Varga Géza: A székely rovásírás

Nemzeti írásunk teljesebb leírásának vázlata


A székely írás elnevezései


Az írásnak több elnevezése használatos, s a szakirodalom megosztott abban a kérdésben, hogy melyiket helyes használni.



1. ábra. RUDIMENTA Priscae HUNNORUM linguage, azaz A HUN nyelv ELEMEI Thelegdi János művének címlapjáról; a cím tulajdonképpen pontatlan, hiszen nem a nyelv, hanem az írás elemeiről (azaz jeleiről) íródott a füzetecske; számunkra most elegendő ebből az, hogy a hun írásról szól, hun írásra gondolt a szerző


Miért nincs egységes elnevezése a nemzeti írásunknak?

Az írás elnevezésének kérdését azért érdemes tárgyalni, mert általános zavar mutatkozik e kérdésben, akár a "szakértők" akár a sarlatánok munkáit olvassuk. Csak néhányan említik, hogy az írás tudományban használatos neve a székely rovásírás. Még kevesebben teszik hozzá, hogy ez is csak egy újabb keletű elnevezés, amit vagy száz éve használ a tudós világ.

A bizonytalanság oka a finnugrizmus évszázados zavarkeltése (ez eredményezte a székely rovásírás nevet). A finnugrizmus egyrészt el akarta velünk feledtetni, hogy egy hun-szkíta írást használunk. Másrészt azt akarta a köztudatba plántálni, hogy ezt az írást csupán az egyesek szerint török eredetű székelyek használták. A semmivel alá nem támasztható balhit szerint ez az írás nem volt a magyarság általánosan ismert írása, s a székelyek is a törököktől tanulták egy viszonylag kései időpontban. Ennek a téveszmének köszönhetően a világ írástörténetéből a székely írás lényegében ki van felejtve.

Az írásunk elnevezését illető bizonytalanság másik oka az, hogy az íráselméleti és írástörténeti kérdésekben tájékozatlan önjelölt "szakértők" sora véli úgy, hogy kóbor ötletektől vezéreltetve naponta változtatgathatja az írásunk nevét.

A művelt világ eddig is úgy tett, mintha nem lenne saját nemzeti írásunk. A világ írástörténetét tárgyaló nyugati munkák rendszeresen elfeledkeznek a székely írás megemlítéséről. Az egyesek névhasználatában megmutatkozó szertelen változatosság nem segíti elő sem a fogalmi tisztánlátást (például a "rovásírás" és a "székely rovásírás" pontos megkülönböztetését), sem a külföld megfelelő tájékoztatását.

Az újabban felbukkant székely-magyar rovásírás elnevezés csak kiötlőinek fogalmi zavaráról árulkodik - hiszen a székelyek is magyarok.  

Némi joggal gondolhatja azt egy idegen, hogy miféle írás az, amelyiknek az állandó neve sem alakult még ki; s miféle értelmiség az, amelyik a saját írását percenként más névvel illeti, azaz meg sem tudja nevezni.


Az írás elnevezései

- Közönségesen csak „ rovásírás ”- ként emlegetik, amely azonban a rótt írástechnológia neve is egyúttal. Ez az elnevezés éppen ezért nem alkalmas az írás egyedi azonosítására, mert ezt az írástechnológiát több idegen, vagy távoli rokon (germán, türk stb.) írás is használta. A pongyola rovásíráselnevezés használata rendszeres félreértést, pontatlanságot okoz a tudós tanulmányokban is.

- Az utóbbi két évszázadban elterjedt a „ székely rovásírás ” elnevezés. Ez a tudós szóhasználat alkalmas az írás egyedi azonosítására s az újabb tudományos irodalomban ez gyakran használatos. Hasonló szerkezetű a „sumer ékírás” elnevezéshez, amely szintén egy népnévből és egy írástechnológia nevéből áll. Amíg azonban a sumer ékírás emlékei kivétel nélkül ékírásos technológiával készültek; a székely írás emlékei több írástechnológiát is képviselnek (eredeti rótt emlék azonban egy sem maradt ránk). A „székely rovásírás” megnevezés a XIX. és XX. század tudósainak ma már túlhaladott szemléletet fejezi ki, amely szerint ez az írás a rovástechnológiával összeforrt, s csak a székelyek használták. A pécsi, a bodrog-alsóbűi, a sopronkőhidai régészeti leletek és más megfontolások (például a népi jelkészletben lévő párhuzamok általános elterjedtsége) alapján azonban az írást nem csak a székelyek használták, hanem a magyar nép egésze. A székelyekre való utalás mégis elfogadható a névben, mert évszázadokon keresztül ők tartották fenn a jelkészlet modern írásszerű használatát. A magyarság többi részénél elsősorban az archaikus (hieroglifikus, jelképszerű) használat mutatható ki.

A székely írás rögzítésére nem csak rovástechnológia szolgált, hanem egyéb technológiákat (festést, karcolást, stb.) is alkalmaztak és alkalmaznak. Ezért indokolatlan a rovástechnológia megjelölése az elnevezésben. A székely írás hosszú történetében a rótt korszak és a rovástechnológia csak egy volt a sok közül. A XIX. és XX. század tudósai azonban a magyar krónikák rovástechnológiát említő utalásain kívül mást (fém, kerámia és csont régészeti leletet; festett népi; fém, festett és hímzett uralmi - vallási jelhasználatot) nem vettek figyelembe a név megalkotásakor.

- A „ székely írás ” elnevezés alkalmasabbnak tűnik az írás egészének megjelölésére, mert nem kötődik egyetlen konkrét írástechnológiához. Ellene szólhat, hogy a kőkori írásemlékek esetében anakronisztikus a „székely” név használata. Ezt „a székely írás kőkori elődje” megfogalmazással lehet elkerülni.

- Az „ ómagyar írás ” kifejezi azt, hogy az írást egykor az egész magyarság használta. A külföldi szemlélő számára kézenfekvőnek tűnhet, mert könnyű megtanulni az „óperzsa írás” és „óelámi írás” mintájára. A feljegyzések által megvilágított korai történetében azonban az írást sohasem említik a magyar népnévvel együtt. Kivételt képezhetne a IX. századi Konstantin legenda (amelyik beszámol a magyarok és az avarok írásáról), ez a forrás azonban a magyarokat türk néven nevezi. Ráadásul ezt az adatot a finnugrista kutatás következetesen mellőzi, mert cáfolná a finnugrista íráseredeztetési prekoncepciót. A 950 táján alkotó Bíborbanszületett Konstantintól azt is tudjuk, hogy a magyarokat korábban szabíroknak (szavartü aszfalü-nek) hívták - tehát a korai időkről szólván talán indokoltabb lenne szabír írásról beszélni. A későbbi magyar krónikák pedig csak székelyek által használt írást említenek. A kőkori írásemlékek esetében a magyar népnév használata szintén anakronisztikus lehet, bár ez esetben is alkalmazható „az ómagyar írás kőkori elődje” formula. A nyugaton esetenként használt „ómagyar írás” (Old Hungarian Script) elnevezés történelmietlen (elsősorban azért, mert az írás létező elnevezéseit fedi el).

Thelegdi János 1598-ban írt Rudimenta c. írásában „ hun betűkről ” beszél, a kötethez előszót író Baranyai Decsi János pedig „szkíta ábécét” említ. Ez volt a korban szokásos, hagyományos vélekedés. Benczédi Székely István 1559-ben „hunniabeli módra” írt székely betűkről számol be. Verancsics Antal (meghalt 1573-ban), Otrokócsi Fóris Ferenc (1693-ban), Bél Mátyás (1718-ban) és Dezsericzky József Ince (1749-ben) hun-szkíta írásnak nevezi a székelyek írását. Ez a legkorábbi ismert, általánosan használt elnevezése ennek az írásnak. A hun-szkíta elnevezés jogosságát a székely betűk segítségével magyarul olvasható szkíta és hun írásemlékek alátámasztják. Mai használata rokonszenves lenne, de megnehezítené a szkíta és a hun írásemlékek megkülönböztetését a későbbi székely korszak emlékeitől.

A „székely rovásírás”, vagy inkább a „székely írás” elnevezés használata a legindokoltabb. Egyrészt és elsősorban azért, mert ezek általánosan ismertek. Másrészt azért, mert úgy gondoljuk, hogy egy elnevezésnek nem feltétlenül kell követnie a tudomány pillanatnyi álláspontját és minden megközelítési lehetőségét. Elegendő lehet az is, ha alkalmas az egyedi azonosításra.

A tágabb értelemben vett "székely írás" megnevezés alá értjük a kőkori és egyéb előzményeket, a magyarul elolvasható távoli írásemlékeket (amiképpen latin írásmutatványok is előfordulnak akár Ausztráliában is), valamint a népi, uralmi és vallási írásemlékeket. Ezek tárgyalásakor célszerű a megnevezés megfelelően kiegészített változait alkalmazni, pl: "a székely írás kőkori előzményei", „a székely írás népvándorláskori előzményei”, „a székely írás kínai párhuzamai”, "a székely írás indián párhuzamai" stb.

A szűkebb értelemben vett „székely írás” megnevezés a székelyek által Attila halálától napjainkig használt írást jelöli. Ha ezt a lehatárolást nyomatékosan hangsúlyozni akarjuk, akkor célszerű a "klasszikus székely írás" megfogalmazást használni.

Az ősvallási jelentőségű, esetenként képszerű, jobbára szójeleket alkalmazó íráshasználat esetében indokolt a hieroglifikus jelző alkalmazása és beszélhetünk székely hieroglifákról, vagy magyar hieroglif írásról . Ez esetben a magyar népnév használata is indokoltabb, mert ezt a hieroglifikus írásmódot mindvégig, napjainkig alkalmazzuk a magyar nyelvterület egészén a népi, uralmi és vallási jelhasználat során (például a magyar címerben).

Nemzeti írásunk klasszikus, vagy hieroglifikus írásemlékei nem választhatók el határozottan egymástól, vagy az írásrendszer egyéb vonulataitól, mert azokkal szerves egységet alkotnak.


Varga Géza írástörténész







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 207
Tegnapi: 271
Heti: 1 443
Havi: 3 071
Össz.: 342 283

Látogatottság növelés
Oldal: A SZÉKELY ÍRÁS ELNEVEZÉSEI
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2017 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: tarsolylemez - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »