Varga Géza: A székely rovásírás

Nemzeti írásunk teljesebb leírásának vázlata


Forrai Sándor és a Szent Istvánnak tulajdonított hamis rendelet


Ismételten kértem arra, hogy írja meg a történetet ő is, hogy eloszlathassa a nemzet tévedését, és valamelyest jóvátegye az általa is okozott kárt – de a cikk megírása elmaradt.


Szent királyok lejáratása

Időről-időre felbukkan néhány téveszme, amely a köztudat részévé válik. Ezek egyike a Szent Istvánnak tulajdonított, a rovásírás üldözését elrendelő hamisított rendelet. A lankadatlan buzgalmú „szakértők” által folytatott tudomány- és nemzetellenes kampány eredményességére jellemző, hogy a cáfolat megszületésekor a félrevezetett tömeg habozás nélkül kél a hamísítók védelmére. (1) 

Alig néhány kivétellel találkozhatunk:

„Újabban igen elterjedt az Árpád-dinasztia egyes tagjai irányában az a felfogás, hogy megszegték a vérszerződést, elfordultak a nemzettől és elárulták a nemzeti érdekeket, kiirtva és veszni hagyva az ősvallást, a nemzeti kultúrát és az ősi hagyományokat. Idegenimádatukban és magyarellenességükben tűzzel-vassal-vérrel pusztítva változtattak minket, idegen érdekek szolgálatában, európaivá. Ezek a vádak legélesebben Szent Istvánt, az Ő államalapító, térítő és egyházszervező uralkodói tevékenységét érik. … Pedig káros, és a nemzeti identitásra szinte életveszélyes ez a deheroizálási tendencia, mert – akaratlanul is a történelmi materializmus módszereihez csatlakozva – úgy írtja a magyar nemzeti múlt értékeit, hogy nem állít helyükbe méltó másikat. Tehát nem épít, hanem rombol.” – írja Szádeczky-Kardoss Irma (1998/13).

László Gyulára (1938/517-558) és e sorok írójára (1998/19-24) hivatkozva kel az uralkodó védelmére Bakay Kornél (1998/12): „Alaptalan és hamis az az állítás, hogy Szent István királyunk feladta az ősi múltat. Nem! Törvénygyűjteményében megőrizte az ősi ötös számrendszert, uralmi jelvényeiben megtartotta a jogart és a koronázási palástot, amelyen régi keleti jelképek fedezhetők fel.”

Hozzátehetem, hogy a tömeg nemzetté formálásához szükség van példaképekre és Szent István alakja ezer éven át alkalmas volt erre a szerepre.


1. ábra. Részlet Marsigli botnaptárról készített másolatából; ebből a jegyzetből Forrai Sándor tanár úr – Sebestyén Gyula félsikerű kísérlete után - helyesen rekonstruálta a rovásbotot


Újabb korokban szükség lehet a nemzet újjáépítésére is, amikor elvileg a nemzet-újjáépítő törekvések deheroizálásra is alapozhatók lennének, mert a tömeg megszervezésére a legostobább gyűlölködés is megfelelő lehet. Amiképpen a nemzetellenes törekvéseknek kifejezetten szükségük van a nemzetformáló példaképek lejáratására.

Ezek azonban politikai szempontok, amelyekre egy tudományos célokat követő cikkben nem lehetünk tekintettel sem pro, sem kontra – ha a tudományos hitel fontos. Egy írástörténeti dolgozatban nem azért cáfolom Szent István deheroizálóit, mert az káros a nemzetre és hasznos a nemzetellenes törekvéseknek; hanem azért, mert az ellene felhozott vád (a székely rovásírás általa történt üldözése) nem igaz, vagy nem bizonyítható.


A „rendelet”

A Szent Istvánnak tulajdonított hamisított "rendeletszöveg" a Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvében jelent meg első alkalommal, Csallány Dezső múzeumigazgató, derék rováskutató tévedésének és Forrai Sándorék megtévesztésének köszönhetően. A hamis rendeletet igen sokan idézték, de csak kevesen (Püspöki Nagy Péter, Ferenczi István, Csontos Péter és e sorok írója) éltek vele szemben kifogásokkal. Az ócska hazugságot lényegében az egész ország elhitte és sajnálatos módon a közgondolkozás részévé vált.

Az évkönyvben közzétett "rendeletszöveg" alatt lábjegyzetben szerepel forrásként a közelmúltban elhunyt Forrai Sándor neve. Azonban erre a meghökkentő körülményre – hogy egy gyorsírótanár egy Szent Istvántól származó rendeletet mutat fel – senki sem figyelt fel. Pedig igen különösnek kellene tartania mindenkinek, ha ezer év után valaki egy angyalföldi íróasztalfiókból addig ismeretlen Szent István-i rendelettel rukkol elő. Ráadásul ez a rendeletszöveg – amit Csallány Dezső Forrai Sándortól postán kapott meg – egy írógéppel írt, magyar nyelvű irat volt, amilyet bármelyikünk összeállíthat néhány óra alatt, ha a neveltetése nem korlátozza a csínytevésben.

A „rendelet” szövege tele volt belső ellentmondásokkal is, de ezek felismerésére csak azok képesek, akik még nem felejtették el a középiskolai történelemkönyv tartalmát. E körülmények azonban alig néhány embernek szúrtak szemet. Úgy tűnik, mindenkinek csak az volt fontos, hogy rúghasson egyet az ezer éven át országalapítóként tisztelt szent uralkodónkba.

A hamisítók védelmében rendszerint olyan színvonalú érveket hoznak fel védelmül; hogy Szent István király idegenek segítségével verte le Koppányt; vagy hogy valakinek mégiscsak üldöznie kellett a rovásírást, ha az teret vesztett a latin írással szemben. Ezek az "érvek" azonban nem bizonyítják a rendelet, vagy a rovásüldözés létét. A rovásírás üldözés nélkül, sőt az egyház, vagy az állam támogatása ellenére is háttérbe szorulhatott – például a török háborúk idején, vagy a papír és a nyomtatás elterjedésével párhuzamosan.


2/a. ábra. Áthúzott részlet Marsigli kéziratából, az eredeti Ten istennév említésével


2/b. ábra. Forrai Sándor így oldotta fel a fenti kéziratrészletet: „Hálát aggyunkTennek, hogy adta!”


Forrai Sándor tanár úr

Az 1980-as és 1990-es években többször is találkoztam Forrai Sándor tanár úrral. Első ízben a Marsigli-féle rovásnaptárral kapcsolatos kutatásai miatt kerestem fel, de az erre vonatkozó kérdéseimre akkor nem, csupán a kötete megjelenésekor, magából a kötetből kaptam választ. Mivel közel laktunk egymáshoz, alkalmunk nyílt a további találkozásokra és a közös munkára. Hatással voltam a székely írás eredetéről kialakított álláspontjára (Varga/1998/12) és egyszer azt is kijelentette, hogy a szellemi örökösének tekint. Ez a megtisztelő köpeny azonban, amit kéretlenül terített rám, széthasadt a vállamon.

Forrai tanár úr látása akkorra már megromlott, felolvasók nélkül nem tudta volna megírni a köteteit, kísérő nélkül nem tudta volna megtartani az előadásait. Esetenként én is segítettem neki, s ilyen alkalmakkor került szóba ez a rendeletszöveg is.

Az általa nekünk és Csontos Péternek elmondottak, valamint Püspöki Nagy Péter és mások elemzése alapján megnyugtató módon sikerült tisztáznunk, hogy ez egy szégyenletes történelemhamisítás, amelyről a legjobb lenne elfeledkeznünk. Országunk tudományos közállapotaira és az értelmiség szellemi képességeinek alacsony szintjére vet szomorú fényt, hogy ez az ostoba rágalom a közvéleményt át tudta hatni s még ma is vannak védelmezői.

Forrai Sándor tanár úr élete utolsó évtizedeiben lényegében be volt zárva dolgozószobájának négy fala közé. Volt alkalma végiggondolni és értékelni e rendelettel kapcsolatos tevékenységét. Beszélgetéseink során többször jelét adta annak, hogy furdalja a lelkiismeret, és őszintén sajnálja azt, amit Csallánnyal szemben elkövetett. Úgy tudta, hogy Csallányt e miatt a közzétett rendelet miatt menesztették az állásából, s hogy e kudarc közrejátszott Csalány Dezső egészségi állapotának megromlásában és idő előtti halálában is. Nem tudom, hogy ez igaz volt-e, vagy sem, de Forrai Sándor tanár úr nekem így mondta.

Ismételten kértem arra, hogy írja meg a történetet ő is, hogy eloszlathassa a nemzet tévedését, és valamelyest jóvátegye az általa okozott kárt – de a cikk megírása elmaradt. Az effajta nyilvános beismeréshez olyan fokú erkölcsi tartás szükséges, amivel a jelek szerint talán nem rendelkezett. Közrejátszhatott ebben az is, hogy élete végén sarlatánok hatása alá került, akik az igazság kiderítése helyett a téveszmék terjesztésében jeleskednek.

Forrai Sándor hallgatása miatt nekem kellett megírnom a cáfolatot (Varga/2001/237). Ízlésem ellen való volt ugyanis, hogy Szent István trónra léptének ezredik évfordulóján – miközben a nemzet jobbik fele ünnepelte keresztény államiságunk ezer évét – ezek az írástörténeti vonatkozású téveszmék tovább terjedjenek a keresztény magyar állam megalapítójáról a magukat nemzetinek tekintő, de a hazugságokon át nem látó tömegben. Ezért "A székelység eredete" c. kötetben egy külön tanulmányban közzétettem azt, amit e hamisított rendeletről meg lehetett írni. Ennek hatására – úgy tűnik – a komoly emberek jórészt elkönyvelték az elkönyvelendőt: hogy ehhez a „rendelet”-hez Szent Isván királynak semmi köze nem volt.

Azonban a köztudat megfertőzői továbbra is folytathatják a tevékenységüket; a nemzet megkövetésére, bocsánatkérésre és a hibáik belátására nem készteti őket senki; a megtévesztés és az országépítő uralkodóval szembeni gyűlöletkeltés a közönség tapsa mellett folyik tovább.

A tömeg alapállása nem sokat változott e kérdésben. Ma is úgy tudja és említi szinte mindenki, hogy a székely írás azért adta át helyét a latin írásnak, mert a nemzeti írásunkat hivatalból üldözték és elnyomták. Az ezt terjesztő felületes szerzők úgy gondolkozhatnak, hogy ha a "rendelet" nem is valódi, Szent István attól még üldözhette a rovásírást; vagy ha nem Szent István volt az üldözés kezdeményezője, akkor bizonyára volt más, aki elvégezte ezt a rovásírásellenes munkát.

Mondanunk sem kell, hogy a tényeket (például a Szent István által hátrahagyott emlékeken lévő, rovásírással azonos, vagy rokon hieroglifák seregét) egyetlen deheroizáló próféta sem vizsgálta – mert a tények elemzése és azok megértése munkát és szellemi képességeket igényelne, amihez képest a megtévesztett tömeg előtti hangulatkeltés könnyebb és sikeresebb is.

Néhány rovásíró kör változatlanul hamis álláspontot hirdet sok kérdésben, így az „üldözés” kérdésében is. Több átgondolatlan állításuk sem a történelmünk iránti tisztelettel, sem a nemzeti érdekeinkkel, sem a tudományos igényességgel nem egyeztethető.

A téveszme mindezek ellenére általánosan elterjedt s ma már közismert tényként emlegeti boldog-boldogtalan.

Valójában – a fennmaradt dokumentumok szerint – sem Szent István nem üldözte a rovásírást, sem az azt követő közel ezer évben hivatalosan nem üldözte az államhatalom e nemzeti kincsünket. (2)

Forrai Sándor tanár úrral folytatott beszélgetésekben két eset kapcsán is szóba került a hamisítás. Az egyik ez a Szent István-i rendeletszöveg, a másik Tar Mihály megítélése volt.

Tar Mihályról az a tudomány álláspontja, hogy hamisító volta már évtizedekkel ezelőtt egyértelművé vált s róla a székely írás kutatásakor nem érdemes szót ejtenünk. Meglepett, hogy Forrai Sándor tanár úr pozitív jelenségként kezelte Tar Mihályt és tevékenységét. Megkérdeztem tőle, hogy miért említi meg egyáltalán, amire ő azt a választ adta, hogy "Nem érdekes, hogy hamisító-e, az a fontos, hogy szerette a rovásírást".

Ez az álláspontja megvilágítja a „rendelet” keletkezésének okát. Forrai Sándornak tudományon kívüli céljai is lehettek, s ez a tévedések és a történelemhamisítás melegágya.

Forrai Sándor egy nemzedéknyi időn át tartotta fenn a rovásírás iránti érdeklődést, azonban nem volt tudós alkat. Tevékenysége csupán leíró és leltározó jellegű volt, mint oly sok akadémikus „tudósé” is. Az elméleti feladatokban (amilyen a jelek tipizálása, a székely írás eredete stb.) rendre elbukott – szintén sok akadémikus „tudóshoz” hasonlóan. Érdemei közül az írásemlékek összegyűjtése és kiadása, a Marsigli-féle botnaptár rekonstrukciója és a rovásírás rövidítési rendszerének elemzése bizonyul maradandónak.



Újabb tudatszennyezések

Nem célom felsorolni ama sok irományt, amely ezt a semmivel sem igazolható, de oly könnyen cáfolható üldözéselméletet terjeszti. Csupán véletlenszerűen említem meg a kezünkbe akadó példákat.

A Szakács Gábor és felesége, Friedrich Klára nevével fémjelzett " Kőbe vésték, fába rótták" című cikkgyűjteményben olvassuk a következőket Friedrich Klára tollából: "Rovásemlékeink (már amennyit gazdag írásos kultúránkból a szorgalmas pogányüldözők meghagytak) ...". A szerző természetesen nem hivatkozik forrásokra, mert ilyen források nincsenek. Ez azonban nem akadályozza meg a téveszmék terjesztésében, a nemzeti tudat rombolásában.

Für Zoltán füzetéből idéz Kiszely István "A magyarok eredete és ősi kultúrája" c. kötetének "Kőbe vésett és fába rótt történelem" c. fejezetéből. Előbb azt írja – minden alátámasztás nélkül – hogy "a magyar rovásírás az egyetemes katolikus egyház szemében tiltott írásnak számított". Később így folytatja: "Arra a kérdésre, hogy miért van olyan kevés rovásemlékünk, arra elsősorban a Szent István tanácsbelieivel aláíratott és törvénnyé tett rendeletet hozhatjuk fel, amelynek értelme szerint ... tűzzel és vassal pusztíttassanak el ... elkobozták és máglyára vetették, mert gátolta ... a kereszténység terjedését".

Sem Für Zoltán, sem Kiszely István nem tartotta fontosnak a nyilvánvalóan hamis "rendelet" ellenőrzését. Azon sem gondolkodhattak el, hogy ha volt ilyen üldözés, akkor a közismert rovásemlékeink sora miért maradt fenn éppen a templomok falain és szerzetesek leveleiben. Az sem tűnt fel egyiküknek sem, hogy a Szent Koronán, a jogaron és a paláston rovásjelekkel rokon, vagy velük azonos jelek serege található – amelyek e feltételezett üldözést az ostoba fantazmagóriák világába száműzik.

Nem elegendő a piacon fellelhető könyvek ellenőrizetlen és meg sem értett megállapításaiból összelapátolni egy újabb kötetet s azt szép kötésben sokszorosítva a gyanútlan nagyközönség nyakába zúdítani. Ennek az eljárásnak semmi köze sem a tudományhoz, sem a becsülethez, sem a nemzet tiszteletéhez.



Jegyzetek

(1) Az egyik bevásárlóközpont vezetője mesélte, hogy akármilyen használhatatlan bóvli porosodik is a raktárukban, ha „megreklámozzák”, akkor az utolsó szálig el tudják adni. Ugyanez történik nemzeti példaképeink lejáratása terén is. Az átlagpolgárnak nincs lehetősége a reklám és a bóvli ellenőrzésére, vagy nem veszi hozzá a fáradságot, mert a hétköznapok elviseléséhez mesére van szüksége. Amint a bóvlit eladja az alacsony ára, úgy azonosulnak a tömegek a történelemhamisítással is, a benne lévő olcsó értékrombolás mákony jellege miatt.

(2) A székely írás első hivatalos üldözésére 1999-ben került sor, amikor a magyarországi kormány döntésére kitiltották a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás központi pavilonjából. Lásd: Kultúrpolitika és rovásírás!








Weblap látogatottság számláló:

Mai: 206
Tegnapi: 271
Heti: 1 442
Havi: 3 070
Össz.: 342 282

Látogatottság növelés
Oldal: Forrai Sándor és a Szent Istvánnak tulajdonított hamis rendelet
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2017 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: tarsolylemez - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »