Ábrázolási konvenciók
A székely írásban az elemi jelek mellett vannak bonyolult struktúrájú, grafikailag összetett, képszerű jelmontázsok is. Az ősvallás legfontosabb témáinak illusztrálására jöttek létre, az ősvallás egy-egy gondolatát fejezik ki. Részben, vagy egészben székely jelekből állnak. Jelentősége van annak, hogy - a történelmi-földrajzi környezettől függetlenül - mindig csak székely jelek (illetve a magyar népi jelkincs) megfelelőit találjuk meg bennük. Ezek segítségével feltárható az ábrázolási konvenció mondanivalója, amely az ősvallási gondolatok rendszerébe tartozik. Más írásrendszer (pl. a latin ábécé) jelei sohasem bukkannak fel ezekben a képekben; ezért fel sem merülhet, hogy másik kultúra jeleivel lehetne megmagyarázni az ábrázolási konvenciókat.
Néhány típusuk igen nagy földrajzi és időbeli távolságokban is megtalálható. Ilyen például a felülnézeti világmodell, az eget tartó fa és a szárnyas napkorong ábrázolási konvenció is.
Az ábrázolási konvenciók változatai esetenként sorozatokat alkotnak. E sorozatok egyes példányai nem pontosan azonosak, elemi jeleiket esetenként másikkal helyettesíthették. Például az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióban a fát folyóra is cserélhették (mert mindkettő az Isten jelképe).
E változatok ugyanazt az ősvallási fogalmat némileg eltérő módon illusztrálták. Ugyanannak az ősvallási témának több megközelítési-értelmezési lehetősége volt, aminek köszönhetően különféle jelzőkkel illethették és eltérő jelekkel illusztrálhatták. Ezért például az égigérő fa ábrázolási konvención a székely jeleknek nem mindig ugyanaz a sorozata fordul elő; de mindegyik jel ugyanazt az istennel azonos fát írja le, a jelek ugyanannak az Istennek a jelzői.