A pécsi székesegyház altemplomának jelei
A Szent István által alapított pécsi székesegyházat szinte teljesen átépítették az 1800-as években. Szerencsére néhány régi faragványát megőrízték s ezeken székely jelek megfelelői is maradtak ránk.
A Szent István által alapított egyház elpusztult, az újabb templomot Szent László idejében kezdték el építeni és az építése mintegy száz éven keresztül tartott. Ekkor készülhetett az altemplom északi lejárójának faragványsora, amelynek egy kis részletét elemezzük e cikkben.
A faragott kőfal alsó része domborművű emberábrázolások sorából áll. Az egyes - jobbára elpusztult, lekopott - szoboralakokat boltívszerű keret fogja körül, amely keret palmetták sorából áll. Az érdeklődésünket ezek a palmetták keltették fel, mert székely rovásjelek párhuzamaiból alkották őket.
1. ábra. A pécsi székesegyház palmettája székely jelekből áll
2. ábra. A palmetta jelei "eget tartó fa" ábrázolási konvenciót alkotnak
Az 1. és 2. ábrán látható képszerkezet - a sztyeppi hagyománynak megfelelően - a székely rovásírás jeleivel azonosítható szójelekből áll, ezért elolvasható:
- Az égbolt íve a székely "o/ó" (Óg) jellel azonos.
- Az égigérő fa (a Tejút) tetején a székely írás "us" (ős) jele található, amely a Tejút hasadékában kelő napistent (a szárt, mai magyarsággal az urat) ábrázolja.
- A szár hieroglifa függőleges egyenese a székely írás "sz" betűjével azonos.
- A kettőskereszt alakú fa a székely írás "gy" (Egy) jelével azonosítható.
A feliratból elolvasható az Egy ős mondat, ami egy rendszeresen használt ősvallási szövegfordulat volt egykor. A pécsi "palmetta" a korabeliek számára azt az ősvallási álláspontot közvetítette, hogy az eget Egy ős(ten) tartja felettünk, s ennek köszönhetően nem zuhan ránk az égbolt
3. ábra. Zala György szobrászművész így rekonstruálta a fenti palmettát az 1800-as évek végén
A kitűnő szobrásznak fogalma sem volt arról, hogy székely szójelekkel írt elolvasható mondatjelet kell lemásolnia, ezért a feliratból puszta levéldíszt csinált, amelyen már alig ismerhetők fel az eredeti jel-alkotóelemek
E palmetták szerkezete székely rovásjelekből áll. Az ábrázolás módja képszerű, de a mondanivalója ma is világos, bár igen régi vallási képzetet rögzít.
4. ábra. A pécsi székesegyház altemplomának északi lejárójából fennmaradt eredeti faragványokat bemutató rekonstrukció a kőtárban; e köveken találhatók a rovásjeleket tartalmazó palmetták
5. ábra. Az altemplom északi lejárójában egykor szolgált eredeti szoborcsoport ma a kőtárban található, a domborműveket keretező boltívet a fent látható elolvasható palmetták sora díszíti
6. ábra. A fenti pécsi kőfülkék egyike
A 6. ábrán szintén az eget tartó fa ábrázolási konvenció egyik megvalósítását látjuk azzal a különbséggel, hogy az égigérő fát a véle azonos antropomorf alak (ember, vagy isten) helyettesíti. Hasonló megoldást az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona pártájának Krisztus-zománcán is láthatunk, amely Jézus Krisztust azonosítja az égigérő fával.
7. ábra. Ugyanezt a fülkét így rekonstruálta Zala György az 1800-as évek végén; most ez a rekonstrukció díszíti ma az altemplom északi lejáratát; az emberalak mellett jól látható az aranyozott palmetták sora
A palmettákat alkotó jelmontázs igen régi és széles körben elterjedt. Megtalálható többek között sztyeppi ábrázolásokon, egy hun szíjvégen, valamint a koronázási jogar nyelén is.
A pécsi Egy ős felirat egy legalább a hun kor óta alkalmazott ősvallási jelmontázst egyesített a korban szokásos palmetta-motívummal. Erre az is lehetőséget adhatott, hogy a hunoknak három keresztény püspökségük lévén, az ősvallás jelképeinek alkalmuk volt a keresztény jelképekkel való azonosulásra, a kereszténnyé válásra.