A székely írás "b" (Bél, belső) jele
Az X alakú székely "b" betű Bél fiúisten jelképe és a világ belsejében fakadó négy szent folyót ábrázolja.
Az ősvallás alakjainak sorában az egyik legfontosabb Bél, aki az ősvallási isteni triász fiú tagja, egyúttal azonban az ősatyánk is. Ezért hasonlít egymásra a székely írás "b" (Bél, belső) és "ty" (atya) jele.
**************************************************************
A kőkori Bél isten X alakú jelképét a Pireneusoktól Dél-Amerikáig mindenütt megtaláljuk: a székely rovásírásban is, meg egy indián kőkésen is.
2. ábra. A székely írás "b" (Bél) jele a konstantinápolyi feliratból
Van-e okunk azt feltételezni, hogy ezen a régi indián kőkésen a székely rovásírás X alakú "b" betűjének rokonát, Bél isten jelképét (szójelét) látjuk?
A kérdésre igennel válaszolhatunk az alábbi érvek alapján.
Az 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján a távoli lineáris írásrendszerek hasonló jelei alapvetően a genetikus kapcsolat (azaz a közös őstől való leszármazás) miatt hasonlóak. Véletlen egyezést csak a legritább esetben, akkor is az egyszerűbb jelformáknál tételezhetnénk fel.
Az X jelforma ugyan a legegyszerűbb lineáris alakzatok közé tartozik (amelyek között elvileg feltételezhető lenne a véletlen egyezés lehetősége), a jel azonban mindenütt hasonló ősvallási értelmet hordoz; s ez alátámasztja a lapp, magyar, szkíta és indián jelek kapcsolatáról alkotott hipotézisünket.
Megerősíti a székely X és az indián X azonosságát az a tény is, hogy a legkorábbi indián jelrendszerekben vagy 20 székely jel megfelelőjét találjuk meg. Azaz korántsem egyetlen jel, hanem inkább egy kőkori írásrendszer azonosságáról van szó - amelynek szerves része ez az X alakú jel is.
E cikksorozatban ezt az ősi írásrendszert kutatjuk, többek között az írásrendszer X alakú jelét és annak kapcsolatait azonosítjuk.
A székely X jelentése
Az X alakú székely "b" betű esetében már tisztáztuk az akrofónia folyamatát, azaz tudjuk, hogy a jel a Bél, belső szójeléből rövidült egy hangot jelölő betűvé. A jelforma az Éden négy szent folyójának térképe, amelyet gyakran világmodellek közepén (pontosabban belsejében) találunk.
Ez ama táj, ahol a Homo sapiens sapiens jelentős csoportjai (közte az indiánok és a magyarok ősei is) együtt éltek az interglaciális idején, azaz 100-50 ezer éve. Itt alakult ki az ősvallás néhány alapvető tétele, például a szent folyók tisztelete és az ehhez kötődő jelkészlet is - amelyből egyrészt az indiánok legősibb írása, valamint a székely írás is származik.
Ezzel összefüggésben Bél isten jelének határozhatjuk meg, akit ezekkel a folyókkal és általában a világoszloppal (a négy szent folyónak vizet adó Tejúttal) azonosíthattak.
Az indián X jelentése
Amikor azt keressük, hogy mi lehet ennek az X-nek a jelentése az indián kőkésen, akkor abból indulhatunk ki, hogy az indián kőkéseken isteneket szoktak ábrázolni. Azaz a kés nyelén látható arc egy isten arca, az X alakú jel pedig az isten jelképe lehet.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi lehetett ennek az istennek a neve, akkor - adatok híján - tanácstalanok maradunk. Az eltelt évezredekben az isten neve többször is megváltozhatott, ezért aligha gondolhatjuk, hogy a Bél név változatlanul megmaradt az indiánoknál. Ez is előfordulhat, de az indián nyelvek ismerete nélkül csupán azt valószínűsíthetjük, hogy egykor megvolt náluk is ez az istennév.
E feltételezésre az ad lehetőséget, hogy a penut indiánok nyelvében a magyar világ (a Tordos-Vincsa kultúra elolvasható ligatúrája és a nyelvi párhuzamok alapján eredetileg: Bél ak) szó megfelelője vilakalakban megmaradt, a szócsaládjával egyetemben. Az indián szócsalád felfedezését a közelmúltban elhunyt kitűnő amerikai néprajzkutatónak, Otto von Sadovszkynak köszönhetjük (angol nyelvű kötetét Hoppál Mihály gondozta és az Akadémiai Kiadó adta ki). A világ szócsaládja Bél isten nevéből és jelzőiből keletkezett valamikor 40-30 ezer évvel ezelőtt, amikor az indiánok ősei még egy hazában éltek velünk, valahol a Turáni-alföld és/vagy Szibéria vidékein.
Egy magyar írástörténész számára ebből az a legérdekesebb, hogy ezek szerint ekkor már létezett a székely írás őse, amelyet a magyar nyelv számára teremtettek meg eleink.
A székely rovásírás jelei egykor ősvallási jelképek voltak. Az X alakú "b" betű például Bél istené. Most egy lapp bálványon találjuk meg.