Népi hieroglifikus jelhasználat

Bevezető

Bár a néprajtudósok és az írástörténészek díszítésnek tekintik a magyar nép által használt jeleket, ezek egykor egy magyar hieroglifikus írás jeleiként szolgáltak. (A hieroglifa am. „szent véset”, esetünkben ősvallási tartalmat hordozó szó- vagy mondatjelekről és jelmontázsokról van szó). A magyar népművészet „díszítései” elolvasható, vagy értelmezhető jelek, a székely írásjelek archaikus alkalmazásai.

Ezt a megállapítást néhány régről ismert adat is alátámasztja. Ilyen például írás szavunk kettős („írás” és „rajzolás”) jelentése is. A hímes tojásokat, vagy fazekas-edényeket ma is írókával, a textileket pedig a nagyírásos hímzés mintáival díszítő magyarok egykor tisztában voltak azzal, hogy jelentést hordozó írásjeleket rögzítenek tojásra, cserépedényre, vagy textilre. Ez a tudásunk az idők múltával megkopott, azonban a székely írás jeleivel mutatkozó hasonlóság és a legtöbb székely betű akrofóniájának a 90-es években elvégzett rekonstrukciója újra lehetővé teszi írásjel voltuk feltárását.

Néhány esetben el is tudjuk olvasni ezeket a „díszítéseket”, azaz a népi jelek írás volta és a rögzített üzenetek lényege ma már nem kétséges. Lehetőségünk van a legfontosabb népi hieroglifák csoportjának körülhatárolására, a jelek képi tartalmának és jelentésének megértésére. A régészeti leleteken és a különféle jelrendszerekben felbukkanó párhuzamaik segítségével fel tudjuk vázolni a keletkezésük és a használatuk történetét és célját, valamint az antik írásrendszerekhez való kapcsolódásuk rendszerét is.

Eddigi ismereteink szerint a népi hieroglifák jelkészlete lényegében azonos a székely írás jelkészletével (a népi hieroglifákból különültek el a székely írás jelei). Mutatkozik azonban néhány különbség is a két jelrendszer között. 

A népi hieroglifák gyakran képszerűek, a képek az ősvallás tételeit illusztrálják. Közöttük ugyanúgy találunk elemi jeleket és jelmontázsokat (ligatúrákat), mint a székely írásban. A népi hieroglifák azonban kivétel nélkül szójelek, vagy szójelekből alkotott mondatjelek, és jelmontázsok.

Népi hieroglifáinkat megtaláljuk a szokásos néprajzi tárgyainkon (cserépedényeken, sindükön, hímzéseken, hímes tojásokon, fejfákon, fafaragásokon, festett ládákon stb-n). A jelkészlet legkorábbi elemei már a kőkorban eljutottak a Pireneusoktól Amerikáig. Használták őket az indiánok, a szkíták, a hunok és az avarok is. A népi hieroglifákkal írt írásemlékek műfaja az ősvallási ábrázolási konvenció (e csoportba tartoznak a világmodellek és társaik). 

A népi hieroglifák jelkészletéből ismeretlen időpontban különült el a székely írás. Az elkülönülés oka az ősvallási és a hétköznapi íráshasználat elválása, a kereskedelem és az állam megjelenése lehetett. Ebből következtethetően 4-5 ezer évvel ezelőtt kezdődő folyamatról lehet szó, amely összefüghetett a hettita hieroglif írás (újabb nevén a luwiai írás) valamint a kínai írás kialakulásával is. 

A népi hieroglifákat a székely írás jeleitől elsősorban az különbözteti meg, hogy ez utóbbi a mindennapi használatra vált alkalmassá. A népi hieroglifák kifejezetten ünnepélyesek és díszítő jellegűek, kivételes helyeken és alkalmakon használatosak, a szövegek témája ősvallási. Vélük ellentétben a székely írás jelei egyszerűbbek (lineárisak, kevéssé részletezettek), a témái pedig köznapiak. A székely írás jelei között is találunk szó-, szótag- és mondatjeleket, azonban az íráshasználat elsősorban a betűzésre épül. 

További cikkek

- Du ten jelképe egy veleméri cserépedényen

Oldal: NÉPI JELHASZNÁLAT
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat