Az alucsajdengi hun jelvény

Az ordoszi (észak-kínai) Alucsajdengben nem csak egy szép koronát, hanem egy írástörténeti jelentőségű jelvényt is kiástak a régészek egy hun uralkodó sírjából.

1. ábra. A jelvény két oldala

A sajátos vonalvezetésű (írásjelként értelmezhető) kerettel ellátott jelvény közepe egy kacskaringót ábrázol. A kacskaringó a székely "j" (jó) jellel azonos, s a magyarok Istenének "jó" jelzőjének szimbóluma. A jó szó és a kacskaringó egykor "folyó" jelentést is hordozott, amint az a XIV. századi mártonhelyi freskón ma is látható. A kacskaringó az égig csapó hullámtaraj (azaz a Tejút) egyik ábrázolása, a magyar ősvallás egyik legkedvesebb, kőkori eredetű témája. Legkorábbi ismert előfordulása a Jóma ligatúrában található, amelynek eurázsiai és amerikai párhuzamai ismertek (éppen ezekből a párhuzamokból sejthető a jel kőkori eredete). A Jóma ligatúra előfordulásait " Az Éden írása " c. tanulmányban mutatom be.

 

2. ábra. A jó szójele a jelvényről

Ez a kacskaringó a "jó" szójele az aluhajdengi jelvényen. Jellemző, hogy a kacskaringó a csukcs szójelek között is a "jó" jele. A csukcs szójelek nyilván ugyanabból a kőkori jelkincsből származhatnak, mint az aluhajdengi hun, vagy a kárpát-medencei magyar jelek.

  3. ábra. A magasba vezető út jele a jelvényről; mivel a jelvénynek mindkét oldalán van hullámos jel, lehetséges, hogy az egyik a magas, a másik pedig a kő szójele (azaz a két oldalon lévő lépcsők a lépcsős toronytemplom "magas kő" nevét idézhetik)

Az alucsajdengi hun jelvény két másik jelét a keret vonalvezetése tartalmazza. Hasonló megoldás (amikor a különleges megformálású keret vonalvezetése gondolatot közöl, jelet képez) megtalálható más régészeti emlékeinken is. Esetünkben a hullámos oldalvonal az élére állított hegyeket ábrázolja, ami az égbe vezető lépcsőre utal. Azaz szintén a Tejútat ábrázolása ez, a Tejútnak egy másik grafikai megfogalmazású jelképe.

A székely írásban az egyik oldalnak a magas szójel felel meg, a másik oldalnak pedig a kő szójele. A magyar népi jelkincsben például a magyargyerőmonostori kályhacsempe égig érő fájának tövénél van két, egymással szembeállított lépcsőszerű jel. A kínai írásban is vannak hasonló jelek, amelyek mindenütt a magasba vezető út (a kínai írásban a "kaptató") jelei.

Ebből és a többi itt nem tárgyalható párhuzamból nyilvánvaló, hogy a kínai és a székely (no meg a csukcs és az indián) írások egy feltehetően kőkori közös forrásból kapták jeleik egy részét.

Érdekes és nem igazán közismert, hogy a kínai források is megemlékeznek valami hasonlóról. A kínai kultúra hajnalán ugyanis bizonyos legendás "bölcs királyok" tanították kultúrára a kínaiakat. Ezektől a bölcsektől származtak a Xia dinasztia uralkodói, tőlük pedig a hunok. Azaz - e kínai forrás szerint - a hunok ősei tanították kultúrára a kínaiakat. Hasonló nézeteket Kuo Mozsónak a kínai írás kezdeteiről írt véleménye is megenged (szerinte a korai kínai írás "karcolt rendszerű" volt s ezt a későbbiekben csak a nomádok használták). Nos, ez az aluhajdengi lelet, amelyen bizonyosan kőkori eredetű hun jeleket látunk egy nem kínai tárgyon, megengedi annak megfogalmazását, hogy a hunok taníthatták jelhasználatra a kínaiakat.

A "jó" és a "ma(gas)" jelét a kőkor óta rendszeresen társítva (ligatúra- azaz jelösszevonás-szerűen) rögzítették, mert ezzel a montázzsal jelölték Jóma isten nevét, aki az iráni jima mítosza szerint az özönvíz (azaz a jégkorszak) előtti boldog aranykor uralkodója volt (vö. finn jumala "isten"!). Ez a jellegzetes montázstechnika máig a kínai írás sajátossága maradt.

Az aluhajdengi ligatúra hun párhuzamai megtalálhatók a hunok számára 531 táján a mervi oázisban készített Szent Korona zománcain, valamint az aluhajdengi hun koronán is.

A Jóma ligatúrának magyar párhuzamai is vannak. A hunoktól örökölt Szent Koronán kívül megtalálhatók csángó hímestojáson és az őrségi jelkincsben is ( egy Czugh Zsuzsa által Magyarszombatfán őrzött régi cseréptálon ). A hun és magyar jelhasználat közötti közbülső emléknek tekinthető az afrászijábi tál "Jóma szár földje" IX-X. századi felirata (amely a honfoglalás után a sztyepén visszamaradt magyarok íráshasználatának nyoma lehet).

Ez a szoros írástörténeti megfelelés és az uralmi alkalmazás párhuzama arra utal, hogy a magyar királyi dinasztia és az államszervezet (valamint ennek ideológiája) hun eredetű - azaz a kőkori hagyományok hun közvetítéssel kerültek a középkori magyar állam eszmerendszerébe. A kínai források is jelzik, hogy a kínaiakat a hunok ősei tanították a kultúrára, ezért érthető, hogy a kínai írásban sok hun jelnek találjuk meg a párhuzamát.

Lehetséges az is (de egyelőre nem bizonyítható), hogy az iráni mitológiába hun forrásból jutott Jima alakja, aki a hun időkben (Zarathusztra vallási reformjának köszönhetően?) Ahuramazdával szemben alulmaradt és elveszítette központi szerepét.

Oldal: Az alucsajdengi hun jelvény
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat