Kőkori jelek hangalakjának meghatározása

Honnan lehet tudni hogy egy 40 000 éves írásjel milyen hangalakot rögzített? Az első pillanatban meghökkentő, ám jogos kérdést egy a veleméri Cserépmadár szállás udvarán tette fel egy látogató, aki előzőleg megtekintette a Sindümúzeumot és meghallgatta az írástörténeti vonatkozásokkal teli tárlatvezetést. 

A válasz lényege az, hogy ha ismerjük azt az írásrendszert, amelyhez a jel tartozik, akkor a jel hangértékét is felismerhetjük. Amennyire jól ismerjük azt a bizonyos (a vizsgált jelet tartalmazó) írásrendszert, annyira lesz megbízható a jel hangalakjának a meghatározása is.

Na jó - mondhatná erre a nyájas olvasó - de ismerünk-e 40 000 éves írásrendszert? E kérdésre az a válasz, hogy igen, ismerünk, s ez a kőkori eredetű székely rovásírás és rokonsága, amelyből a kőkori rendszer rekonstruálható.

Három példával is illusztráljuk az állításunkat, hogy az írásrendszer ismeretében a jel hangzósítható. Előbb a ceasar szó olvasásával próbálkozunk meg - mert ez alkalmas az elv megértésére. Azt követően két kőkori írásemléket: a tatárlakai tábla atya jelét és az amerikai indiánok által is használt Jóma ligatúrát hangzósítjuk a megismert elv alkalmazásával.

A ceasar példája

A latin betűk általános ismeretének hála még a római korban írt ókori latin írásemlékeket is el tudjuk olvasni. Ezt természetesnek tartjuk, hiszen - a kisebb változásoktól eltekintve - ugyanarról az írásrendszerről van szó. A latin írásrendszert a rómaiak is használták, meg mi is naponta használjuk. Azaz azért tudjuk elolvasni a ceasar szót, mert a latin írásrendszert kétezer éve folyamatosan használjuk és sohasem merült feledésbe. A latin írás a kőkorhoz képest fiatal, mintegy kétezer éves, de az évek száma most nem érdekes, mert az elv működését ezen a példán is beláthatjuk.

Tudjuk, hogyan kell kiejteni a latin írás egyes betűit (persze vannak modern nemzeti változatai az egyes jeleknek, de ez nem jelent áthidalhatatlan akadályt), így aztán a rég holt latin szerzők nemes veretű sorait ma is nagy biztonsággal hangzósítani lehet.

Vannak persze vitatott esetek is, például a ceasar szó kezdőhangját némelyek c-nek, mások k-nak olvassák. A hasonló kivételes esetek azonban nem akadályozzák meg az írás megértését, a régi feliratok lényegében helyes kiolvasását. A ceasar vitatott esetét azért említjük, hogy illusztráljuk: még ezt az igen jól és széles körben ismert írásrendszert sem ismerjük tökéletesen. A lényeg mégis az, hogy az ismert latin írásrendszer lehetőséget nyújt a ceasar kiolvasására.

A ceasar példája is erősíti a szabályt: a jelnek akkor tudjuk megállapítani a hangértékét, ha ismerjük azt az írásrendszert, amelyikhez tartozik. Ugyanezt a módszert azért tudjuk alkalmazni a kőkori jelek esetében is (azért tudjuk elolvasni a kőkori jeleket a székely írás segítségével), mert a székely írás kőkori eredetű. 

A tatárlakai korong atya szójele

A neolitikus tatárlakai táblák Orion csillagképet ábrázoló jele újabb, jó illusztrációja a fentieknek - ezt ugyanis a rendszer megértésével, körülhatárolásával és a párhuzamok segítségével sikerült hangzósítanunk.

Előfordul ez a jel a sumer írásban is (ahol nem csak az Orion csillagképet jelöli, hanem az ada "atya" szót is), valamint megtalálható a párhuzama a kínai fu "atya" szójelben és a székely írás "ty" ( atya) jelében is - mert mindegyik jel ugyanabból a kőkori ősvallási jelképből alakult ki.

1. ábra. A székely rovásírás egyik "ty" (atya) jele Kájoni János ferences szerzetes nyomán

2. ábra. A kínai írás fu "atya" jele

A kőkori jelek használata oly nagymértékű a korai írásrendszerekben, hogy talán helyesebb lenne, ha az esetükben nem is új írások megteremtéséről, hanem egy régi jelrendszer hasadásáról (több, némileg eltérő írásrendszerré válásáról) beszélnénk. Ezek elegendő alapot nyújtanak a székely írás kőkori elődjének részleges rekonstrukciójához. 

3. ábra. A klasszikus ciprusi szótagírás "a" betűje és a székely írás egyik "ty" betűje az Orion csillagképre rajzolva

Az atya szójele azért hasonló a fél világon és azért ábrázolja az Orion csillagképet, mert a széles körben elterjedt kőkori ősvallás szerint az Orion csillagkép az atyaisten égi mása (az isteni triász fiúistenéről, népünk atyjáról van szó). A csillagokból rajzolt égi kép szerint Orion és fiai (a Gemini) a Tejúton a Sarkcsillag felé menekülő (a Cassiopeia, Auriga és Perzeusz alkotta) csillagszarvast üldözik. Ez a kép köszön vissza a lapp és a magyar csodaszarvas alakjában, valamint az amerikai indián mítoszokban is.

A mitoszok hasonlósága két dolognak köszönhető. Egyrészt annak, hogy a csillagok állása az egész északi féltekén hasonló. Másrészt annak, hogy a Homo sapiens sapiens csoportjait ősrokonság kapcsolja össze, aminek köszönhetően a mitológiájuk közös gyökerű. 

4. Az Orion csillagkép a fegyvereit emelő ősatyát ábrázolja

5. ábra. A tatárlakai Orion jelkép a téglalap alakú tábláról; a sumer írásban az alsó (homokóra alakú) jelrészlet (az Orion "teste") felel meg az Orion csillagkép jelének és egyúttal az "atya" szójelének; ugyanezt a (homokóra alakú) részletet a lineáris írásokban egy X helyettesíti

A székely írásjelek akrofóniájának rekonstrukciójával, valamint a régészeti és népi írásemlékek elemzésével sikerült megismernünk a kőkori ősvallás jelhasználatának lényegét. E szerint szójeleket alkalmazott, amelyek az északi féltekén általánosan el voltak terjedve és az ősvallás jelképeiként szolgáltak. Azaz nem a sumer, vagy a székely írásrendszer között kell választanunk, amikor a tatárlakai táblák írásrendszerét akarjuk meghatározni, hanem egy egységes kőkori írásrendszer részeként kell értékelnünk a tatárlakai jeleket. Ezért bevonhatjuk a kiinduló adatok körébe mindhárom kőkori alapokat használó írást: a sumert, a kínait és a székelyt is. A gondolkodásunkat így nem fékezi az az előítélet, amely szerint csak az egyik írásból indulhatunk ki. 

Egy széles körben elterjedt kőkori írásrendszerről van tehát szó, amely hasonló szerepet játszhatott a kőkorban, mint napjainkban a latin írás. Persze igen keveset tudunk erről a kőkori jelrendszerről, ez azonban az atya jel esetében elegendőnek látszik a kőkori hangérték feltárásához. 

Eddig felismertük a kőkori jel formai változatait (pontosabban egy kőkori változatot a tatárlakai tábláról és három kőkori eredetű leszármazottat a sumer, a székely és a kínai írásban).

A mítoszokból, a sumer és a kínai írásból, meg a székely "ty" akrofóniájának rekonstrukciójából ismerjük az ősvallási fogalomjelentést is (ez az "atya"). Ez azonban még csak a jelentés, kell hozzá a hangalak is. 

Amikor a tatárlakai "atya" jel hangalakját keressük, akkor három adatból indulhatunk ki: a sumer ada "atya", a kínai fu "atya" és a székely "ty" (atya) hangalakból. A kínai hangalak az első pillanatban kakukktojásnak tűnik (azonban lehet egy apa hangalak leszármazottja, ahol a kezdő "a" elhalkult, a maradék pedig egy p-f hangváltozáson ment át). Véle szemben a sumer/magyar ada/atya hangalakok közel azonossága azt jelenti, hogy megtaláltuk a némi joggal feltételezhető kőkori hangértéket.

A tatárlakai táblák Orion csillagképet ábrázoló jelének tehát a legnagyobb valószínűséggel ada/atya volt a hangalakja. A nyelvészek finomíthatnak még a hangalakon (az ada/ata forma lehet a megfelelő), de ennek már nincs nagy jelentősége a hangzósításkor - hiszen a "t" és a "d" egymáshoz közel álló hangok. A legnagyobb lépést megtettük, a lehetőségeknek megfelelően hangzósítottunk egy neolitikus szójelet (azonban a szójel nem képes rögzíteni a szó egyes hangjait, vagy ragozását). Lehet még némi bizonytalanság ebben (amint a ceasar esetében is van), de ez a lényeget már nem érinti: (részben) olvasni tudjuk a tatárlakai táblát. Ehhez az vezetett el, hogy felismertük a kőkori írásrendszer lényegét (létét, típusát, elterjedtségét, ábrázolási és jelentéssel kapcsolatos elveit).

6. ábra. Jóma ligatúrák a totonák piramis lépcsőkorlátján

 

A Jóma ligatúra

A harmadik példával jutottunk el a kérdéshez méltó korú jelhez, mert ez a ligatúra lehet 40 000 éves is. Ugyanis hasonló formában alkalmazzák az amerikai indiánok, az obi-ugorok, a hunok és az őrségi fazekasok, vagy a csángó tojásfestők is. Ebből azért következik a jel 40 000 éves volta, mert az indiánok ősei a legnagyobb valószínűség szerint mintegy 30-40 ezer évvel ezelőtt mentek át Amerikába, tarsolyukban a székely jelek megfelelőivel (20-nál is több ősvallási jellegű indián jel azonosítható székely jelekkel).

Ezt az indiánok által is használt Jóma ligatúrát a székely írás elődjének Jó és Ma(gas) szójeléből alkották. 

A jelek a Tejútat ábrázolják magasba vezető útként (a jó a folyó jele, a ma jel pedig lépcsőszerűen élére állított hegyeket ábrázol). A Tejútról (az égigérő fáról) Berze Nagy Jánosnak köszönhetően tudjuk, hogy a magyar nép szerint azonos az Istennel. 

Ebből következően a Jóma hangalak egy kőkori isten neve - amit az iráni mitológia Jima nevű istene, az első japán császár, Jimmu tenno neve és a finn jumala "isten" szó is alátámaszt. E hangalakot Sadovszky Ottó a penut indiánoknál megtalálta a jomas "sámán, doktor" devalválódott változatban.

A Jóma ligatúra kőbe vésve jelenik meg egy totonák piramis lépcsőjének a korlátján, ahol az indián sámán (a jomas) képletesen az égbe ment fel. Azaz megtaláltuk a kb. 40 000 éves ligatúrához tartozó közös eurázsiai-amerikai hangalakot. (A Jóma ligatúra az egyszótagú szójeleket alkalmazó fonetikus írás egyik legkorábbi példája.)

Oldal: Kőkori jelek hangalakjának meghatározása
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat