Csalódottság a Unicode-fronton

A közelmúltban megjelent néhány cikk amelyben a rovológia helyzetét elemzik egyesek. Kivétel nélkül sötét dolgokról számolnak be.

A cikkek némelyikét közli az MVSZ által kiadott Honlevél 2012 júnus-júliusi száma. Az egyikben azt olvashatjuk, hogy az MVSZ azért kérte a felvételét a a Magyar Szabványügyi Testületbe, hogy egy "álságos magyarellenes kísérletet" megakadályozhasson. Üdvözöljük az MVSZ fellépését és a jelzőit is, mert pontosan mutatott rá a törekvések lényegére. Olyan meghamisítása történt az utóbbi években a székely írásnak, s olyan írászabványt akarnak ránkerőszakolni egyesek, amelyet ezekkel a jelzőkkel lehet pontosan jellemezni.

Nem gondoljuk, hogy a Magyar Szabványügyi Hivatalnak bármi dolga lenne a székely írás Unicode szabványának elkészítésekor, vagy a különféle Unicode-szabványok értékelésekor. Ez esetben nem műszaki szabványról van szó (vagy csak igen kis részben műszaki jellegű ez a problémahalmaz). Az MSzT-nek nem kellene az írástudomány területére elkalandoznia, s ott esetleg helyrehozhatatlan károkat felidéznie. Ugyanis nem ért hozzá. Az MVSZ megjelenése remélhetőleg jó hatással lesz az ott folyó ügyekre.

A Unicode-szabvány készítésének ügye mellett felvetődött a településtáblák kérdése is, de hosszan sorolhatnánk még a hasonló rovológiai anomáliákat. Mindegyik arra vezethető vissza, hogy arra alkalmatlan önjelöltek kontárkodtak bele egy tudósokra tartozó dologba.

A cikkírók által kifogásoltak alapvetően igazak, az irományok mégis arról tanúskodnak, hogy a kialakult botrányos állapot valódi okáról és a megoldás lehetőségéről a szerzőiknek sincs helyeselhető álláspontja. Ha az ügyek intézése lelkiismeretlen és félművelt alakokra van bízva és a szakmai kérdéseket a körükben tartott szavazással próbálják meg eldönteni, akkor ez szokott történni. A klasszikusok már régen kimondták, hogy a népszavazás csak a tömegek érettségének fokmérője. Az eredmény alapján megállapíthatjuk, hogy ezek a mi szavazóink alaposan leszerepeltek. Ebből azonban az következne, hogy ezen a szavazásos módszeren változtatás történjen, s valami mással próbálkozzanak a rovológusok.

A neten körözött információkra az alábbi válasz adható.

Az utóbbi időben megszületett néhány írásból az derül ki, hogy a rovológia ügyei rendezetlenek, a kialakult helyzetet a legkönnyebb szégyenletes káosznak minősíteni. Pedig a kultúránk gyöngyszeméről lenne szó. Úgy tűnik, hogy a cikkírók nem örülnek a kialakult helyzetnek; talán fel vannak háborodva és csodálkoznak is - pedig ezen a helyzeten nem sok csodálkozni való van, sőt azért mindannyian felelősek. Ha a gyöngyöt disznók elé vetik, akkor az besározódik és azt fel is falhatják. Az így kialakult helyzet csak romlani fog, ha fogalmuk sincs arról, miképpen kell tudományos kérdéseket kezelni. Mert ezeket a problémákat tudományos kérdésként kellene kezelni és nem lehet átengedni sarlatánok játékterének. Azoktól a "szakértőktől", akiknek fogalmuk sincs a tárgyalt témáról, akik szakmai és etikai hiányosságaik miatt alkalmatlanok a közszereplésre és a köz ügyeinek intézésére, nem is várhatunk javulást.

Örülhetünk a kibontakozó polémiának, mert ez vezethet el a megoldáshoz; azt azonban észlelni kell, hogy egyik cikkírónak sincs mindenben igaza.

- Például Gyetvay György történész, az MVSZ elnökségi tagja, arra hivatkozik, hogy 2008-ban "valamennyi magyar rovásiskola bevonásával, közmegegyezéssel született egy megállapodás a szabványosítandó rovás-jelkészletről". Ez nem igaz, mert egyetlen percig sem létezett valódi közmegegyezés. Eleve hibás az az elképzelés, hogy közmegegyezéssel kell dönteni tudományos kérdésben, ráadásul nem is volt jelen minden "rovásiskola" (remélem, ez alatt Gyetvay György nem a gyermekeket hülyeségekre tanító csoportokat érti). 

- Hiába vártuk, hogy a Unicode-szabványok sorát bővítsék az ősi magyar jelkészlettel - írja Gyetvay György. Megértem a törekvését, azonban szemetet nem emelhetünk a szabványba, mert a világ azt tekinti majd a tudomány legújabb és megbízható eredményének. Pillanatnyilag azt kell mondanom, hogy hálistennek, nem emelték a Unicode-ba az eddig adott történeti leírások egyikét sem. Előbb tisztázni kell, milyen is a székely írás, s csak azután lehet szabványt javasolni. Ami történik, az elsősorban az MTA szégyene - mert nekik kellett volna kidolgozniuk ezt a szabványt. Persze ők sem jobbak a Deákné vásznánál, nekik sincs fogalmuk sem a székely írásról (ugyanis nem foglalkoztak vele évtizedek óta).

- Az írásunk neve nem Old Hungarian Script és nem is székely-magyar rovásírás; hanem székely rovásírás, vagy inkább székely írás. A rovás szó a szótárakban is szerepel, elvileg ezt lehetne használni, mert a székely írást jelöli, s mert a világ már ismeri. Szakmailag azonban indokolatlan a rovás szó szerepeltetése a névben, mert a székely írást nem csak rótták, sőt ilyen emlék nem is nagyon maradt ránk.

- Az emlegetett tanácskozásokon korántsem vett részt minden jelentős szakember, vagy szakmai csoportosulás. Tudtommal pl. nem jelent meg az MTA sem. Ez a tudományos intézményünk éppen eléggé lejáratta magát ahhoz, hogy egyesek elfeledkezzenek a meghívásáról, azonban akkor sem a kihagyása, hanem a pozitív befolyásolása és véle való együttműködés lehet a jó cél. Van módszer, amellyel az együttműködés elérhető, s ez a tudományos érvelés módszere. Ezt nem utasíthatja el az MTA sem, de a sarlatánok és a sörbarátok sem zárkózhatnak el előle.

- Nem volt ott egyik megbeszélésen sem Vásáry István, Püspöki Nagy Péter vagy Erdélyi István sem, akik pedig a szakterület tapasztaltabb nemzedékébe tartoznak, s időnként írnak is egy-egy figyelmet keltő dolgozatot. Erdélyi Istvánnak például a sarkeli ásatásokon előkerült kazár írásemlékek némelyikét köszönhetjük (bár ennek nincs közvetlen köze a székely íráshoz), legutóbb pedig egy rováskorpuszt adott ki Ráduly Jánossal közösen, amelyben az első rovásemlékként a budapesti hun jelvényt mutatta be. 

- Nem volt ott Varga Csaba és Sándor Klára sem - s aki az ő személyiségüket és munkásságukat mellőzhetőnek ítéli, az téved.

- Szekeres István sem vett részt a tanácskozásokon, pedig ő is vagy 30 évet áldozott az életéből a székely írás kutatására és - másokkal ellentétben - el is ért valamit e téren, tudományos igényű megállapításokra jutott.

- S nem jelentem meg én sem az első tanácskozáson, mert az előkészítetlenség miatt tisztázatlanok és komolytalanok voltak a feltételek, a többire meg nem kaptam meghívót. Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy a székely írásról írt műveim bibliográfiája hosszabb legyen, mint a tanácskozásokon megjelentek bármelyikéé. Talán együttesen sem írtak annyit e témáról, mint én. 

Az Írástörténeti Kutatóintézet és a Nap Fiai alapítvány sem vett részt a tanácskozásokon - pedig ezek adták ki az Írástörténeti Tanulmányok sorozatot és vagy száz előadást is szerveztek a témában. Ez a két szervezet régebben lett alapítva (a rendszerváltáskor), mint a cikkekben említett rovás-szakmai szervezetek bármelyike, s nagyobb munkát is végzett náluk. Nem is beszélve az Intézet által támogatott Sindümúzeumról, az egyetlen múzeumról, amelyik a székely írással foglalkozik.

Sindümúzeum: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sind%C3%BCm%C3%BAzeum

- Nem képviselte senki és semmi az elhalt elődöket és az ő bölcs megállapításaikat sem. Ugyanis ők már nem tudták felelmelni a kezüket, amikor szavazni kellett volna. Pedig egy jól szervezett tanácskozás-sorozaton, amely a tudományos érvelésre alapozta volna a döntést, erre is lehetőség lett volna. Amennyiben a tudományos érvekre bárki is figyelt volna ezeken a tanácskozásokon. Ami azt jelenti, hogy az érvek számát és erejét kellene figyelni a döntések előkészítésekor és nem a sörbaráti társaságokban felelmelt kezek számát.

- Az említett szakmai tanácskozásokon nem születhetett jó döntés, mert tudományos kérdéseket csak a hozzá nem értők akarhatnak szavazással eldönteni. A tudományos bizonyításnak saját szabályai vannak, amelyeket ezek a derék tanácskozók a jelek szerint nem is ismernek.

- A vitatkozóknak nincs oka egymás szemére vetni semmit, mert egyikük sem ismeri jól a székely írást. Ezért aztán a Unicode-szabvány javaslataik sem érnek sokat. Amíg a tudományos bizonyítás módszertanát nem alkalmazzák, addig nem is lesznek képesek jobbra.

- Némelyikük nem csak szakmai, hanem erkölcsi okokból is alkalmatlan közszereplésre - ezért is a sok megszegett megállapodás. Meg azért is, mert azok eleve komolytalanok voltak. Amíg nem telik többre, nem is javul a helyzet. Ha fogalmuk sincs arról, amit csinálni kellene, akkor annak ez az eredménye.

- Semmi okunk sincs a székely írás és a kazár írás összemosására. Ez van olyan képtelen ötlet, mint a pálos rovásírás feltalálása volt a közelmúltban (béke poraira!).

Úgy tűnik, hogy ebben a közegben, ahol az MTA értékelésére csak nagyon kevéssé számíthatunk, a hiénák szabadon garázdákodnak s azzal hülyítik a nemzetet, amit az etikai gátlást nem ismerő sötét lelkük megenged nekik. 

- Az újabban feltalált x, y, q, és w "rovásbetűk" megjelenése minden jóérzésű embert rá kellene hogy ébresszen arra: itt valami alapvetően el van rontva. Ugyanez következik abból is, hogy az említett tanácskozások két legismertebb képviselője a saját nevét sem képes rovásbetűkkel helyesen leírni. Mások meg bevallják: tudják, hogy amit az utóbbi években csináltak, az rossz, de már maradjon így - teszik hozzá - ha erre tanítottuk a tömeget. Aki minden skrupulus nélkül vezeti félre a nemzetet a legkülönfélébb rovológiai ostobaságok, nyilvánvaló hazugságok terjesztésével, az nem lehet alkalmas a rovásszabvány kidolgozására.

- Ezek a vitatkozók felelősek a székely írás meghamisításáért, amit a jóváhagyásukkal, a szemük előtt, vagy ők maguk csinálnak. Ha az MVSZ - a helyzet nem ismerése miatt - ehhez adná a tekintélyét, akkor az a tekintély megkérdőjelezhető. 

- A közúti táblák egyike sem helyes, mert csak botra rovás esetén kell jobbról balra vezetni a sort, egyébként mehetne balról jobbra - de ezek a táblaállítók egymást vezetik félre a szabályokat illetően. Az utak némelyike esetében a Közútkezelő, más esetekben az Önkormányzat engedélyezheti a táblák felállítását. Reklámtábláknak minősülnek és semmi törvényes akadálya nincs annak, hogy pl. balról jobbra haladjanak rajta a sorok - amit ma a Közútkezelő törvényellenesen akadályoz meg (mint az pl. az a körmendi táblák esetében történt). 

Úgy tűnik ezek alapján, hogy a "tanácskozások" szervezői nem a kutatókat és a hozzáértőket próbálták megkérdezni; hanem azokat, akiknek a szereplési vágya meghatározó volt. Ezek a tanácskozások - pusztán a szakmai értéküket tekintve - nem haladják meg a sörbaráti társaságok és a történelemhamisítók gyülevész csordái által hozható határozatok rovológiai jelentőségét. A székely rovásírás terén végzett pusztításaikért megérdemlik a nemzeti értelmiség megvetését. Ha ez az általuk felidézett káosz a továbbiakban is fennmarad, vagy fokozódik, akkor egyre több magyarban fog ez tudatosulni.

A kibontakozásban bízva, üdvözlettel:

Varga Géza

Oldal: Csalódottság a Unicode-fronton
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat