Székely szójelek

A népi, uralmi és vallási jelhasználatban rendszeresen és tömegesen alkalmazzuk a székely írás szójeleit és mondatjeleit, azonban az átlagember nem sokat tud ezek írás voltáról.

A fazekasok rendszerint úgy másolgatják az elődeiktől örökölt fazekasjeleket (közte elolvasható mondatokat), hogy nincsenek tisztában azok jelentésével, vagy népies etimologizálással kialakított újabb keletű magyarázatokkal szolgálnak. 

A kevés, üdítő kivétel – amikor a mesterek megőrízték az ősvallási magyarázatot – megdöbbentő tudományos jelentőséggel bír. (Például a veleméri és vámfalusi fazekasok a székely „us” (ős) szójel általuk alkalmazott népi változatát az Isten „ős Ten” jelképének tartják – miként a hettiták is annak tartották annak idején.) Van egy-két kivétel (a nikolsburgi „us” (ős), az énlakai „egy usten”, a magyar címer jelei stb), amelyek mindvégig a tudomány számára elérhető távolságban voltak – csak nem volt ismert az eredetük és a jelentésük.

A székely szójelek alább sorakozó változatai az akrofónia folyamatát illusztrálják, amelynek során a képszerű szójelből lineáris betű alakult ki. Nem mutatunk be minden szójelet, mert az szétfeszítené e tanulmány kereteit, s mert a kutatás – néhány jel esetében - még nem fejeződött be.

A képszerű jelek ősvallási mondanivalót fejeznek ki és ugyanúgy megérthetők, elolvashatók, mint a lineáris jelváltozatok – csak nem hangokat, hanem szavakat jelölnek. 

Az alábbi jelsorokban esetenként idegen, vagy annak tűnő képjelek is szerepelnek. Ezek szerepeltetésének több oka van. 

- Egyrészt alkalmasak az akrofónia folyamatának illusztrálására. 

- Másrészt azt dokumentálják, hogy a székely írás jelkincse egy igen régen és igen széles körben ismert jelkincs leszármazottja. Vagy másképpen: a székely írás kőkori előzménye hatással volt más írásrendszerek megszületésére. Ez utóbbi megfogalmazást támasztja alá a rekonstruált akrofóniák sora, amely a magyar nyelv szavait és azokon keresztül az ősvallás eszmerendszerét tárta fel előttünk. 

- Harmadrészt azt is alátámasztják, hogy a székely írásjelek körét nem lehet csupán a klasszikus székely kor „rótt” írásjeleire leszűkíteni. A székely írás fogalomkörébe kell sorolni a sokszor csupán díszítésnek tűnő, hieroglifikus emlékeket is. Az átmenet zavarbaejtően folyamatos, nem lehet egymástól elhatárolni őket. A hieroglifikus alkalmazások különválasztása és díszítésként való kezelése kényelmes megoldás lenne, de ezt a közöttük található hosszabb, elolvasható emlékek kizárják. 

Nem követelhetjük meg, hogy a székely írás ugyanolyan jellemzőkkel rendelkezzen, mint a többi európai írás – mert ez az írás különleges történettel és tulajdonságokkal bír. Ennek belátása az írás paramétereinek – például a jelek számának, formájának és a helyes írásiránynak – a meghatározásához elengedhetetlenül szükséges.

csencsói sarokkő, alsópáhoki tál, hortobágyi szarukürt és a Szent Korona „sarok” szójele, valamint az énlakai „s” betű (balról jobbra)

1. ábra. A „sarok” szójel és az „s” betű; a hegyen álló égigérő fát (a székely „sz” betűnek megfelelő „szár”-t) ábrázolja; A „sarok” szó a „szár” szóból és az Ószövetségben is említett „Óg” király nevéből alkotott összetétel; a görög Heraklésszel, a szkíták ősapjával azonos isten jelképe; a villágmodellek sarkain ábrázolták 

Az Egy szójele egy Mas d' Azil-i kavicson; az Assur-templom reliefjén, hun diadémon, a paláston, árpád-kori zászlón; valamint az énlakai „eGY AZ ISTEN” felirat „gy” betűje, amelyet szabályosan Egy-nek kell olvasni (balról jobbra)

2. ábra. Az „Egy” szójel és a székely „gy” (Egy) jel; a Tejút ábrázolása; a keresztszárak a nappályát jelölik a két napforduló idején; a napisten egy éves életciklusának jelképe

Az ős szójele a Pletnyeva által közölt keleteurópai ábrázolásról, uráli fémplakettről (Kr. e. III-I. szd) , a palástról, a vámfalusi fazekasjelek közül, a veleméri égigérő fáról, valamint az us (ős) szójel a nikolsburgi ábécéből

3. ábra. Az „ős” szójele; a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napisten jelképe; az ősvallás szerint a napisten a nemzet őse 

A „Ten” szójel egy Mas d' Azil-i kavicson; valamint a szibériai „usten” sziklarajz, az énlakai „Egy usten” és a magyarszombatfai „Jóma ten” ligatúra részlete; valamint a Marsigli féle és a nikolsburgi ábécé „nt/tn” jele (balról jobbra)

4. ábra. A „Ten” szójel a „t”-ből és az „n”-ből alkotott ligatúra; A világtengellyel azonos égigérő fa ábrázolása; a kőkorban balról jobbra Ten-nek olvasták; a rovástechnológia hatására megváltozott írásirány és az ősvallási jelentés feledése miatt a keresztény korban már „nt”-nek olvasták; az Isten (ős Ten) kőkori neve (vö. etruszk Tin „a főisten neve”, kínai tien „ég, isten”, sumer tin „élet”!) 

Az avar nagyszentmiklósi kincs, hun Szent Korona, karosi tarsolylemez, énlakai ligatúra

5. ábra. Az „Isten” szójel; a fenti „us” és „Ten” szójelekből alkotott ligatúra; a megszemélyesített Tejútra (égigérő fára) utal, amelyet az ősvallás az Istennel azonosított

A Szent Korona, a palást, a mártonhelyi freskó, az alsópáhoki tál „jó” szójele; valamint a székely „j” (jó) jel Kájoni Jánostól és a nikolsburgi ábécéből

6. ábra. A „jó” szójel és a székely „j” (jó) jel; az 1300-as évekből származó mártonhelyi freskón ezzel a szójellel jelölte a festő a folyót (a jó szó kettős: „jó” és „folyó” jelentésű); a Tejút jelképe

A kínai írás „kaptató” (magasba vezető út), a csornai hun szíjvég, a sopronköhidai avar sótartó, az ibrányi honfoglaláskori ezüstkarperec, a palást (2 db) meg a magyargyerőmonostori kályhacsempe szójelei és a székely „m” (magas) jel Bél Mátyás nyomán

7. ábra. A „magas” szójel; a lépcsőszerűen élükre rakott hegyekből álló magasba vezető utat ábrázolja

Hettita fémplakett, kínai tetőcserépdísz részlete, kínai lolo „ég” szójel és a székely írás „g” (ég) jele az énlakai feliratból

8. ábra. Az „ég” szójel az eget tartó fa rajza

Bajor Ottó címeréből 

9. ábra. Az „ország” szójel; (megtalálható a magyar származású Dürer címerében is, ahol Magyarországot jelképezi; valamint a magyar címerben is); a hármashalom a sumer képírásban is "ország" jelentésű

Egy chilei prekolumbián kabáttű, a Szent Korona, az alsópáhoki tál, egy magyarszombatfai tál, meg egy veleméri tetőcserép „Föld” szójele és a nikolsburgi ábécé „f” (Föld) jele

10. ábra. A „föld” szójel az Éden térképe; a Teremtés helyszínére és értékére emlékeztet

Az Orion csillagkép rajza, kínai „atya” fogalomjel, palást, székely „ty” (atya) jel Kájonitól, a nikolsburgi ábécéből

11. ábra. Az „atya” szójel és a „ty” rovásjel; az Orion csillagkép leegyszerűsített ábrázolása

Az egyiptomi Rá „napisten” hieroglifa, hettira „ru” szótagjel, kínai „Nap” szójel, alsópáhoki tál „Ra(gyogó)” szójele; valamint a székely „R” a nikolsburgi ábécéből és Thelegdi Rudimentájából

12. ábra. A „Ra(gyogó)” szójel és az „R” betű a napisten jelképe 

A szolnoki múzeumban kiállított avar karika; a szöveg részlete

13. ábra. A szolnoki múzeumban megtekinthető Árpád-kori karika a leghosszabb, reánk maradt, szójelekkel írt szöveg (egy ősvallási ima). A „magas”, „ég”, „kő” és „Föld” szójelekkel rögzített ősvallási mondóka olvasható rajta: „Magas ég(i) kő! Magas kő! Magas ég(i) kő! Magas kő! Magas ég(i) kő! Magas kő! Magas ég(i) kő föld(je)!”. A szövegben a „magas” szójel lineáris alakját és a csencsói sarokkőről is ismert "kő" szójelet alkalmazták. Az írásirány balról jobbra halad.

Oldal: Székely szójelek
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat