A koronázó palást magas jele

A koronázó palást kettőskeresztjén több élére állított hármas halmot találunk. A kínai írásban ilyen a "magasba vezető út" jele, a székely írásban pedig az "m" betű felel meg nekik.

A kettőskereszt a palást legfontosabb mondanivalóját (az égig érő fát) jelképezi.

A fa törzsén mindkét oldalon látható, élükre állított hármashalmok e központi jelképnek a magyarázatául szolgálnak. Mintegy biztosítanak bennünket arról, hogy a kettőskereszt valóban az égig ér, valóban a magasba vezet, valóban az eget és a Földet összekötő kapaszkodóval azonos. Az ősvallás számára ez volt a legfontosabb út, amely az égbe vezetett. 

László Gyula egy helyen arról elmélkedett, hogy a magyar emlékanyagból hiányzik az égigérő fa ábrázolása. Ezt furcsának találhatta, mert - mint azt ő maga is említette - a meséinkben ezer év múlva is, napjainkig fennmaradt ennek a fának az emléke. Ezt csak ezért gondolhatta a kitűnő székely régész, mert szaktársaihoz hasonlóan ő sem ismerte eléggé sem a székely írás előzményeit, sem az ősvallási szimbolikát. Százszámra láthatta az égigérő fa ábrázolásait, mégsem ismerte fel őket.

A palást is ezer éven át ismert volt a magyarság előtt, de a textilbe hímzett jelképek jelentése időközben elfelejtődött. Ma már nem köztudott az sem, hogy a paláston és címerünkben is meglévő kettőskereszt az égigérő fa jelképes ábrázolása. 

Így történt ez az élükre állított hármashalmokkal is. Ennek is elfelejtettük a jelentését.

Maradt pedig ránk másik hármashalom is az esztergomi oroszlános freskón, az oroszlánok testén. Arra utalnak, hogy az oroszlánok (a királyi hatalom szimbólumai) az égből érkeztek, a magyar királyi hatalom égi eredetű. A keresztény királyságot azért legitimálták ősvallási eredetű jelképpel, mert maga a dinasztia is pogány volt nem sokkal a freskók készítése előtt. S a családban használt ősvallási jelképek némelyikét alkalmazhatónak tartották a vallásváltás ellenére is. 

Jellemző a hazai "tudományos" állapotokra, hogy ezeket az esztergomi jeleket néha ékjeleknek titulálják. Pedig semmi közük az ékíráshoz, és egyetlen ék alakú elem sincs bennük. Csak már nincs szavunk a régi képjeleinkre, az írástörténeti tájékozottságunk szintje pedig padlót fogott - ezért aztán esetenként tévednek a "tudósaink" is. 

Az élére állított hármashalom megkülönböztetendő a talpán álló hármashalomtól. 

Ez utóbbi (a talpán álló) az "ország" képjele a sumer írásban és a magyar képjelek között is (pl. Dürer címerében, valamint Magyarország címerében is).

Az előbbi (élére állított) hármashalom azt kívánja jelezni, hogy a hegyekből egy lépcső áll előttünk, amelyik a legnagyobb magasságokhoz méltó.

A jel az égigérő fa törzsének két oldalán tükrözötten fordul elő; azaz az egyik oldalon balra, a másikon meg jobbra néznek a hegyek csúcsai. Ezért esetleg feltehető, hogy a jobb oldali hármashalmok a "kő" szójelének megfelelői.

A jelképet használták a kínaiak, a hunok, a honfoglaló magyarok, a magyar királyi dinasztia és a népművészet mesterei is. Fennmaradt reneszánsz stílusú alkalmazása is a pácini kastély sgraffitóin. 

A jel egyszerűbb (mert csak két hegyből álló) változata bekerült a székely írásba is, ahol az "m" (magas) jele. Ez a betű a magas szójeléből keletkezett, amely szójelnek éppen a paláston látjuk az egyik előfordulását. 

Feltehetően arra utaltak ezek a hármashalmok a kettőskereszten, hogy Imre herceg a koronázása révén azonossá vált volna az égigérő fával. Imre herceg azonban fiatalon elhunyt. 

Az élükre állított hármashalmoknak és a kettős keresztnek az együttes alkalmazása az Imre herceg számára készített koronázási paláston azt bizonyítja, hogy ezeket a jeleket a királyi udvarban megértették és tudatosan alkalmazták.

Oldal: A koronázó palást magas jele
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat