1. ábra. Magyargyerőmonostori kályhacsempe rajza az égig érő fával
A magyar népmesékből is, meg a vallástörténet adataiból is tudjuk, hogy az égigérő fa a földieket és az égieket összekötő út. A legfontosabb út, amely ezen a világon egy vallásos ember számára elképzelhető. Ez az út a képzeletben néha fa, néha folyó alakját ölti. A csillagos égen a Tejút felel meg neki.
A magyar népművészetben fennmaradt faábrázolásokat érdemes alaposan szemügyre venni, mert ezek részleteit elemezve választ kaphatunk néhány kérdésre. A magyargyerőmonostori fa például a székely rovásírás "m" betűjének eredetét világítja meg.
2. ábra. A magyargyerőmonostori kályhacsempe "magasba vezető út" jele
A fa tövén ugyanis van egy halom és a halom kétoldalán olyan lépcsőábrázolás látható, amely hasonlít a székely írás "m" jeléhez is, meg a kínai írás "kaptató" (kőből, földből való emelkedő) szójeléhez is. A lépcsők minden foka egy-egy élére állított hegy. Az ábrázolás nem nevezhető természethűnek, inkább jelszerűnek. A lépcső-jelkép megmagyarázza a mellette lévő halom és a fölé tornyosuló óriási fa szerepét. Ezen az lépcsőn lépkedni lehet felfelé - tehát ez egy út kezdete. S ha a táltos valamikor ezen a fán jutott fel az égbe, akkor tudjuk, hogy ez a lépcső és ez a fa egyaránt az égbe visz, azaz a kályhacsempén a magasba vezető út jelképét látjuk.
S ebből a magas szóból, pontosabban annak tövéből, a ma szócskából keletkezett az akrofónia során a székely "m" betű. Ez a jel tehát egyszerre volt szójel és szótagjel is - míg ma betűként alkalmazzuk.
Ez a ma szócska már az indiánok Amerikába vándorlásakor is a lépcső alakú jelhez kötődött. Több ezer, vagy több tízezer évvel ezelőtt - attól függően, hogy ez a vándorlás mikor történt. A ma szócska, illetve megfelelője megtalálható a sumer és az obi-ugor nyelvekben is, "föld" jelentéssel. A magyar nyelv szavai közül ide tartozik még a mál ésmart is. Ezek is meredek, földből, kőből lévő emelkedőt, hegyoldalat, partot jelentnek - akár az említett kínai jel.
3. ábra. A kínai írás "kaptató" jele (Karlgren 1108/b)
A lépcső jelkép felbukkan az indiánok jelei között is, legérdekesebb példája ennek a Jóma ligatúra - amelyről például "Az Éden írása" c. tanulmányunkban is írtunk. Felismerhető a paziriki szőnyeg ismétlődő motívumán és a tiszalöki bögre rajzán is. Megtalálható az "m" (pontosabban a magasba vezető út) jele a lehecsényi fazekasmotívumok között is. Ez az utóbbi újabb lehetőséget ad az értelmezésre. De az egy másik cikk témája.
4. ábra. A székelydályai templom falára karcolt székely "m" betű
Az effajta példákat meg kellene érteniük azoknak, akik az írás keletkezésével, az írásrendszerek rokonságával, vagy a székely írás eredetével foglalkozó tanulmányokon dolgoznak. Mert ez a példa a kínai - szkíta - székely - indián írástörténeti rokonságot igencsak szemléletesen támasztja alá. S persze, ebből a példából az is újra nyilvánvaló, hogy a székely rovásírás ezer szállal kötődik a magyar népművészet jelkincséhez - mert a székely írás a magyar nép és a magyar évezredek - természetes fejlődéssel kialakult - alkotása.
5. ábra. A csornai hun szíjvégen a magasba vezető lépcső jelének két változata is szerepel: egy hosszabb (három hegyből álló) és egy rövidebb (két hegyből álló); ez alapján úgy tűnik, mintha a hunok hozták volna ezt a jelet Kínából; azonban nem ez a helyzet, mert a kínaiak is a hunoktól kapták ezt az írásjelüket (de ez már egy másik történet)