enéh, Du és Bél) nevében, a Ten intennév d-vel kezdődő változataiban ("Dana verjen meg!") és a Duna folyónévben fordul elő

6/b. ábra. A székelyderzsi "nt/tn" (Ten) jel

7. ábra. Feltehetően a Ten jel látható a gnadendorfi övvereten ; a középső függőlegessel együtt az olvasata "szár Ten", mai szóhasználattal: "úr(is)ten" lehet.

8. ábra. A karosi tarsolylemezen a lyukas törzsű fa látható (ebből emeltük ki a lyukat és a benne látható virágszerű Ten jelet); az égigérő fa hasadékában kel karácsonykor a Nap, ezért a fa hasadékába valamilyen istenszimbólumot szoktak rakni a régiek (ez esetben a Ten jel virághoz hasonló változatát alkalmazták)

9. ábra. Meotiszi-szarmata bronztükör az Adige Köztársaságból (1-2. század) Szergej V. Rjabcsikov nyomán

Használtak hasonló jelet a szkíták is, és a honfoglalók virágszerű ábrázolásaiban is felismerhető a fentebb tárgyalt magyar népi ábrázolások megfelelője (7. és 8. ábra).

A Ten jel ugyan ligatúra (jelösszevonás), azonban ezt a ligatúrát már a kőkorban összeállíthatták a "t" és az "n" jelekből. Pontos megfelelője található ugyanis például a 10-20 ezer évesre becsült Mas d' Azil-i jelkészletben (10. ábra). A véletlen formai egyezés lehetőségét kizárja, hogy e kőkori jelkészletnek kb. 20 jele egyeztethető a székely jelekkel. Azaz a két jelrendszer genetikus kapcsolata (közös eredete) okozza a jelek hasonlóságát.

10. ábra. Mas d'Azil-i kavics a székely "nt/tn" jel festett megfelelőjével

A Ten szójel megszemélyesített változatait találjuk egy I-III. századból (tehát a párthus korból) származó Ob vidéki fémplaketten és a kiszombori honfoglaláskori tarsolylemez veretén is.

A kiszombori honfoglaláskori antropomorf Ten ábrázolás

Ob-vidéki Ten ábrázolás az I-III. századból (tehát a párthus-korból)

Veleméri cserépedény a "Du ten" képjellel; a kereszt alakú virágkompozíció a "d" (Du) rovásjel megfelelője; a virágcsokor szára alkotja a Ten jelet

Mindezek alapján az állapítható meg, hogy az égigérő fát ábrázoló Ten jel kőkori eredetű. Ezt az égigérő fát az ős Tennel azonosították (ezért ábrázolták időnként antropomorf alakban). A Ten jel használata a kőkorban Eurázsia széles területein volt ismert, később (a lovasnomád társadalmak korában) a használata Eurázsia keleti területeire korlátozódhatott. A magyar honfoglalás idején a jelet értő módon használták. Napjainkig megmaradt a székely rovásírás egyik jeleként és a szokásos jelszerű népi ábrázolási szótár elemeként.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat