A székely írás jelsorrendje 

A Nikolsburgi ábécé jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy egyedül itt maradt ránk a székely írás igazi jelsorrendje, amelynek eredete legalább az ókorig követhető az időben visszafelé. A székely írás jeleit a későbbiekben már a latin írás jelsorrendjének megfelelően mutatták be a latinon pallérozódott tudós szerzők, ezért azok már semmit sem mondanak a székely írás valódi jelsorrendjéről. 

1. ábra. A Nikolsburgi ábécé jelsorrendjének legközelebbi rokona az ugariti (más néven: Ras Shamra-i) ékírásos ábécé jelsorrendje 

A Nikolsburgi ábécé története és leírása

A rovásírásos pergamenlap, amelyen ez a nevezetes székely jelsor megőrződött, a nikolsburgi Dietrichstein-könyvtár 1483-i ősnyomtatványának hátsó táblájába volt bekötve. A Dietrichstein-könyvtár 1933-ban árverésre került Luzernben s ez alkalommal a Nemzeti Múzeum megvásárolta. 

Jakubovich Emil, a Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatója írt egy ismertető tanulmányt az ábécéről, amelyet 1935-ben közölt a Magyar Nyelv. Vékony Gábor szerint az ábécé lejegyzője Janus Pannonius lehetett.

A székely jelsor mellett az "ámen" szót is tartalmazza. 

Az ábécéként emlegetett jelsor egyetlen vegyes listában adja a betűket, a szótagjeleket és a szójeleket is. Bár a szakirodalomban elfogadott megnevezésről van szó, az "ábécé" titulus mégis félrevezető. Csak a megszokás miatt alkalmazzuk, de kérjük a kedves olvasót, hogy tartsa emlékezetében: itt többről van szó, nem csupán betűkről. 

Szótagjelei többnyire ligatúrák, azaz betűösszevonások, de van közöttük olyan is, amely nincs más jelekből összerakva. 

A nikolsburgi szójelek némelyikéről (az "us"-ról és a "tprus"-ról) korábban már írtunk. 

Az "us" az ős szójele, a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napistent ábrázolja. Azért éppen ez az ős szavunk jele, mert az ősvallás szerint a magyar nép és uralkodó dinasztiája isteni származású. 

A "tprus" jel a "tapar us", azaz "szabír ős" jelképe, amely az égig érő fát (a Tejútat) ábrázolja. (4)

Szójel a fentebb említett ligatúrás NT/TN jel is: az Isten "ős Ten" eredeti nevét (a Ten szót) jelöli.

A nikolsburgi ligatúrák közé tartozik az "st" jel, amelyet az "s" és a "t" jeléből állítottak össze. Ezt alkalmazták például a bögözi rovásfelirat "sta" ligatúrájában (az Están, azaz István szóban) egy további "a" jellel megtoldva.

Ligatúra a fentebb említett "ent" szójel is, amely az "n"-ből és a "t"-ből keletkezett. Ezt találjuk az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában, a világfát ábrázoló ligatúra USTeN (azaz Isten) szavában, de több sztyeppi és ókori nép jelkincsében is. Azaz igen régi ligatúráról lehet szó.

A jelsorrend párhuzamai

A nikolsburgi jelsorrend eltér a többi rovásírásos jelsortól. A későbbi székely jelsorok ugyanis külön adják meg azokat a több hangértékű jeleket, amelyeket a nikolsburgi ábécé a betűkkel vegyesen közöl. Ez a nikolsburgi vegyes jelsorrend azonban nem véletlen, egyedi ötlet, hanem egy ókori hagyomány lehet. Erre utal pl. a fent említett ent jel elhelyezkedése is, illetve annak párhuzamai az ugariti és a kazár jelsorrendben.

A Z (azaz az egymással rokon Zs/Z/S csoport) és U betű közötti részletek a nikolsburgi, az ugariti és a kazár jelsorrendből:

Nikolsburgi: Zs . S . T . nT ....... U 

Ugariti: ...... Z ........ T .. T . e/i .U 

Kazár: ............. S . T .. T ....... U 

Hozzá kell tennünk, hogy az összes többi ábécében ezen a helyen csak egyetlen T jel van. A Nikolsburgi ábécének az a sajátossága, hogy két T (vagy T-t is tartalmazó) jele van, csak az ugariti és a kazár jelsorban található meg. (1)

Az írástörténészek általában egyetértenek abban, hogy a hasonló jelkettőzés (2) a korábbi szótagírásos gyakorlat maradékának tekinthető. Azaz a kettős T (a T jelcsoport) előfordulása nem véletlen, hanem egy korábbi szótagírás emléke lehet.

Ez a fenti jelsorrend-részlet nem származhat sem az ugariti, sem a kazár jelsorrendből, mert azokban vagy a Z, vagy az S van meg, míg a nikolsburgiban mindkettő. Ebből következően a székely jelsorrendből (ennek őséből) származhatott az ugariti is, meg a kazár is, de fordítva nem.

Azaz a nikolsburgi jelsorrend távol áll a sokkal rövidebb latin jelsortól s leginkább az ugariti ékírásos ábécé jelsorával egyeztethető, amely a legkorábbi ismert "latinos" jellegű jelsor. 

A nikolsburgi ábécé jelsorrendje világossá teszi azt is, miért nem szeretnek foglalkozni az akadémikus "tudomány" képviselői a székely írással. Azért, mert akárhol kaparjuk is meg a székely írással kapcsolatos állításaikat (3), azonnal kiderül, hogy a finnugrista őstörténeti modell egy (nem is túl éleselméjűek által összeeszkábált) hazugság.

A két "K" azonosítása

Feltűnő, és magyarázatot követelő sajátossága a nikolsburgi ábécének, hogy a két K betűje (pontosabban az aK és eK szótagcsoportjele) nem egymás mellett van a jelsorrendben, hanem kifejezetten távol egymástól. 

Az aK a jelsor közepén (az I után és az L előtt) található, pontosan azon a helyen, ahol az ugariti, etruszk, latin, kazár, föníciai, arameus, pehlevi és görög jelsorban a K szerepel (az y/I/j jelcsoport után és az L előtt). 

Az eK pedig a nikolsburgi jelsor vége felé (a P után és az R előtt) fordul elő azon a helyen, ahol a fenti latinos jelsorokban a Q található (ezek is a P/f után és az R előtt).

Ebből következően a magyar aK a latinos jelsorrendben lévő K-val azonos, a magyar eK pedig a Q megfelelője (rokona, leszármazottja, vagy őse).

A nyelvtörténészekre vár, hogy e tényből a szükséges hangtörténeti következtetéseket levonják.

A jelsorrend oka

Joggal merül fel a kérdés, hogy az elődök miért éppen ebbe a sorrendbe rakták a jeleiket ? 

Ha ezen eltöprengünk, akkor némi joggal gondolunk arra, hogy a vallásos jelentőségük szerint. Hiszen azt a fentebb tárgyalt néhány jel esetében is tapasztaltuk, hogy a jeleknek volt vallási jelentősége s feltételezhetően ez a jelentőség határozta meg a jelsorendet is. A legjelentősebbek a sor elejére kerültek, a kevésbbé jelentősek pedig a sor végére.

Ezt ellenőrízhetjük is a sor elejének megértésével.

Az "a" betűről tudjuk, hogy az "anya" (s a véle rokon nevű, Anat és Anahita alakjával összefüggő istennő) szójele. A jel egy függöleges gerincből áll, valamint a rajta lévő háromszögből, amely a női szeméremtest jele. Grafikai változatai több írásban megtalálhatók. 

A "b" betű Bél fiúisten jelképe. Az X alakú jelforma a világ teremtett középpontjából négy irányba ömlő szent folyók térképe. Ezt a középpontot ugyanis a fiúistennel azonosították. A bél/belső szóból alakulhatott ki a pel-pil-pi-fiú hangváltozás során a fiú szavunk az elmúlt 10 000 évben. A Nimróddal azonos Bél a tőle származó nép atyja, ezért atyának is tekintik.

A "d" betű a Du és Dana néven is említett Ten jele. Ő lehet a Teremtő, az ős Ten, az isteni triász atyja. A jel grafikai formája szintén a négy szent folyó, a világ rendezett isteni középpontjának térképe.

A fenti sor igazolja azt, hogy a jelsor elejére valóban a legfontosabb jelek kerültek - azaz valamikor valóban a jelek ősvallási jelentősége határozhatta meg a jelsorrendet. 

Ugyanezt a rendező elvet a csukcs szójelek listájában is tapasztalhatjuk. Ott is az isteni triász jelei kerültek a sor elejére (igaz, ezek grafikai formája nem azonos a székely "a", "b" és "d" jelekével).

A sémi és a velük egyeztethető görög jelnevek (mint pl. az "a" esetében az "alef" és az "alfa") általában nem érthetőek, nincs ismert jelentésük. A különféle szerzők által közölt értelmezések többnyire csak hipotézisek. A jelnevek értelme csupán néhány sémi jelnév esetében nyilvánvaló. Mivel azonban ezeknek sincs ősvallási jelentősége, joggal feltehető, hogy utólagos népies etimologizálásról lehet szó ez esetekben is (ahogyan azt már Gelb is feltételezte). Azaz a sémi népek az írás átvételekor átvették tanítóiktól (szabíroktól, hurritáktól, hettitáktól, károktól?) a jelneveket is, azonban azokat eltorzították és a saját szavaikhoz való esetleges hasonlóságnak megfelelően (félre)értelmezték. 

Egyedül a "beth" és "béta" jelnevek esetében tehető fel, hogy az egykori "Bél atya" kifejezés töredéke őrződött meg bennük - alig felismerhetően.

Jegyzet

(1) A főníciai ábécében és az arameus ábécében sem az U, sem a két T szokása nincs meg. Ezért a székely jelsorrend és a székely írás sem a föníciai írásból, sem az arameus írásból nem vezethető le. A föníciai és az arameus írás ugyanis későbbi az ugariti ékírásnál - ami arra utal, hogy a székely írás az ugariti lineáris elődjével állhat rokonságban. 

Az ugariti ékírás ugyanis nem a szokásos mezopotámiai ékírások egyike, hanem önálló fejlemény, egy helyi - feltehetően a székely íráshoz hasonló - lineáris írás ékírásos technológiára átalakított változata. 

(2) Amikor ugyanarra (esetünkben a T) hangra több jele is van egy ábécének. 

Ilyen a székely írás két K (a nikolsburgi aK és eK) jele is (amelyek feltehetően a mély, vagy magas hangrendű szótagokban voltak használhatók). 

A türk írásban is több hasonló szótagjelcsoport-jel van.

(3) Pontosabban a mestereik állításait, mert a fiatalabb "tudós"-generáció már biztonságosabbnak véli, ha meg sem szólal ebben a kérdésben.

(4) Azaz itt megőrződött a korábbi szabír népnevünk, amelyet a Bíborbanszületett is említ s amelynek szibériai használatáról Patkanov is beszámol.

Irodalom

Németh Gyula: A magyar rovásírás. A magyar nyelvtudomány kézikönyve. 1934. MTA. Bp.

Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1998.

Oldal: A SZÉKELY ÍRÁS JELSORRENDJE
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat