A székely írás elődje a bronz és vaskorban széles körben elterjedt volt. Jeleit, jelképeit ismerték a Kaukázustól délre és északra is.
Krími szkíta korona „Isten” (ős Ten) szójele; valamint az „ős” és a „ten” szójel a koronáról és a nikolsburgi székely ábécéből
4. ábra. Az „Isten” szójel; magyar nyelvemlék a szkíta korból
Minuszinksz vidéki szkíta sztélé a székely jelek megfelelőjével; a székely „b”, „ü" és „ly” jel (Thelegdi Jánostól, Székelydályáról és Bél Mátyástól)
5. ábra. Hérodotosz jegyezte fel a szkíta napisten, Oitoszürosz nevét, amely a sumer Utu sar „Idő király” és a magyar Üdő úr kifejezéseknek felel meg; a székely „ü” (Üdő) jel a sugaras Napot ábrázolja – ebből következőleg az ábrán látható sztélé a szkíta Oitoszür bálványa lehet; a „ly” a napot jelképezi lyuk(kút, forrás) formájában; a „b” a világ belsejével azonos fiúisten jelképe
Permi ékszer a „Föld” szójellel; uráli medveidol (a szentgyörgyvölgyi tehénszobor térbeli világmodelljének párhuzama) a „jó” és az „ég” szójelével; uráli jelvény a „magas” szójelével; uráli turul és antropomorf fémidol az „ős” szójellel; obi-ugor kéregtál a „Jóma” ligatúrával
6. ábra. Urál-vidéki emlékek székely jelekkel