A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor

(A cikk elolvasásához kattintson a címre!)

*****************************************************************

Melyik a korábbi írásemlék: a szentgyörgyvölgyi tehénszobor, vagy a tatárlakai tábla?

Záhonyi András szerint a tatárlakai táblák. E cikkben azt vizsgáljuk meg, hogy fel tudott-e hozni valamit állításának alátámasztására.

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor

Sokan gondolják némi joggal, hogy a tatárlakai táblákban az emberiség legkorábbi írásemlékét tisztelhetjük. Ez persze egy percig sem volt igaz, hiszen mindig léteztek nála korábbiak. Ezek többnyire barlangokban, vagy más kőkori emlékeken maradtak ránk s egy részüket Varga Csaba sorolta fel - sokak nagy meglepetését okozva vele.

A korai írásemlékek egy része nyilván korábban is ismert volt legalább néhány ember előtt. Azonban nem mindenki ismerte őket, ezért sokan úgy vélték: ezek nem is léteznek. Ezért a különböző kutatók tetszőleges válaszokat adtak rra a kérdésre, hogy melyik a legelső írásemlék. Azt az írásemléket nevezték ki a legkorábbinak, amit ismertek, amiről tudomásuk volt. 

Most egy kicsit cifrább a helyzet. Záhonyi András ugyanis talán azért vitatja a szentgyörgyvölgyi tehénszobor elsőségét a két írásemlék "versenyében", mert nincs tisztában a térbeli világmodellek természetével és ezért nem tekinti írásemléknek a jelekkel borított szentgyörgyvölgyi tehénszobrot.

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor feliratával kapcsolatos állításunkat "7500 éves magyar nyelvű szöveg a szentgyörgyvölgyi tehénszobron" címmel előadtuk az MVSZ őstörténeti konferenciáján, s az előadás szövege megjelent a konferencia kötetében is. Ezt követően két cikkben is értékeltük Záhonyi Andrásnak a tatárlakai táblákról írt cikkét. Az állításainkra Záhonyi András az alábbiakkal válaszolt (ezt dőlt betűkkel szedve alább idézzük). 

Előbb a teljes szöveget mutatjuk be, majd ugyanazt állításonként elemezzük.

Záhonyi András kifogásai

"Varga Géza szerint a szentgyörgyvölgyi feliratos agyagszobor korban megelőzi a tatárlakait. A felirat nem összefüggő, és csupán (a somogyfajszi fúvókához hasonlóan) néhány ismétlődő jelet lehet rovásjelként azonosítani. Feliratának olvasatát eddig nem sikerült senkinek sem meggyőzően megadni.

Pl. a rovásírás három „S” jele a sumer képjelkészletben a 30-as számot jelöli, s a két függőleges vonal sumerul a „2, megkettőz” jelentést hordozza.

Emiatt a szentgyörgyvölgyi tehénszobor felirata természetesen még nem tekinthető sumer nyelvűnek. Csak annyit mondhatunk, hogy egyelőre az írás nyelve még nem állapítható meg egyértelműen.

A népművészetben a három felfelé mutató nyílhegy gyakori díszítő motívum.

Varga Géza úgy rajzolta át a szentgyörgyvölgyi tehánszobor feliratát, hogy az kb. 30 helyen eltér az eredetitől.

Ezért azt javaslom, hogy a szobor pontos olvasatának elkészítéséig tekintsük továbbra is a tatárlakai korongot és táblát a Kárpát-medence legősibb írásemlékének."

A kifogások cáfolata

"Varga Géza szerint a szentgyörgyvölgyi feliratos agyagszobor korban megelőzi a tatárlakait." 

Nem tudjuk meg, ezzel a megállapításommal mi a gond, mert Záhonyi András nem közli. Mivel a szentgyörgyvölgyi tehénszobor hiteles ásatáson került elő s a korbecslés gyakorlott neolitikumkutatótól származik, nincs okunk kételkedni a megállapításában. E szerint a tehénszobor 7500 éves.

A tatárlakai táblák korát a felfedezésük óta eltelt idő alatt egyre távolabbra tették, azaz a táblák egyre öregedtek az idők során; de egyetlen becslést sem olvastam még, amelyik a 7500 évet megközelítette volna. A tatárlakai táblák legfeljebb 6-7000 évesek, azaz minden becslés és kormeghatározás szerint fiatalabbak a szentgyörgyvölgyi tehénszobornál. Ezért aztán nem lehet kérdéses, hogy melyik lelet a régebbi. 

"A felirat nem összefüggő, és csupán (a somogyfajszi fúvókához hasonlóan) néhány ismétlődő jelet lehet rovásjelként azonosítani."

Itt ismét nem világos, mit is kifogásol Záhonyi András. Nem az a kérdés, hogy a felirat összefüggő-e, hanem az, hogy öregebb-e. 

Egyébként pedig azt is megkérdezhetjük, hogy mihez képest nem összefüggő? S ugyan miért kellene összefüggőnek lennie? Záhonyi András nem tud szabadulni a téveszméjétől, miszerint ha nincs egymás mellett 3-4 jel, akkor azt nem tekinthetjük írásnak. Az egyetlen szójelből álló "felirat" is írásemlék (s ezt ő is automatikusan tudomásul veszi, ha nem megy be olyan ajtón, amelyiken egy nőt ábrázoló piktogram van). A tehénszobron pedig nem is egyetlen szójel van, hanem szójelek összefüggő és teljes egészet alkotó rendszere. Csak Záhonyi András értetlenül áll előttük, mert nem ismeri sem a székely betűk akrofónia-rekonstrukcióit, sem a magyar ősvallást. 

A somogyfajszi fúvókához (ami helyesen bodrog-alsóbűi) nem is lehet hasonlítani a szentgyörgyvölgyi írásemléket, mert a fúvóka minden bizonnyal egy hiányos (jórészt lekopott) betűírásos emlék, a szentgyörgyvölgyi pedig egy épen megmaradt, teljes egészében ismert szóírás-mutatvány. Azaz nem hasonlítanak egymáshoz, hanem - fontos szempontok alapján - egyik a másik ellenkezője. Ezért a párhuzamba állításuk téves.

"Feliratának olvasatát eddig nem sikerült senkinek sem meggyőzően megadni." 

Természetesen ez csak Záhonyi András magánvéleménye, aminek semmi köze sincs a valósághoz. Az olvasatom létezését nem tagadhatja le pusztán azért, mert nem érti a gondolatmenetet, vagy nem ismeri az írástörténeti-vallástörténeti alapfogalmakat. Azt pedig, hogy az olvasatom meggyőző-e, nem döntheti el egyedül. A tudományos bizonyítás módja a reprodukálhatóság. Ami az esetünkben azt jelenti, hogy annak, aki végigmegy az olvasatom gondolatmenetén, annak - az adatok és megfontolások ismeretében - ugyanarra a következtetésre kell jutnia. Záhonyi András azonban nem ment végig a gondolatmeneten, annak részleteire nem válaszolt, azt feltehetően meg sem értette. Ezért pontosabb lenne úgy fogalmaznia, hogy a számára nem világos az olvasatom. Ez azonban egy analfabéta megközelítésével lenne rokon.

A tudományos igényű cáfolat nem szorítkozhat a tagadás puszta kinyilatkoztatására, hanem egy jobb magyarázatot is kellene tartalmaznia. A jelek díszítéssé való degradálása azonban két ok miatt sem tekinthető jobb magyarázatnak. Egyrészt, mert a jelek nem díszesek, vagyis nem alkalmasak díszítésnek (bár az ízlések és a pofonok különbözőek lehetnek). Másrészt azért, mert díszek is lehetnek elolvashatóak - azaz Záhonyi András ellenvetése elvileg sem cáfolhatja az olvasatomat. 

Egyébként nem is szükséges, hogy mindenkit meggyőzzek az olvasattal, mert a tudomány nem népszavazás kérdése. Elegendő, ha a szóírások és a világmodellek természetét ismerő emberek megértik a mondanivalót (valójában ez sem szükséges feltétel egy tudományos bizonyítás során, mert ott elegendő az érvelés helytálló volta). 

"Pl. a rovásírás három „S” jele a sumer képjelkészletben a 30-as számot jelöli, s a két függőleges vonal sumerul a „2, megkettőz” jelentést hordozza."

Ez azonban nem döntő körülmény, mert nem cáfolja az általam elmondottakat. Záhonyi Andrásnak a cáfolathoz meg kellene adnia a tehénszobor összes jelének a sumer jelentését, sőt ezeknek a jelentéseknek összefüggő egészet (azaz értelmes rendszert) kellene alkotniuk a tehénszobron. Meg kellene magyaráznia, hogy ugyan mit keresnek a tehén lábain a sumer 30-as számjelek? S persze ugyanígy meg kellene magyaráznia a többi jelet is, s e magyarázatoknak is egységes rendszert kellene alkotniuk. Amíg ez nem sikerül Záhonyi Andrásnak, addig a felvetései erőtlenek az olvasatomhoz képest. 

Éppen az bizonyítja a magyarázatom megfelelő voltát, hogy nincs más írásrendszer, amelyből hasonló rendszerszerű magyarázat kidolgozható lenne.

"Emiatt a szentgyörgyvölgyi tehénszobor felirata természetesen még nem tekinthető sumer nyelvűnek. Csak annyit mondhatunk, hogy egyelőre az írás nyelve még nem állapítható meg egyértelműen." 

A fentebb mondottak értelmében valóban nem mondható sumernek - hiszen a sumer magyarázat nem teljes (csak két jelre terjed ki a négyből) és nem alkot rendszert. Azonban éppen azért magyarnak mondható, mert magyarul viszont rendszert alkot. Azaz Záhonyi András állításával szemben az írás nyelve biztonsággal megállapítható. 

"A népművészetben a három felfelé mutató nyílhegy gyakori díszítő motívum." 

Ez nem cáfolja az állításaimat, csak arra utal, hogy a kőkori jelek máig fennmaradtak. Záhonyi András miért nem érvel a népi ábrázolások jelentésével? Nyilván azért nem, mert nem érti azokat sem. A nem értett jeleket szokták - sokszor indokolatlanul - díszítésnek minősíteni.

"Varga Géza úgy rajzolta át a szentgyörgyvölgyi tehénszobor feliratát, hogy az kb. 30 helyen eltér az eredetitől."

Mit tekint Záhonyi András eredetinek? Egy neten elérhető grafikát? Látta egyáltalán magát a tehénszobrot? Mert nekem volt a kezemben is egy rövid ideig és rendelkezem több, mint egy tucatnyi pontos fényképpel is róla - az elmúlt évben végzett utánjárásomnak köszönhetően. Ezek alapján - remélhetőleg - éppen eléggé pontos képet tudtam rajzolni a szoborról. Ez akár 100 helyen is eltér attól, amit Záhonyi András eredetinek tekint - de ettől még jól ábrázolja a tehénszobor jeleit. 

A rajzomat egyébként nem az interneten található kis felbontású rajzról, hanem az ásató régész nyomtatásban meg nem jelent eredeti kéziratában található eredeti grafikáról rajzoltam. Azért nem teljesen azonos azzal, mert nem másolatról, hanem az eredeti szerzői alkotásomról van szó. A másolat közlését ugyanis a szerző jog nem tette volna lehetővé, a saját rajzomat azonban szabadon közölhetem.

Azaz Záhonyi András - ha akar - abba is beleköthet, ha hasonló a rajz (ez esetben szerzői jogsértéssel vádolhatna); meg abba is beleköthet, ha nem teljesen hasonló a rajz (ez esetben azonban megmondhatná, hogy ez miért baj). Ugyanis az a fontos, hogy a rajz a lényeget megfelelően adja vissza.

Ha Záhonyi András rajzol magának egy új rajzot, azon is lesz legalább 30 eltérés.

"Ezért azt javaslom, hogy a szobor pontos olvasatának elkészítéséig tekintsük továbbra is a tatárlakai korongot és táblát a Kárpát-medence legősibb írásemlékének."

Ennek a javaslatnak ugyanúgy nincs se füle, se farka; amint Záhonyi András többi kifogásának sem volt. Ugyanis akár készül pontosabb rajz és olvasat, akár nem készül - a tatárlakai írásemlék mindenképpen fiatalabb a szentgyörgyvölgyinél; mert a rajz, vagy az olvasat pontossága nem befolyásolja az írásemlékek korát.

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor írásemlék, mert a jelei elolvashatóak és megérthetőek. S mivel korábbiak a tatárlakai tábláknál, nem kétséges, hogy a Kárpát-medence, sőt a világ legkorábbi, jól elolvasható, eredetiben reánk maradt írásemlékének tekinthető.

************************************************************

Léteznek-e a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor székely jelekkel rokon jelei?

Több internetes kétkedő nyomában Mandics György kötete is beállt a sorba. Néhányan nem hiszik el, hogy létező jeleket olvastam el.

Legalább két "szakértő" állítja, hogy rosszul rajzoltam le Bánffy Eszter régész rajzát és több helyen eltér az én rajzom az általa közölttől. Mandics György meg - aki a könyvében sokadszor gúnyolódik a székely írás eredetével kapcsolatos felismeréseken - valami olyasmit írt, mintha én csak képzelném ezeket az írásjeleket (amelyek szerinte csak díszek?). Lehet, hogy egymást vezetik félre ezek a szerzők. Így terjedt el a sok hasonló írástörténeti téveszme is: az egymást követő nem túl igényes szerzők közül senki sem vette a fáradságot az ellenőrzésre. 

Egyszerű lett volna a kritikusaim dolga, ha becsületesen járnak el és megnézik a szentgyörgyvölgyi tehénszobrot, hogy rajta vannak-e azok a jelek, amelyeket székely jelekkel vetettem össze. Ez azonban munkát, sőt esetleg költséget is jelentett volna nekik, s ezt - a jelek szerint - nem vállalták. Talán egyébként sem az volt a céljuk, hogy az igazság tisztázódjon - hiszen akkor kénytelenek lennének azt megállapítani, hogy jól rajzoltam le a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleit s vállonveregetni azért mégsem akartak. Bizonyos csoportokban a hiteles teljesítmény nem elismerést, hanem irígységet és gyűlöletet kelt.

1. ábra. Részlet Mandics György kötetéből; szerinte a szentgyörgyvölgyi tehénszobrocskán vonaldíszek vannak és nem szójelek (azaz, az ő megfogalmazásában: ős szimbólumok, az én jelértelmezéseim)

A 2. ábrán a kép bal felső sarkában látható függőleges jelet mutatom be. Csupán azt illusztrálva ezzel a fotografikával, hogy a jel a valóságban létezik, nem a képzeletem terméke, s hogy annak a rajza kellően pontos azon a rajzomon is, amit Mandics György kérés, köszönet és aprópénz küldése nélkül átvett a kötetemből. 

Nem túlzás aprópénzt emlegetni, amikor mintegy 100 000 Ft-ba került e szobor jeleinek ellenőrzése (ebből 60 000 Ft-ról számlám is van). Megértem, hogy nem mindenki szán ennyi munkát és pénzt egy tudományos feladatra, amely csak a nemzetnek fontos. A huhogóknak - a jelek szerint - nem volt az. 

2. ábra. Ezen a fotógrafikán a szentgyörgyvölgyi tehénszobor homlokán lévő függőleges jel látható, amely a székely "sz" (szár) jel megfelelője

A 2. ábrán látható fotógrafikához hasonló pontosságú részletkép még nem jelent meg a tehénszoborról. Ennek az az oka, hogy senki sem szánt rá elegendő figyelmet rajtam kívül. Például hiteles múzeumi másolatot készíttettem, hogy a lehető legalaposabban tanulmányozhassam a jelek térbeli elhelyezkedését. Ennek köszönhetően tökéletes hűségű fényképeket és a fentihez hasonló fotógrafikákat készíthettem róluk. Nem kívánom a mintegy 60 darab hasonlóképpen éles és pontos fotógrafikámat közzétenni, mert remélem, hogy a becsületes embereknek ez az egy is elég ahhoz, hogy belássák: az " Így írtok ti magyar őstörténetet " c. kötetemben közzétett rajzom megbízható.

A nem becsületes embereknek meg úgyis hiába mutatnám be a többit, ők minden bizonnyal találnának valamilyen nem túl épületes kifogást. Ilyen kifogás lehet az is, hogy nem pontosan azonos a fotógrafikám a Bánffy Eszter által közölt rajzzal. Azonban ez nem lehet szempont a hitelesség eldöntésekor, hiszen több különböző rajz is lehet egyszerre megbízható (de ezt egyeseknek még alaposan el kellene magyarázni). 

Más kérdés, hogy ezeket dísznek, vagy írásjelnek tekintjük-e (ez attól függ, hogy el tudjuk-e olvasni). A fogalomjelek (szójelek) elolvasásához azonban - mint azt Záhonyi András olyan jól megfogalmazta - némi intelligenciára van szükség; ezért a huhogókra nem számíthatunk. Az analfabétáknak az is díszítésnek tűnhet, ami az írni-olvasni tudónak írás.

De nincs is olyan szabály, hogy a tudományos eredményeket a fafejűek népszavazásával kellene hitelesíttetni.

***********************************************************

Mandics György téved a szentgyörgyvölgyi tehén jeleiről szólván

Azt írja ugyanis a "Róvott múltunk" c. trilógia most megjelent utolsó kötetében, hogy "A jelek pontos másolása elemi követelmény". Azonban nem a jelek tőlem származó rajza, vagy értelmezése pontatlan, hanem ő.

1. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszoborról készített rajzom, amelyet Mandics György szerint a prekoncepcióm igazolásának megfelelően alakítottam ki; a jobb felső sarokban a tehénszobor bal hátsó lábán tisztán látszik az a létező sarok jel, amit Mandics György nem vett észre

Mandics György a saját hibáját próbálja a nyakamba varrni?

Mandics György az említett kötet 310. oldalán egy kritikus hangvételű fejezetet szentel a 7500 éves tehénszobor jeleinek, illetve a róluk adott magyarázataimnak. Azonban most is csak a felületessége vált nyilvánvalóvá.

Pedig pontos rajz állt a rendelkezésére, mert amit Bánffy Eszter régész közöl a tehénről, az nem szorul helyesbítésre. A rajz kifogástalan, legfeljebb a jelek értelmezésén lehet vitatkozni. (Eddig mindössze egy ellenvélemény merült fel, mely szerint nem írás, hanem díszítés lenne a tehénen.) Most ezt Mandics György megismétli, egyúttal a jelek általam rajzolt alakját is kifogásolja.

Egyrészt tévesen gondolja egybetartozónak az egymástól szemmel láthatóan független jeleket (a szár és a Ten szójelet, valamint a gerinc vonalát).

Másrészt azt sem sikerült helyesen felmérnie, hogy melyik jelet tartom a bal hátsó lábon a sarok szójelének (a Ten jel egyik felével keveri össze).

Ezek okozták a kötetében közölt félreértéseit. Megkoronázta mindezt azzal, hogy a saját tévedései miatt az én magyarázatomat vélte megalapozatlannak, a szándékaimat pedig inkorrektnek - bár erre nem szolgáltattam okot.

Kinek is van prekoncepciója?

A fejezetben a prekoncepciójukat követő szerzőknek címzett dörgedelme így szól:

"Sebestyén Gyula "javítási elmélete", miszerint az egykori másolók munkáját fel kell javítani, hogy értelmes feliratot nyerjünk, bár érthető, sajnos, az önkényesség elszabadításához vezetett. A határt nehéz megvonni, ha egyszer egy prekoncepcióval indulunk neki a javításnak. A módszert sajnos, sokan gyakorolják, tudósok és nem tudósok is. Varga Géza "szentgyörgyvölgyi tehénszobor-másolata" (összevetve a tudományos másolattal ... ) valóságos gyűjteménye az ilyen prekoncepciós átrajzolási stílusnak, hogy az eredmények jobban passzoljanak."

Prekoncepciója persze nem csak egy szerzőnek, hanem a kritikusának is lehet. Ha azt akarjuk tisztázni, hogy most melyik esetről van szó, akkor néhány támpontunk azért akad a kérdés eldöntésére.

Jó rajzzal rendelkezünk-e a tehénszoborról?

Mandics György "tudományos másolat"-nak nevezi a Bánffy Eszter által közölt rajzot, ami egyrészt túllihegése a valóban jó rajznak (könnyű jó rajzot rajzoltatni egy hivatásos grafikussal, akinek esetleg napokig az asztalán lehet az eredeti szobor); másrészt pontatlan a megfogalmazása, hiszen nem másolatról, hanem csak egy rajzról van szó. Bánffy Eszter rajzát szembeállítja az én rajzommal, amelyet a prekoncepcióm igazolására szánt hamisítványnak ítél (azon szerzők példájaként hoz fel, akik tudatosan nem vesznek tudomást a leleten ténylegesen létező jelekről, mivel azok megcáfolnák a dogmáikat). Ebből a vádból persze semmi sem igaz - mint az alább könnyen belátható.

Ugyanis Bánffy Eszter jó rajza a jeleket (azaz a lényeget) illetően nem tér el az enyémtől - mert pontosan ugyanazok a jelek láthatók ezen is, meg azon is. Ezt bárki ellenőrízheti, aki egymás mellé teszi a rajzokat. Ez esetben azonban Mandics Györgynek meg kellene mutatnia, melyik részletet véli prekoncepciós elrajzolásnak a rajzaimon. Tartok tőle, hogy csak azért nem mutat rá pontosan a rajzban elkövetett hibámra (mondjuk pirossal körbekerítve), mert nem a rajzommal, hanem a szándékaival van hiba. Mandics György mindenáron szeretne hibát találni a neolitikus írásemlék tőlem származó olvasatában; ez azonban eddig sem sikerült neki, s a jövőben sem fog.

2. ábra. A szentgyörgyvölgyi ég szójel (balra), az eget tartó fa képszerű ábrázolása egy hettita fémplaketten (középen) és a székely "g" (ég) jel Kájoni Jánostól (jobbra)

Az ég jellel kapcsolatos kritika

Az ég jelről, amely a tehén jobb és bal oldalán egyaránt megjelenik, a következőket állítja Mandics György: "Varga ... elhagyja a középső jelek egyik vonalát, ami a jelet fésűformává alakítaná: két-két 3 vonalas szélső, s két-két vonalas belső jellel. Ez már semmilyen rovásjelre nem hasonlít"

Sajnos Mandics György megfogalmazása most is zavaros, rajzot pedig nem készít arról, hogy szerinte hol is hagytam volna le azt a hiányzó vonalat. A valós írástörténetünkre kíváncsi olvasóknak talán nem kell bizonygatnom, hogy a legjobb tudásom szerint, lelkiismeretes munkával készítettem a rajzaimat. A Bánffy Eszter által közölt rajz csak az árnyékolás miatt több az enyémnél.

Mandics György nem vállalta a szerinte hiányzó vonal megrajzolásával járó munkát és felelősséget. Így aztán az ellenőrzés lehetőségétől kevésbé fenyegetve azt mond, amit akar. Nem derülhet ki, hogy ahol ő vonalat feltételez, ott valójában csak egy sérülés van-e, vagy esetleg az se. A tehén ugyanis tele van kisebb-nagyobb sérülésekkel és bemélyedésekkel, amelyeket csak a fényképek, vagy az eredeti tárgy (esetleg a hiteles másolat) alapján lehet elkülöníteni a jelektől. Mandics György - a tudomásom szerint - mindezekkel a kellékekkel nem rendelkezik, ezért csupán Bánffy Eszter rajzára hivatkozik, ami azonban nem alkalmas hivatkozási alap, mert - mint azt említettük - a két rajz között nincs lényegi eltérés.

Ha a rajzok részleteit ellenőrízni akarjuk, arra esetenként nem is elegendő egyetlen fénykép, legyen annak bármilyen jó a felbontása. Több különböző szögből és különböző megvilágítással készített felvételt együttesen értékelve lehet valamit mondani a tehénszobor felületén lévő egyik-másik "vonalról". Hónapokig, ha nem évekig tartó munka ez - amelyet nem könnyű elvégezni s persze tévedni is lehet közben.

Az írástörténeti kutatás egyébként mindig is a tévedések meghaladása útján jutott előre. Egyes szerzők egész életműve alig volt több egy-két jel jó azonosításánál a seregnyi tévedés mellett. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor feliratának elolvasásakor sincs védőoltásunk hasonló tévedések ellen. Azonban nem gondoljuk, hogy az olvasatunk cáfolatát, vagy pontosítását alapos munka nélkül, könnyű lenne megfogalmazni. Sőt, inkább arra számítunk, hogy ilyesmire egyáltalán nem kerül sor, s különösen nem fog ez megtörténni felületes és hozzá nem értő szerzők tollából.

Mandics György nem vállalkozott a saját ötlete lerajzolására, pedig a tudományos igényű cáfolathoz egy jobb hipotézisre lenne szükség. A tudományos igényű cáfolat ugyanis nem jelzőosztogatást jelent, hanem komoly munkát. Mandics Györgynek például ki kellene fejtenie, hogy ugyan mit keresne egy "fésű" a tehén oldalán. Én pontos magyarázatát adom az ott lévő ég jelnek, felsorolva annak seregnyi párhuzamát, megvilágítva az ősvallási jelentőségét és persze a magyarázat szerint ez a jel szerves egészet, rendszert alkot a tehén többi jelével is.

Mandics György nem állt elő hasonló értelmezéssel. Egyrészt azért, mert ilyesminek az összeállítására nem képes, vagy nem hajlandó; másrészt azért, mert a tehén jelei nem is engednek meg hasonló alaposságú, de az enyémmel ellentétes magyarázatot. Mandics György nem bizonyította, hogy a tehén oldalán lévő jel valóban fésűt ábrázolna, a "fésűt" nem tudja beleilleszteni a tehénen lévő ábrázolások rendszerébe sem; s persze semmit nem mond a jelek nyelvi és ősvallási, vagy bármilyen más hátteréről, amely egységbe fogná a tehén szimbolikáját. Márpedig ilyesmire szükség van, ha a tehenet le akarjuk írni, mert az nem kétséges, hogy a szobrocska ősvallási célokat szolgálván nagyobb (nyelvi, ábrázolási stb.) rendszerek részét képezte. A jelei sem tekinthetők véletlen díszítéseknek (az írásjelekkel való véletlen egyezés lehetőségét az 1993-ban Nemetz Tiborral, a Matematikai Kutatóintézet munkatársával közösen elvégzett valószínűségszámításunk kizárja). Mivel Mandics György ilyesmivel nem bíbelődik, ezért az olvasatomnak nem is adhatta a tudományos igényű cáfolatát.

A karaván azért halad

Nincs okom az ég jel rajzának a pontosítására sem, mert azt is jól rajzoltam le. Azt pedig, hogy hasonlít-e a székely írás "g" (ég) jelére, aligha kell bizonygatnom. Az persze igaz, hogy a szentgyörgyvölgyi és a székely jelek nem pontosan egyformák. A tehénszobor 7500 éves, s az lenne különös, ha az eltelt idő alatt semmit sem változott volna az írásjel. A következő változásokról számolhatok be:

- Az írástechnológia az agyagba karcolás (vagy vésés) helyett Kájoni esetében papírra írásra változott (Kájoni jelformáját azonban még a rovástechnológia határozta meg). Az pedig köztudott, hogy az írástechnológia megváltoztatja a jelek alakját.

- Az írásalkalmazás az ünnepi, különleges és ritka alkalmazás helyett mindennapivá vált - amiből következően jelentkezett egy igény a jelforma egyszerűsödésére.

- A szentgyörgyvölgyi jel az ég szót jelölte, mai székely megfelelője már csak a "g" hangot - ami szintén a jelforma egyszerűsödését igényelte.

- A jelvonal többszörös kihúzása helyett idővel (a könnyű alkalmazhatóság érdekében) kialakultak és elterjedtek az egyvonalas változatok is. A szentgyörgyvölgyi Ten esetében például azt figyelhetjük meg, hogy a jel kettéhasadt: a háromvonalú változat a ritkábban használt nikolsburgi "tprus" jelben, az egyvonalú pedig a valamivel gyakrabban használt nikolsburgi "nt/tn" (Ten) jelben maradt ránk.

- Az ég jel eredetileg szimmetrikus volt (mert az eget tartó fa kompozíció szimmetrikus). Később - feltehetően az írástechnológia következtében - a középső függőleges vonal oldalra került (az "ég" jelentést azonban a kínai lolo írás "ég" szójele megőrízte).

3. ábra. Bánffy Eszter "tudományos" rajzán is látszik a bal hátsó láb sarok jele, ami elkerülhette Mandics György figyelmét

A sarok és a Ten szójelek vélt hibái

Bírálómnak két kifogása is van a sarok és a Ten jelek elhatárolását (létét) illetően.

- Az egyik az, hogy szerinte a tehén homlokán lévő szár jel és a fenekén lévő Ten jel tengelye össze van kötve a tehén hátán a gerinc vonala által - azaz sem a szár, sem a Ten jel nem létezik önállóan.

- Amihez még hozzáteszi, hogy a tehén hátsó lábain nincs ott a sarok jel sem (amelyeknek pedig mind a négy lábon ott kellene lennie, "hogy fel ne boruljon"). Amit én sarok jelnek néztem, azok - szerinte - az említett Ten jel részei. Ezeket - úgy véli - nem vehetném figyelembe egyszer sarok jelként, egyszer meg Ten jelként.

A fenti kifogások azonban megalapozatlanok, ami - Mandics György megszokott felületességét ismerve - már nem is meglepő.

A felfedezés és a cáfolat értéke

Említettük már, hogy a Bánffy Eszter által közölt rajz jó. Ez alapján azonnal el tudtam olvasni a szobrocska feliratát - mert már gyakorlatom volt a hasonló világmodellek olvasásában. Mégis több éven keresztül dolgoztam azon, hogy a szobrocska jeleit ellenőrízzem. Már az is eltartott vagy két-három évig, amíg sikerült engedélyt szereznem a szobor hiteles másolatának elkészíttetésére (amelyért többet fizettem ki a havi nyugdíjamnál). Elmondhatom, hogy a szobor is, meg Bánffy Eszter róla írt szakdolgozata is volt a kezemben. Ezen felül több tucat részletgazdag fényképet is kaptam a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaitól, amiért itt is köszönetet mondok nekik. S persze, hosszú hónapokat töltöttem el a tehénszobor fényképen meglévő részleteinek tanulmányozásával. Hiábavaló ábránd abban bízni, hogy súlyos hibát követtem el a jelek feltárásában és értelmezésében. Amint azt sem gondolhatja senki, hogy két perc alatt jobb magyarázatát adhatja a jeleknek.

Mandics György a könyvtárakban összelapátolt három kötetében sokszor bebizonyítja, hogy az olvasottakat nem érti, vagy nem akarja megérteni. Ez esetben is erről van szó: egyszerűen elnézte a hátsó lábakon lévő (az egyik esetben lepusztult) sarok jelek helyzetét.

4. ábra. A tehénszobor hátsó fele a Ten jellel; Mandics György - tévesen - azt feltételezte, hogy az 1. ábrán látható sarok jel helyett ezt a bekarikázott jelrészletet tekintettem egyszer sarok-nak, egyszer meg a Ten részének; a rajzon az is felmérhető (de a szobron ez még nyilvánvalóbb), hogy a Ten jel nem érintkezik a gerinc vonalával

5. ábra. A tehén faráról készített újabb rajzom; a felső szélén látszik a gerinc kettős vonala, ami a háton, még a farokcsonk előtt megszakad; a farokcsonkon megjelenik két sérülés (amit - ha valóban létezik - talán véletlenül okozott a gerincvonalat meghúzó eszköz); majd a farokcsonk alatti folyamatossági hiány után megjelenik a Ten jel, amelynek a függőleges tengelye már nem két, hanem csak egyetlen vonallal van meghúzva - azaz nem lehet a gerincvonal folytatásának tekinteni, mint azt Mandics György gondolja

Válasz a sarok és a Ten jellel kapcsolatos ellenvetésekre

Visszatérve a fent említett két kifogásra, azokra a következő választ lehet adni:

- Sem a szár jel, sem a Ten jel nem érintkezik a gerinc vonalával, amiből következően azok önállóan léteznek. Azaz nincs igaza Mandics Györgynek, amikor ezt a (szerinte) a tehén "orrától a farkáig" végigvonuló vonalat egy elegáns díszítő csíknak tartja - mert a vonal nem vonul végig (egyébként sem a farokig, hanem a nemiszervig kellene végigvonulnia a mandicsi logikának megfelelve). A folyamatossági hiány ténykérdés, amit ellenőrízni lehet Bánffy Eszter rajzán is (persze nem a sokadik másolaton, hanem az eredetin), valamint a tehénszobron is.

A szár és a Ten(gely) jelek egyébként a kozmoszt és az emberi, vagy állati testet összevető mitológiákban azonosak a gerinccel (a Ten jel tengelye a koronázó paláston is a gerincre símul). Mindegyik jelet az eget tartó fával (a Tejúttal) azonosítják. Ez a szimbolika jelenik meg a szibériai sámánköpenyeken, egy inka uralkodó palástján és a magyar koronázási paláston is. Mindebból a számunkra most csak az a fontos, hogy ha a szár és a Ten jelek a gerinc vonalának meghosszabbításai lennének, az akkor sem cáfolná az általam adott magyarázatukat. A grafikai helyzet azonban az, hogy a két jel nem érintkezik a gerinc vonalával s nem támasztják alá Mandics György (a tehén hátán létező folyamatossági hiányon átlépő és a ligatúra lehetőségével sem számoló) kifogásait. Éppen az a Mandics György ilyen nagyvonalú a jelek létező rajzával szemben, aki a pontos másolásukat elemi követelménynek hirdeti.

- A tehén jobb hátsó lábán jelentős felületi sérülés van, ami miatt arról a lábról valóban hiányzik, mert lepusztult a sarok jel (azt azonban a többi lábon meglévő jel alapján itt is feltételezhetjük). A bal hátsó lábán azonban ott látható a sarok jel is, meg a Ten jel is egymástól jól megkülönböztethetően, csak a sarok jelet Mandics György maszatnak nézhette a rendelkezésére álló másolt rajzon. Bizonyos, hogy (a jobb hátsó lábról elveszetten túl) ez a sarok jel a tehénszobor legrosszabb állapotú jele. Azonban Bánffy Eszter is, meg én is megrajzoltuk, létezőnek tekintettük ezeket a vonalakat.

Megértem Mandics györgy tévedését, mert én is átmentem ugyanezen. Azonban az alapos elemzés során nyilvánvalóvá vált a sarok jelek közötti kis különbség oka. A hátsó lábon lévő sarok jel helyzete nem lehetett pontosan azonos az első lábakon lévőkével, mert nem volt elég hely a felrajzolásukhoz; s mert a hátul lévő Ten jelnek is helyet kellett szorítani a kis szobrocskán. Ezért a hátsó lábon lévő sarok jel kisebb és nem a láb közepére került. A hátsó lábon létező, de Mandics György által nem azonosított jel vonalai legkönnyebben egy sarok jelként magyarázhatók (például azért, mert nélküle a tehén felborulna - mint azt Mandics György is felismerte).

Összegzés

Általában is elmondható, hogy érdemes előbb alaposan ellenőrízni az adatokat, s csak azt követően célszerű nyilvánosan állást foglalni.

Talán megemlíthetem, hogy amikor - még az első kötet megjelenése előtt - értesültem Mandics György készülő trilógiájáról, segítségképpen felajánlottam neki a kézirat ingyenes lektorálását. Azzal hárította el, hogy szinte minden második lapon engem emleget benne, ezért nem lenne helyes, ha én lennék a lektor. Lehet, hogy ebben igaza volt - így azonban ez és még egy csomó másik tévedés benne maradt az anyagban és megjelent a kötetben.

Lelke rajta. Ezek a hibák Mandics György és művének értékeléséhez tartoznak, nem nekem kell elszámolnom velük.

***********************************************************

Egy cikk a szentgyörgyvölgyi tehénszobor őstörténeti jelentőségéről: 

Obrusánszky Borbála a magyarság Kárpát-medencei őshonosságáról

(A cikk elolvasásához kattintson a címre!)

************************************************************

Kozmács István a szentgyörgyvölgyi tehénszoborról

A szegedi párbeszéd során az egyik megvitatásra felajánlott és elfogadott téma volt a szentgyörgyvölgyi tehénszobor felirata.

1. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor 

A szegedi párbeszéd névadó találkozóján elhangzottak akkor hasznosulnak, ha azokat feldolgozzuk és témánként közzétesszük. Ez a célja a jelen írásnak is, meg az előzőeknek is.

A cikksorozatból elsőként megjelent "A sumer-magyar valóban nem vita többé" c. cikkemben a következőket írtam: "a szegedi párbeszéd alkalmával ... Kozmács István a szentgyörgyvölgyi tehénszobor ... feliratait elemezte. Várható, hogy a hasonló alkalmak szaporodnak és ez hasznára lesz a nemzeti írástudománynak." 

Kozmács István a következőképpen szólt hozzá a fenti híradáshoz a cikkhez kapcsolódó fórumban:

"Kár, hogy Varga Géza" - írta a budapesti hun fibuláról szólván, de általános érvénnyel - "a rovásos emlékeket is mai magyarul olvassa el." - majd röviden kitért a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor feliratára is - "Ami meg a tehenet illeti, arról beszéltem, hogy az általa adott magyarázat tökéletesen téves."

Kozmács István a találkozón ennél valamivel többet is mondott e rendkívüli jelentőségű nyelvemlékünkről, de azt mindeddig nem foglalta kerek cikkbe (vagy azt nem volt szerencsém olvasni); kritikájának a találkozón bemutatott vázlata pedig nem áll a rendelkezésemre. Álláspontját a fentiekből és az emlékezetemből kell felvázolnom mindaddig, amíg az írásos vázlatot az ígéretének megfelelően meg nem kapom. 

Mai magyarul olvasom-e a tehénszobor rovásait?

Elsőként azt a meglepő állítását kellene megértenem, miszerint a tehénszobor olvasata mai magyarul lenne. 

A szár ugyanis ma úr-nak hangzana s ezt említettem is a találkozón. Ezt a szár olvasatot támogatja a székely írás "sz" betűjének hangalakja. A székely "sz" akrofóniájának rekonstrukciójával, és a képi tartalom figyelembevételével egy szár hangalakú és "növényi szár, király" jelentésű szóhoz jutunk el. Ezt megerősíti az a tény, hogy a jelet a szobrocskán oda helyezték (a fejre), ahol a méltóságjelölők helye van. Ez a szár a korábban sumernek, ma inkább akkádnak tartott, nemzetközi párhuzamokkal rendelkező sar, sarru "király" szónak is megfelelője - s ez alátámasztja a szár olvasatot. 

Egy szár hangalakú szó egyébként megtalálható a sumer szótárakban is "növényzet" jelentéssel (a jelformában szerepel az égigérő fa rajza). Ez azonosnak tekinthető az akkád szár "király" szóval, mert az ősvallás szerint a királyság az égigérő fával azonosított istentől származik., a szemantika összefügg. Azaz ugyanannak a sumer-akkád szár szónak két ("növényi szár" és "király") jelentése van.

A hettita tar és a magyar teremtő szavakra alapozott megfontolások alapján feltételezhető egy szóeleji t-sz hangváltozás, vagy szóhasadás, azonban nincs elegendő okunk arra, hogy a tehénszobor fején lévő jelet tar-nak olvassuk. 

A ten pedig ma teng, tengely, tenyész, Isten, esetleg Athéné is lehetne. Az olvasatom mindezek közös őse.

A sarok mai szóalak, amitől az eredeti ejtés valóban eltérhetett - de az eltérésre nincs adatunk, ezért egyelőre be kell érnünk a sarok hangalakkal. A rendelkezésünkre álló szójel nem ad sokkal bővebb felvilágosítást a korabeli kiejtésről. A székely és az ótürk írásban az "s" rovásbetű felel meg a tehén lábain lévő jeleknek s ez meghatározta az olvasat lehetőségeit. A jeleket azért tették a tehén lábaira, mert e zoomorf világmodellben a sarokoszlopok tartják az ég boltozatát. Ennek megfelelően a sarok szójel vagy a felülnézeti világmodellek sarkain, vagy a szembőlnézeti világmodellek forgástengelyének tövében (az égigérő fa alatt) látható. A magyar sarok szó mindkét jelentésnek megfelel (az asztal és az ajtó sarkát egyaránt jelöli). A találkozón jeleztem, miféle etimológiára számíthatunk a sarok szó esetében. Rokon Heraklész nevével is. Az ókori szerzők említik Heraklész oszlopait, amelyek a világ végén találhatók - s aligha véletlen, hogy ezen a tehénszobron a sarok jel éppen a világ végén lévő oszlopokat jelöl. A sarok szó a találkozón általam mondottak szerint egyrészt a szár "király" szóból, másrészt az Ószövetségben is említett Óg király nevéből áll. S hogy a sarok fogalma milyen fontos lehetett az őseinknél, azt az is jelzi, hogy kínai források szerint a hunok a négy legnagyobb állami méltóságot "négy sarok"-nak nevezték.

Oldal: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat