Őshonosság és rovásírás
A székely írás korai emlékei sok adatot kínálnak a magyar őstörténet kutatójának. Ezek egy része arra utal, hogy a magyarság, vagy egy véle rokon nép már a kőkorban is a Kárpát-medencében élt.
Az őshonosság kérdésével foglalkozó cikk elolvasásához kattintson az alábbi cikkre:
Varga Géza válasza Obrusánszky Borbála írására
Ugyanezt a kérdést a genetika felől vizsgálja az archeogenetika is, amelynek eredményeiből a közelmúltban nyílt meg egy vándorkiállítás a Természettudományi Múzeumban.
Béres Judit genetikus mai népességből vett mintái azt jelzik, hogy a magyarság - a környező népekhez hasonlóan - genetikailag kevert.
Van azonban egy sajátossága a Kárpát-medence lakosságának (amelynek az évezredes keveredés ellenére is a magyarság a meghatározó tömbje). A ma élő magyar férfinépesség háromnegyede olyanok utóda, akik már 30-40 ezer éve Európában élnek. Az Eu19 haplotípus ugyanis a Közel-keletről kb. 50-40 ezer évvel ezelőtt északra indult Homo sapiens sapiens csoportban alakult ki, s Európában csak a magyaroknál található meg a kiemelkedően magas 65 százalékban. Ami nagyjából azt jelenti, hogy a magyarság zöme Európa legkorábbi betelepülői közé tartozik és folyamatosan itt él a kőkor óta. Mivel az Eu19 haplotípus Kazahsztán és Kirgizia vidékén is magas, ez azt jelenti, hogy a kőkori ősfoglalók az Aral-tó vidékén két ágra szakadtak, s az egyik csoportjuk keletre, a másik meg nyugatra költözött.
Az Eu19 haplotípust leszámítva a ma élő magyaroktól vett minták a jelenkori európai népességekre jellemző genetikai képet mutatnak, míg a honfoglalás kori populációnál jóval több ázsiai típusú elemet találtak – ám csak a gazdagabb, “klasszikus honfoglaló”-sírokból származó minták mutattak genetikai rokonságot az ázsiai populációval, a szegényebb sírokban talált leletek a jelenlegi népességhez hasonlóak. Mivel a klasszikus honfoglalók gyakorlatilag nem hagytak genetikai nyomot, feltételezhetően igen kevesen voltak a Kárpát-medencét elfoglalásakor.
Ez a körülmény aláhúzza a szentgyörgyvölgyi tehénszobor és általában a Kárpát-Balkán térség neolitikus írásemlékeinek (például a Tordos-Vincsa kultúra írásának) magyar vonatkozásait, a székely írással kimutatható párhuzamait.