Varga Géza: A székely rovásírás

Nemzeti írásunk teljesebb leírásának vázlata

A székely írás "b" (Bél, belső) jele


Az X alakú székely "b" betű Bél fiúisten jelképe és a világ belsejében fakadó négy szent folyót ábrázolja.



1. ábra. A székely "b" betűk alakváltozatai (Szemerey Zsolt táblázata); a jelek egyetlen eltérést mutatnak: némelyik jel két hullámvonalból áll; az egyik hullámvonal a székely "ak" (patak), a másik a székely "ü" (ügy "folyó") jel megfelelője - azaz ebből is beláthatóan a "b" rovásjel folyókat ábrázol


Párhuzamok a népi jelkincsben


A képszerűbb és egy kompozícióban elhelyezkedő népi megfelelők segítenek megérteni a "b" rovásjel eredeti jelentését és képi tartalmát. 

A világmodell belsejében előforduló X alakú jelek érthetővé teszik, hogy az X valami olyasmit ábrázolhat, ami a világmodellek közepén szokott lenni (ilyen a négy szent folyó is), s hogy a "b" betű a Bél, belső tövének szójeléből alakult ki.

A népi jelképek azt is megvilágítják, hogy valóban a négy szent folyó térképéről van szó. 




2. ábra. Magyarszombatfai cseréptányér az Éden térképével, a székely írás "f" (Föld) jelének képszerű változatával; a világmodell belsejében a székely ábécé "b" (Bél, belső) jele hullámvonalakból áll - azaz négy folyóról van szó



3. ábra. Veleméri világmodelles sindü (tetőcserép) a Sindümúzeum anyagából (a világmodell pontos megfelelője Nepálból ismert); a világmodell lineáris, a négy szent folyó rajza pontosan megegyezik a székely "b" betű alakjával





A jel indián változata




4. ábra. A székely "b" (Bél, belső) indián megfelelője egy inka ruhadarabról





5. ábra. Az inka ruhaminta egy kockája; a négyzet a Földet jelképezheti, a négy sarkában lévő istenjelkép pedig arra utalhat, hogy ez az isten uralkodik a világ négy sarka (tája) felett





A jel ősvallási szerepe


A világ közepe az Isten lakhelye, ezért a világ középpontjában fakadó négy szent folyót ábrázoló X alakú jel Bél isten jelképe. Ezért tölthet be óvó-védő szerepet a magyar népi jelkincsben.
6. ábra. A veleméri Sindümúzeum kiállításán szerepel ez a magyarszombatfai - Czugh Zsuzsa által néhány éve készített - tejesköcsög, nyakán a hagyományos X alakú jellel
A tejesköcsögökre rajzolt jelről azt tartják, hogy hatására vastagabb lesz a tejföl és nem lesz véres a tehén teje

A tetőcserepekre rajzolt X alakú jel (amelyet a közelmúltig általánosan alkalmaztak az Őrségben) a viharkároktól óvta a tetőt. 

Ezt az óvó-védő szerepet azáltal volt képes betölteni ez a jel, hogy jelezte a népi hieroglifákat (és a székely írást) jól ismerő Istennek: itt az ő hívei élnek, akik érdemesek a kíméletre.
A jelölt hangalak


A "b" betű Bél isten jeléből rövidült le az akrofónia során. 

Bél egy kőkori isten, aki az ősvallás isteni triászának fiúistene volt (vö. az ugariti isteni triász fiú tagja Baál; vmint a Bél szóból keletkezett a fiú szavunk is!). 

A Kárpát medence szakrális közepén található a Balaton és a Pilis, amelyek töve szintén Bél nevével van genetikus kapcsolatban.

A Bél jelképe a Nap s feltehetően azonos volt a teremtett és rendezett világgal. Ennek köszönhetően az istennév változata ismerhető fel a világ, világosszavaink tövében is. Mivel e szavainknak pontos párhuzama található a penut indiánoknál, ebből kiszámítható Bél kora (40 - 30 000 éves, mert az indiánok akkor mehettek át Amerikába). 


A Minuszinszk vidéki szkíta sztélé írása


Inka ruhaminta "b" kockája


****************************************************************


Bél fiúisten

Az ősvallás alakjainak sorában az egyik legfontosabb Bél, aki az ősvallási isteni triász fiú tagja, egyúttal azonban az ősatyánk is. Ezért hasonlít egymásra a székely írás "b" (Bél, belső) és "ty" (atya) jele.



A magyar ősvallás korszakai

Az Ipolyi Arnold által feltárt, zömmel néprajzi adatok és egy-két további forrás alapján úgy tűnik, hogy a honfoglalásra induló magyarság csak egyetlen istent tisztelt. Ez a kép helyes lehet, azonban ellentmond annak a hagyománynak, amely szerint mi magyarok a szkíták leszármazottai lennénk - ugyanis a szkítáknak több istenüket is ismerjük Hérodotosz leírásából. 

A kérdést akkor tudjuk megválaszolni, ha további adatokat is figyelembe veszünk, amelyek megvilágítják az ősvallásunkat és ezek segítségével az ősvallás időszakát korszakokra tudjuk bontani. Az új adatok alapján úgy tűnik, hogy a kőkorban a magyarság több istent is tisztelt, vagy az Istenét több néven is megnevezte. 

Az ősvallás alacsonyabb rangú isteneire - talán a szkíta kor után - a feledés homálya borult és teret nyerhetett egy monoteisztikus elképzelés. Ez lehetett a panteista természetvallás egyszerűbb értelmezése is (az alacsonyabb rangú istenek a világgal azonos Teremtő megjelenési formái). Az ősvallás új korszaka nem jelentette az előző tagadását. 

Érthető Ipolyi Arnold monoteizmust feltételező álláspontja, hiszen - a székely írással írt és most feltáruló rövid szövegeken kívül - írott források nem, vagy alig szólnak a magyarság pogány korszakáról és alacsonyabb rangú isteneiről. A keresztény korszak pedig nem kedvezett az ősvallás isteneinek. Ma már senki sem emlékszik a magyarok Bél nevű istenére, s azt is bizonyítani kell, hogy egykor létezett ilyen nevű isten a magyar ősvallás pantheonjában.
Szerencsére ez a feledés csak átmeneti, mert a magyar kultúrában szervesen gyökerező és abba mélyen beivódott istenalakok több nyomot is hagytak maguk után, például a nyelvünkben és a jelkincsünkben. Természetesnek kell gondolnunk, hogy ezek a nyomok máig megmaradtak és felismerhetőek. Az ősvallás a magyar nyelv szavait használta és jelképekkel is rendelkezett; s ezek a szavak és jelek - esetleg megváltozott értelemmel - akár évezredeken keresztül is használatban maradhattak. Ugyanez vonatkozik a távolinak tetsző nyelvekben, kultúrákban és vallásokban fellelhető adatokra is, mert ezeket ősi - végső soron kőkori eredetű - rokonság fűzi egybe. 
Ezeket az adatokat fel kell tárnunk, meg kell értenünk, s az így nyerhető mozaikokból össze kell illesztenünk a lehetséges képet. A feltáruló látvány nem lehet az elveszett múlt pontos megfelelője, hiszen a veszteségünk óriási és nem számíthatunk minden adat megmaradására. Arra azonban lehetőségünk van, hogy az ősvallás legfontosabb témáit azonosítsuk, legfontosabb isteneit néven nevezzük.
Ilyen fontos alak volt egykor Bél fiúisten is, aki több évtizedes kutatómunka után kezdett kibontakozni a múlt homályából. A következő fejezetekben e kutatómunka lépéseit, érveit és eredményeit írjuk le.


1. ábra. A székely rovásírás "b" betűje a nikolsburgi ábécéből




A székely jelkincs tanúvallomása

A pogány magyar pantheon részletesebb megismerését a székely rovásírás eredetével kapcsolatos több évtizedes kutatásaim tették lehetővé.

Már a 70-es években is nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy a székely írás jeleinek igen sok párhuzama található meg a világ távoli írásrendszereiben. A Nemetz Tiborral, a Matematikai Kutatóintézet munkatársával elvégzett valószínűségszámítás arra is választ adott, hogy ezek a párhuzamok nem véletlen egyezések, hanem a jelek származási kapcsolatának köszönhetőek.

Ami az indián és más kőkori párhuzamok fényében azt jelenti, hogy a Földön valamikor a kőkorban egyetlen ősi hieroglifikus írásrendszer terjedt el, s ennek a közvetlen leszármazottja, modernebb változata a székely írás. Meg kellett azonban találni annak a magyarázatát, hogy miért volt szükség a kőkorban írásra. Az írástudomány ugyanis napjainkig úgy tudja, hogy írásra csak az állammal rendelkező kultúráknak (az árutermeléshez és kereskedelemhez kapcsolódó könyvelésnek) van szüksége. Ezért vagy azt kellett feltételeznem, hogy már a kőkorban is volt állam, meg könyvelés; vagy azonosítani kellett azt az egyéb igényt, ami az írás megszületéséhez vezetett.

Az elemzések során lassan jutottam el annak felismeréséhez, hogy a legkorábbi írás az ősvallás jelképrendszeréből született meg, s az ősvallás elterjedésével párhuzamosan jelent meg Afrika, Eurázsia és Amerika széles területein. Ebből tehát az vált világossá, hogy a jelek eredetileg ősvallási vonatkozásúak voltak.

Idővel tisztázódott az is, hogy az ugariti ékírásra és a székely írásra is jellemző "latinos" jelsorrend kialakulása az ősvallási jelképek fontosságával függ össze. A fontosabb jelek a jelsor elejére kerültek, a kevésbbé fontosak pedig a végére. Segített ennek felismerésében a Diringer által közölt csukcs szójelek sorrendje is, mert a csukcs jelsor elején az anya, apa és fiú szójelek találhatók. Ezek eredetileg egy isteni család tagjai, azaz a jelsor elején az ősvallás isteni triászának (anya-, atya- és fiúistennek) a jelképei találhatók. Ezek a csukcs jelek egyébként a székely rovásírás jeleivel is összevethetők.
A jelsorrendben legelső székely írásjelek egyike az X alakú székely "b" betű. A fentiekből következően valamikor egy isten jelképe lehetett s feltehettük, hogy az atya, az anya, vagy a fiú jelentés kötődhetett hozzá. Az isten nevében szerepelhetett a "b" hang, nagy valószínűséggel az istennév elején.




2. ábra. A magyarszombatfai Czugh Zsuzsa fazekas által a 90-es években, a hagyománynak megfelelően készített tejesköcsög a veleméri Sindümúzeum anyagából, rontáselhárító jellel a nyakán


A népi jelkincs tanúvallomása


A magyar néprajzosok ismerik az X alakú rontáselhárító jelet (2. ábra), de azt nem tudják megmagyarázni, hogy miért éppen az X alak véd a rontástól. Tudják, hogy a tetőcserépre rajzolt X megvéd a vihartól, a tejesköcsögön lévő X pedig vastagabbá teszi a tejfölt és jótékony hatással van a tehén egészségére is (nem lesz véres a teje).

Nem kell hozzá túl sok alkotó fantázia, hogy mindezekből arra következtessünk, hogy volt valaha egy isten, vagy alacsonyabb rangú szellem, akinek a közbenjárását, vagy a kegyeit lehetett ezzel a jellel megszerezni. Ez a jótét lélek ebből a jelből láthatta, hogy itt az ő hívei élnek, akik érdemesek a kíméletre.

De milyen rangú lehetett az a szellem, akinek a kegyelmét biztosítani lehetett e jel felmutatásával?

Mivel a viharisten nem volt alacsony rangú (a görögök például Zeusz hangjának tekintették a mennydörgést), akár a főistenre (vagy az isteni triász egyik tagjára) is gondolhatunk.

A b betű hangalakja miatt kizárható, hogy az isten szó, vagy az istenünk valamelyik jelzője (atya, élő, jó, magasságos, teremtő, stb.) rejtőzhet a jel mögött, mert ezekben nincs b hang. Ezért arra is gondolhatunk, hogy egy elfeledett isten nevéről van szó, amelyik b-vel kezdődött. Bár magát a szót ma is használhatjuk, nem köztudott róla, hogy valaha egy isten neveként szolgált. Az eredeti mitológiákban ugyanis rendszerint úgy keletkeztek az istennevek, hogy a világ valamelyik elemét megszemélyesítették és az imádat tárgyává tették. 

Ezért hasonlít az egyiptomi Su szélisten neve a magyar szó, száj és szél szavakra. Ugyanezért azonosítható Utu sar "Idő király/úr" sumer és Oitoszür "Idő király/úr" szkíta napisten neve magyar közszavakkal, Utu hettita jele pedig a székely "ü" (Üdő) jellel.

Az isten kultuszának elmúltával aztán az istennév az eredeti és közönséges jelentésével továbbra is használatban maradhatott - s ez ad lehetőséget most az istenalak rekonstrukciójára.

Vallástörténeti adatok

Az ugariti mitológia isteni triászának tagjai magyarral rokon neveket viselnek.
- Anat volt az anyaistennő Ugaritban, s ez a név nem csak az anya szavunkra, hanem Enéh ősanyánk nevére is rímel. Az etruszkoknál Uni, a latinoknál Juno, az iráni mitológiában Anahita felel meg neki - azaz az istennő alakja és neve igen széles körben elterjedt és régi.

- Él a főisten az ugariti mitológiában, s ez a név (élő alakban) a magyarok Istenének ma is állandó jelzője, amelyet Ipolyi Arnold szerint még e keleti őshazánkból hozhattunk magunkkal, Istenünk többi jelzőjével egyetemben.

- Baál pedig az ugariti isteni triász fiú tagja. Ennek a névnek - az első pillanatban úgy tűnik - nincs magyar megfelelője (ha nem gondolunk a Balaton és a Pilis nevére, vagy ezeket nem magyar eredetűeknek tartjuk).

A sémi nyelvekben a Baál "úr" jelentésű, de ez másodlagosan kialakult jelentés. A sémi népek megtanulták és átvették a magyar Bél isten korábban kialakult tiszteletét, de - érthetően - az istennevet nem "bél, belső, világos", hanem "úr" jelentéssel használták. Éppen ez a körülmény bizonyítja azt, hogy a Baál/Bél istennév nem alakulhatott ki a sémi népeknél, mert a sémi nyelvek - a magyarral ellentétben - nem dokumentálják az istennév közszóból való keletkezését. Azt, hogy a sémi népek a magyar ősvallás isteneinek nevét vették át, a Jahve = javas; az Elohim "istenek" = élő, a sátán = iSTeN megfelelések is bizonyítják.

Az ugariti isteni triász névsorából annyit sikerült hasznosítanunk a kutatásunk során, hogy a székely "b" betű eredetileg a fiúisten jele lehetett s a magyar fiúisten neve hasonlíthatott Baál nevére.
További mitológiákban további adatokat találunk. Bél a keltáknál Belenus alakban jelenik meg, akit Apolló napistennel azonosítanak.
A Belenus nevet ragyogónak fordítják (kelta bel "fényes"), Aquileában is állt egy szentélye. Ennek az aquileai szentélynek a Mario Alinei professzor által feltett etruszk-magyar rokonság és a genetikusok által igazolt kárpát-medencei magyar őshonosság fényében van jelentősége. Amiből az is következik, hogy a kelta nyelv és a magyar között tapasztalható azonosságok a nyelvek (és az ősvallás) rokonságával függhetnek össze.
Az ír mitológia szent fájának neve Bile, s ez valamiképpen kapcsolódik Belenushoz. 
Ezek az adatok azt valószínűsítik, hogy Bél napisten volt és azon istenek közé tartozott, akiket azonosítottak az égig érő fával is.

Mit segít a nyelv?


A Bél istennév a bél, belső szavunkkal rokon, vagy azonos, s ebből alakult ki a Bél - pel - pi - fiú hangváltozás során a fiú szavunk is. Alátámasztja e feltételezést, hogy az itt felsorolt hangváltozások a leggyakoribbak közé tartoznak, s hogy fiú szavunkat a TESz is egy korábbi pi alakból származtatja. 

Az akadémikus nyelvészet azonban nem rendelkezik olyan eszközzel, amelyik 5-6 ezer évnél régebbi nyelvi kapcsolatok tisztázására alkalmas lenne, ezért a kőkori isten nevéhez - fiú szavunk ősforrásához - nem juthat el. E helyett (a nyelvcsaládok feltételezésével, a sosemvolt finnugrista őstörténet feltalálásával és a hangtörvények túldimenzionálásával) olyan korlátokat állít a kutatás elé, amelyek megakadályozzák a távoli és korai adatok értékelését.

A vizsgálatunkhoz felhasználható magyar szókészlet fontos eleme a Béla keresztnév is, amelyet négy királyunk viselt, s amely név más népeknél nem található meg. Fontos oka lehetett annak, hogy ez a keresztnév ilyen népszerű volt a magyar uralkodóházban. Ezt az okot Bonfini világítja meg, aki szerint Nimród ősapánk neve csak a zsidó történetírók hatására került a magyar krónikákba. Mivel az antik irodalomban Nimród másik neve Bél, feltehetjük, hogy királyaink azért viselték a Béla nevet, mert ezzel az isteni ősükre kívántak emlékeztetni. (Azt, hogy a hun eredetű Árpád-ház magát isteni származásúnak tudta a keresztény kor előtt, az Emese álma monda támasztja alá.) A székely írás "b" (Bél) és "ty" (atya) jelének hasonlósága is összefügghet azzal, hogy Bél isten a magyarok ősatyja volt.




3. ábra. A székely írás "ty" (atya) jele Bél Mátyás ábécéjéből



Van ezen kívül egy nemzetközi szócsalád is, amelyik segít megérteni (stílszerűbben: megvilágítani) Bél isten szerepét.
E szócsaládba tartozik ugyanis a magyar világ, világos szó; az orosz bjélüj "fehér", a penut indián vilak "világ", a sumer bil "világ" és társaik. Nyilvánvaló, hogy egy összetartozó ősi szócsaládról van szó, amely a mai magyarból is megérthető, ha az ismert ősvallási képzetekkel is összevetjük. 
Segít ezt belátni a tamil ulagu "világ" szó is, amelyben az ul "bel" jelentésű Szentkatolnai Bálint Gábor szójegyzéke szerint (a tamil vel pedig "fehér").
Az összetett világ szó első tagja e szerint "belső" és "világos" értelmű. A két, látszólag össze nem függő jelentés annak a kőkori vallási képzetnek köszönhetően alakult ki, mely szerint a napisten helye a teremtett és rendezett világ közepén van. Ezt a képzetet több világmodell illusztrálja, amelyeknek a közepén szerepel Bél isten jele, a székely írás X alakú "b" betűjének megfelelője. 

A világ szó második tagja az Ószövetségben is említett Óg király neve, amit azég, ág, patak "pa(ter) Ak" szavainkban is felismerhetünk. A második tag az égigérő fára, Tejútra utal.
Ebből következően a világ szóösszetétel elemeinek együttes, eredeti jelentése "belső patak", vagy "világító ég" lehet. Ebből - a mítikus gondolkodás talaján - úgy alakulhatott ki a mai világ jelentés, hogy az ősvallás szerint az isteni rend ebből a középpontból terjedt el az egész Földön. A képszerű ábrázolások ezt úgy illusztrálják, hogy az égigérő fával azonos Tejút vizét a négy szent folyó szerteviszi a Föld négy tája felé (ennek legegyszerűbb, térképszerű ábrázolása az X alakú székely "b" betű).
Azaz a világ szavunk a Bél isten által teremtett, néki alárendelt és általa meghatározott, rendezett kozmoszt jelenti.
Ide tartozik a nemzetközi elterjedtségű vulkán szó is, amit a latin Vulcanus isten nevéből magyaráznak, de a sumerből is megérthető (a sumer Vul a vil lámisten neve). 

A szócsalád jelentésbokra világosan tanúskodik Bél napisteni szerepköréről; az elterjedtsége pedig arról, hogy tisztelete a kőkorban volt általános.
Tóth Alfréd sumer szótára szerint a magyar -val, -vel ragnak a sumerben a bal felel meg (hivatkozás: ŠL 9; MSL III 79/1; Gost. 288). 
Ez azért érdekes, mert a magyar bél szóval kapcsolatban a TESz is hasonlót állít. E szerint a bél szó a magyarban raggá is változott és felsorolja a ban, ben, ba, be, ból, ből ragokat.
A TESz a szócikkben említ egy 1493-ból származó adatot, amely szerint a bél "lélek" jelentést is hordozott valamikor. A szócikk szerzője ehhez hozzáfűzi, hogy e jelentés azzal összefüggésben alakult ki, hogy: " a primitív népek hite szerint a lélek az ember belsejében lakik". Hozzátehetjük, hogy ez nem csak az ember, hanem a világ belsejére is igaz; mert a világmodellek tanúsága szerint a világ belsejében is lakik egy világméretű szellem (isten).



Eunedubelianus

Az Anonymusnál előforduló különös név sokakat megihletett, a magyarázatára sokan vállalkoztak már. 

Anonymustól (3. fejezet) csak azt tudjuk meg, hogy Eunedubelianus vezér volt Emese apja. Az áldott állapotban lévő Emesét álmában a turul látogatja meg s ágyékából folyó fakad, amelyből dicső királyok sora kél, akik azonban idegen földön sokasodnak meg.

Pais Dezső szerint a név Eünedü és Belia elemekre bontható.

A magyarázatok közül mindmáig a legemlékezetesebb az ötletgazdagságáról híres Győrffy György kísérlete volt. Mivel pályatársaihoz hasonlóan a közelmúltban elhunyt Győrffy György is érzéketlen maradt az őstörténeti kérdések ősvallási és írástörténeti vonatkozásai iránt, a magyarázata nem lehetett sikeres. 

Győrffy György a nevet Eune-du-bel-ianus elemekre bontotta, ahol az Euneelemet Enéh ősanyánk nevével, a du elemet a Dulo nemzetségnévvel, a belelemet pedig a Belár személynévvel azonosította (az ianus végződést patronimképzőnek tekintette). Ez a szellemes magyarázat azon vérzik el, hogy egy istennevet (Enéh anyaistennő nevét) azonos rangúként kezel egy földi nemzetségnévvel és egy halandó nevével. Ez a vegyes trió aligha lehet jó magyarázat.

Kézenfekvő ugyanakkor az ókori isteni triászokra gondolnunk s ezek magyar megfelelőjét látnunk az Eunedubelianus névben. 

Különösen érdekes számunkra az etruszk (Uni, Tin és Herkle), valamint az ugariti (Anat, Él és Baál) isteni triász. Indokolja e választásunkat az, hogy a két anyaistennő (Uni és Anat) neve egyaránt rokon a magyar Enéh anyaistennő nevével, miközben a többi szereplőnek is van magyar vonatkozása (pl. Tin a magyar Isten "ős Ten" eredeti nevével azonos; Herkle, azaz Heraklész pedig a szkíták ősapja).

Ezzel az értelmezéssel azonosítottuk a magyar ősvallás isteni triászának neveit, közte Bél fiúistenét is. 

Bél az etruszk Herkle (a görögöknél Heraklész, a károknál Magor) megfelelője. Ez az adat igazolja a görög forrásokat, melyek szerint Heraklész a szkíták ősapja; valamint a magyar hagyományt is, miszerint a magyarok a szkíták leszármazottai.

Világmodellek tanúvallomása


A felülnézeti világmodellek közepén (ahol a világmodellek rendje szerint valamilyen istenjelképnek kell lennie) sorozatosan megtaláljuk a székely írás "b" (Bél) jelének megfelelőjét. Különösen fontos a számunkra, hogy a székely írás "f" (Föld) jelének közepén is ez szerepel - mert ez azt jelentheti, hogy a székely írás megszületésekor (valamikor a kőkorban) a világ közepével azonos istent nem Nimródnak, hanem Bélnek hívtuk. 

Mivel aligha van olyan nemzet a világon, amelyik a saját írásával és a saját nyelvén ugyanígy tudná elolvasni és értelmezni a kőkori világmodellek belsejében lévő X alakú jelet, azt kell elfogadnunk, hogy Bél isten (a székely rovásírás X alakú jelével egyetemben) a magyar kultúra eredeti alkotása.




4. Ábra. A török gördesz imaszőnyeg egy világmodellt ábrázol, amelynek a közepén (a belsejében) a székely írás X alakú "b" (Bél) jeléhez hasonló ábrázolást találunk; a szőnyegeken gyakori a székely jelekkel rokon minta




5. ábra. A kínai Hung Fan jelmontázs a Földet ábrázolja, belsejében a székely írás X alakú "b" (Bél) jelének megfelelőjével




6. ábra. Pecsétnyomó Bulgáriából (Karanovó kultúra, Makkay János nyomán) ; a világmodell belsejea székely írás X alakú "b" (Bél) jelének megfelelője





7. ábra. Világmodell a Nagyrév-Zsidóhalom lelőhelyen kiásott neolitikus cserépedény felületéről; a világmodell belsejét itt is egy X jelöli




8. ábra. A székely rovásírás "f" (Föld) jelének közepén az X alakú "b" (Bél) jelet találjuk (Bél Mátyás ábécéjéből)




9. ábra. A székely írás "f" (Föld) jelének képszerűbb változata egy magyarszombatfai tálon; középen az Istenre utaló Nap, valamint a belőle kiinduló négy szent folyó ábrázolása (Velemér, Sindümúzeum)

Kiegészítések

- Berossos, a Kr. e. 270 körül élt babiloni pap írta: „Midőn Belas, Jupiter fia meghalt, Nemrót a népével Seneár mezejére jött, ahol kijelölt egy várost és fölötte nagy tornyot készített a víztől való megmenekülés 131. esztendejében és uralkodott 56 évig, és a tornyot felépítette a hegyek magasságáig”.

- Thana neve nem szerepel a Bibliában, csak a magyar gestákban - írja Őrző a virtuson. „Tana” neve ETANA (e-Tana) sumer király nevét rejti, az „e” betű az évezredek alatt lekopott róla. „E” jelentése: ház vagy templom a sumer nyelvben, így Etana jelentheti Tana házát. Etana az özönvíz utáni idők legismertebb sumer királya KIS városából, fia neve Balih (Bal, Bel, Belus)!„Etana a népek pásztora, aki az égbe is feljutott, aki minden országban szilárddá tette hatalmát, 1560 évig uralkodott, fia Balih (Belus) pedig 410 évig ült apja trónján”.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy Tana és Jupiter azonos: ő a főisten, azaz a régi magyar megnevezéssel: Ten. A fia pedig Bél, a fiúisten.


A Minuszinszk vidéki szkíta sztélé írása



**************************************************************



Bél isten jelképe egy indián kőkésen


A kőkori Bél isten X alakú jelképét a Pireneusoktól Dél-Amerikáig mindenütt megtaláljuk: a székely rovásírásban is, meg egy indián kőkésen is.


1. ábra. Antropomorf kőkés X alakú jellel, Ecuador, Valdivia, Kr. e. 2300-200(fotógrafika)




2. ábra. A székely írás "b" (Bél) jele a konstantinápolyi feliratból


Van-e okunk azt feltételezni, hogy ezen a régi indián kőkésen a székely rovásírás X alakú "b" betűjének rokonát, Bél isten jelképét (szójelét) látjuk?

A kérdésre igennel válaszolhatunk az alábbi érvek alapján.

Az 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján a távoli lineáris írásrendszerek hasonló jelei alapvetően a genetikus kapcsolat (azaz a közös őstől való leszármazás) miatt hasonlóak. Véletlen egyezést csak a legritább esetben, akkor is az egyszerűbb jelformáknál tételezhetnénk fel.

Az X jelforma ugyan a legegyszerűbb lineáris alakzatok közé tartozik (amelyek között elvileg feltételezhető lenne a véletlen egyezés lehetősége), a jel azonban mindenütt hasonló ősvallási értelmet hordoz; s ez alátámasztja a lapp, magyar, szkíta és indián jelek kapcsolatáról alkotott hipotézisünket.

Megerősíti a székely X és az indián X azonosságát az a tény is, hogy a legkorábbi indián jelrendszerekben vagy 20 székely jel megfelelőjét találjuk meg. Azaz korántsem egyetlen jel, hanem inkább egy kőkori írásrendszer azonosságáról van szó - amelynek szerves része ez az X alakú jel is.

E cikksorozatban ezt az ősi írásrendszert kutatjuk, többek között az írásrendszer X alakú jelét és annak kapcsolatait azonosítjuk.



A székely X jelentése

Az X alakú székely "b" betű esetében már tisztáztuk az akrofónia folyamatát, azaz tudjuk, hogy a jel a Bél, belső szójeléből rövidült egy hangot jelölő betűvé. A jelforma az Éden négy szent folyójának térképe, amelyet gyakran világmodellek közepén (pontosabban belsejében) találunk.

Ez ama táj, ahol a Homo sapiens sapiens jelentős csoportjai (közte az indiánok és a magyarok ősei is) együtt éltek az interglaciális idején, azaz 100-50 ezer éve. Itt alakult ki az ősvallás néhány alapvető tétele, például a szent folyók tisztelete és az ehhez kötődő jelkészlet is - amelyből egyrészt az indiánok legősibb írása, valamint a székely írás is származik.

Ezzel összefüggésben Bél isten jelének határozhatjuk meg, akit ezekkel a folyókkal és általában a világoszloppal (a négy szent folyónak vizet adó Tejúttal) azonosíthattak.



Az indián X jelentése

Amikor azt keressük, hogy mi lehet ennek az X-nek a jelentése az indián kőkésen, akkor abból indulhatunk ki, hogy az indián kőkéseken isteneket szoktak ábrázolni. Azaz a kés nyelén látható arc egy isten arca, az X alakú jel pedig az isten jelképe lehet.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi lehetett ennek az istennek a neve, akkor - adatok híján - tanácstalanok maradunk. Az eltelt évezredekben az isten neve többször is megváltozhatott, ezért aligha gondolhatjuk, hogy a Bél név változatlanul megmaradt az indiánoknál. Ez is előfordulhat, de az indián nyelvek ismerete nélkül csupán azt valószínűsíthetjük, hogy egykor megvolt náluk is ez az istennév.

E feltételezésre az ad lehetőséget, hogy a penut indiánok nyelvében a magyar világ (a Tordos-Vincsa kultúra elolvasható ligatúrája és a nyelvi párhuzamok alapján eredetileg: Bél ak) szó megfelelője vilakalakban megmaradt, a szócsaládjával egyetemben. Az indián szócsalád felfedezését a közelmúltban elhunyt kitűnő amerikai néprajzkutatónak, Otto von Sadovszkynak köszönhetjük (angol nyelvű kötetét Hoppál Mihály gondozta és az Akadémiai Kiadó adta ki). A világ szócsaládja Bél isten nevéből és jelzőiből keletkezett valamikor 40-30 ezer évvel ezelőtt, amikor az indiánok ősei még egy hazában éltek velünk, valahol a Turáni-alföld és/vagy Szibéria vidékein.

Egy magyar írástörténész számára ebből az a legérdekesebb, hogy ezek szerint ekkor már létezett a székely írás őse, amelyet a magyar nyelv számára teremtettek meg eleink.



A Minuszinszk vidéki szkíta sztélé írása

******************************************************

Bél isten lapp bálványa

A székely rovásírás jelei egykor ősvallási jelképek voltak. Az X alakú "b" betű például Bél istené. Most egy lapp bálványon találjuk meg.


1. ábra. Bél isten lapp bálványa (fotógrafika Hoppál Mihály nyomán); a bálvány mellén a székely rovásírás X alakú "b" betűjének és a magyar néprajz hasonló rontáselhárító jelének megfelelője



A magyar Bél isten

Több okunk is volt, ami arra utalt, hogy a magyar pantheonban egykor több isten is létezett, s közülük az egyik volt Bél fiúisten. Ezek az érvek a következők:
- Bálvány szavunkban Bál/Bél isten neve rejtőzhet.
- Anonymusnál fennmaradt Enedubelianus vezér neve, mint Álmos ősének neve. Ez a név három isten (Enéh anyaistennő, Du főisten és Bél fiúisten) nevéből áll.

- A székely és a csukcs szójelek közös ismertetőjele, hogy jelsoruk az isteni triász neveit jelölő jelekkel kezdődött. A magyar jelsorrendben ezek a következők: "a" anya (Enéh, ünő), az X alakú "b" (Bél, belső) és "d" (Du/Dana).

- A magyar néprajzban a "b" rovásjel rontáselhárító jelként ismeretes, de nincs magyarázat arra, hogy miért éppen a "b" betű alkalmas e célra.
- Az X alak az Ararát körüli Éden Ószövetségben is említett négy szent folyójának (a Halüsznek, Arakszésznek, Tigrisnek és Eufrátesznek) a térképe; a korabeli görög források szerint a szkíták a folyó istene miatt tisztelték a folyókat - amiből következően az X alak egy istent jelölhet.

- Fiú szavunk a bél-pel-pil-fiú hangváltozás (szóhasadás) során keletkezett.
- Az ugariti isteni triászban mindegyik istennév magyar szavak megfelelője: Él a főisten, Anat (anya, Enéh, ünő) a felesége és Bál (magyarul Bél) a fiúisten. E megfelelések (és a többi, amelyet itt nem sorolhatunk fel) a vallások közötti ősi rokonságszerű kapcsolatnak, egy kőkori ősvallásnak köszönhetőek.
- A világmodellek belsejében gyakran találunk X alakú jelet, amely a világ belsejét (a világ isteni középpontját: belső szavunk tövét, Bél istent) jelölheti. Okunk van ennek feltételezésére, mert a világmodellek jelrendszere megenged egy magyar rendszerű értelmezést, például a világmodellek sarkain gyakran az "s" (sarok) rovásjelet találjuk.
- A genetikusok (Ornella Semino és társai) szerint a kőkorban magyarok által benépesített s azóta is folyamatosan lakott Kárpát-medence belső területeinek kismelkedő jelentőségű pontjai a Balaton és a Pilis (Pelso). Ezek Bál (is)ten és Pil ős(ten) értelműek lehetnek - mert a kőkori világmodellek tanúsága szerint eleink a lakóterületük középpontját az istenhez hasonlították. Ebből következőleg a Kárpát-medence magyar névadóinak volt egy Bál/Bél nevű istenük.




2. ábra. Veleméri rajzos sindü (tetőcserép) a Sindümúzeumból; a sztyeppi és nepáli párhuzamokkal rendelkező világmodell közepén Bél isten jelképe, amely a Földet négy tartományra osztja; a kép azt fejezi ki, hogy Bél a négy világtáj ura


Párhuzamok



3. ábra. Szkíta sztélé Minuszinszk vidékéről, mellén egy X alakú jellel; a legalul lévő jel szerint, amely a székely sugaras napot ábrázoló "ü" (üdő) jel és a hettita hieroglif írás "Nap" jelének rokona, a Hérodotosz által említett Oitoszürosz(sumerül: Utu sar, magyarul Üdő úr) napisten bálványáról lehet szó.

- A magyarokkal (Sadovszky Ottó kutatásainak köszönhetően) rokonság hírébe keveredett amerikai penut indiánok nyelvében megtalálható a vilak "világ" szó, amely a magyar világ szóval és szócsaládjával (például a világos szóval) genetikusan összefügg. Ez a kapcsolat a szót és az istent a kőkorba helyezi.

- A kelta pantheon egyik tagja Belenus isten nevét. Az isten neve "világos" jelentésű és Bél napisten nevével rokon.

- Az orosz bjelüj "fehér" is e nemzetközi szócsaládba tartozik.

- A Tordos-Vincsa kultúra jelei közül a székely rovásírás segítségével elolvasható a Bél ak (mai magyarsággal: világ) ligatúra.





4. ábra. Czúgh Zsuzsa magyarszombatfai fazekas által napjainkban is készített tejesköcsög; a hagyomány szerint az X jel alkalmazása miatt nem lesz véres a tehén teje és vastagabb lesz benne a tejföl (a veleméri Sindümúzeum kiállításán tekinthető meg)



Következtetés


A lapp bálványon Bél isten jelével rokon jelet látunk. Bél tisztelete már a kőkorban széles körben elterjedt lehetett, ennek köszönhető a széles körű elterjedtsége és a fenti párhuzamok sora.



6. ábra. Inka ruhaminta jele


A Minuszinszk vidéki szkíta sztélé írása



Inka ruhaminta "b" kockája

Oldal: A "b" (Bél, belső) jel
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat