Varga Géza: A székely rovásírás

A székely írás A betűjéről

A Rezi Kató Gábortól, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettesétől kapott leletleírás szerint a székely írás "a" betűje latin írás hatására vezethető vissza. A leletleírás arról a budapesti hun jelvényről készült, amelyet e sorok írója helyezett letétbe a Magyar Nemzeti Múzeumban, s amelyet ott tisztítás ürügyével barbár módon lereszeltek.

A kérdés a budapesti hun jelvény elemzésekor merült fel. E jelvényen található ugyanis a székely "a" legkorábbinak tűnő ismert előfordulása. A tárgy leírásakor vita bontakozott ki a korszakba sorolásáról és lehetséges olvasatáról, s eközben íródott le ama érv, miszerint a székely írás "a" betűje latin eredetű lenne. Ez a hipotézis azonban - mint azt alább látni fogjuk - nem felel meg annak, amit a két írás és a székely "a" eredetéről tudunk, vagy tudni illene.

1. ábra. A székely írás "a" betűje

2. ábra. A székely "a" és néhány párhuzama; a jelek a bal felső sarokból kiindulva: a hun jelvény "a" betűje, sumer "nő", kínai "asszony", ótürk "k", lüdiai "a", székely "a", germán "w", föníciai jelek, görög "a", kár "a"; a kínai jel formája és jelentése felel meg leginkább annak az ősjelnek, amelyhez a székely "a" betű őse hasonlíthat (talán azért, mert a kínai írás részben hun eredetű); a sémi jelek csak a formájukat tekintve hasonlóak

3. ábra. Csukcs szójelek Diringer nyomán; az első három jel az apa, az anya és a fiú szójele - ez ugyanúgy az isteni triászra utal, mint a székely jelsorrend eleje is; az első csukcs jel (apa) a székely "ty" (atya) és a kínai "atya" szójel megfelelője; a második csukcs szójel (anya) a kínai "asszony" jelre emlékeztet, amely már jobban hasonlít a székely "a"-ra; a kettőskereszt alakú harmadik csukcs jel (fiú) a Tejútat ábrázolja és a fiúisten jelképe; mindhárom csukcs jelnek van székely megfelelője (bár a formai rokonság az "anya" jel esetében nem nyilvánvaló és közvetlen); a 9. csukcs jel (jó) is a székely "j" (jó) megfelelője 

Általános íráselméleti és írástörténeti megfontolások

A székely írás "a" betűje több ok miatt nem származhat a latinból.

- Nincs bizonyítéka, vagy jele annak, hogy a latin írás valaha is hatást gyakorolt volna a székely írásra. Ezen belül arra sincs adat, hogy az "a" betűt átvettük volna a latinból.

- A székely írás egy (betűkkel is rendelkező) antik jellegű szó- szótagoló írás; amihez képest a latin csak egy modern betűírás. Mivel betűírásból nem szoktak szó- szótagoló írásokat alkotni (fordítva azonban igen), ezért széllel szemben való menet lenne a székely "a" latin származtatása. A székely írás (a magyar szavakat eredményező akrofónia-rekonstrukciók, valamint a kőkori írásemlékek alapján) a magyar nyelv rögzítésére lett kifejlesztve valamikor a kőkorban. Ehhez képest a latin írás az "a" betűjével egyetemben idegenből származó kései átvétel.

- Az általában elfogadott származtatás szerint a latin írás a görögből, az pedig a föníciaiból való átvétel. Bár a föníciai jeleknek még volt önálló jelnevük (amit a görögök a betű neveként átvettek), a latinok nem szójelekként, hanem betűként vették át a jeleket. A föníciai jelnevek alapján az akrofónia nem tisztázható. Egyrészt azért, mert a föníciai jelnevek eredeti értelme csak néhány esetben ismert (többségük csupán modern találgatás). Másrészt azért, mert (Gelb szerint) a régiek is csak utólagos népi etimologizálások eredményei. 

Mivel a föníciai írásnak nem volt "a" betűje, ezért a latin "a" származása tisztázatlan. Nem lehet latin eredetű, mert az akrofónia a latin alapján rekonstruálhatatlan (nincs olyan latin szójel, amelyből az akrofónia során a latin "a" betű származtatható lenne); s ugyanez mondható el a görög írás esetében is. Az azonban elképzelhető, hogy a görögök a környezetük valamelyik írásából vették át, amikor a föníciai írásból származó mássalhangzójeleket ki akarták egészíteni magánhangzókkal. Kézenfekvő, hogy valamelyik közel-keleti agglutináló nép írásából merítettek.

A sumer, bübloszi és kínai párhuzamok azt valószínűsítik, hogy a székely "a" betű elődje egy nem sémi és nem indoeurópai írás jele lehetett, amely írás e három terület között volt használatban. Azaz valamelyik ragozó nyelvű sztyeppi nép (például a hunok őseinek) írása is számításba jöhet a székely "a" betű forrásaként. Ebben az egyelőre pontosan meg nem határozott ősírásban az "a" betű szójel-elődje nőt/asszonyt jelképezhetett.

Az "a" betű szójel-előzményének ősvallási szerepe

A székely írás jelei a kőkori ősvallás képszerű jelképeiből alakultak ki és ezer szállal kötődnek a magyar ősvalláshoz, valamint a hasonló forrásból származó népi és uralmi jelképeinkhez (ezek jórészt elolvashatók a székely szójelek segítségével). Ezzel szemben a latin csupán egy lineáris jelrendszer, amelynek a hangok jelölésén túl nincs és nem is volt más szerepe (a latin betűk nem elemei egyetlen népi jelkincsnek sem).

A székely írás a latinos jelsorrendű írások közé tartozik. Ezek közül az ismert írások közül a legkorábbi az ugariti ékírás, amely egy - a hurrita nyelv rögzítésére megalkotott - helyi lineáris írásból alakult ki a mezopotámiai ékírásos technológia hatására. Azaz a "latinos jelsorrend" jóval régebbi a latin írásnál. A székely írás eredeti jelsorrendjét a nikolsburgi ábécé őrzi, amelynek a jelsorrendje jobban megfeleltethető az ugariti írás jelsorrendjének, mint a latin írásé. Amiből az következik, hogy a székely írás korábbi hagyományt képvisel, mint a latin, amelyről ezt a jelsorrendet elnevezték. 

Ráadásul a székely írás segít megérteni, miért éppen ebben a sorrendben sorakoznak a jeleink s nem másmilyenben - miközben erre a magyarázatra a latin nem képes. A jelsorrend ugyanis a jelek ősvallási jelentőségének megfelelően alakult. Mivel a pantheon legfontosabb szereplője az anyaistennő volt, az ő jelével kezdődik a jelsor. 

Az "a" betű képi tartalma

Az "a" betűnk akrofóniáját Szekeres István tisztázta ( Őstörténetünk írásjelekben, Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet , 1993/87.) A sumer "nő", a kínai "asszony", az ótürk "k" ( kadin "asszony"), a germán "w" ( weib "asszony") jelek mind a székely "a" formai párhuzamai. Hozzátehetjük az általa felismert megfelelőkhöz a csukcs szójelet is. E párhuzamok alapján az "a" betű az anya szójeléből alakult ki. 

Az "a" betűnk egy nőalak végletekig leegyszerűsített rajza, amely a gerincoszlop és a szeméremháromszög ábrázolása. A képi tartalom, valamint a sumer, csukcs és kínai párhuzamok és mitológiai megfontolások alapján az "a" betű az anya szójeléből, az anyaistennő jelképéből alakult ki. A magyar Enéh név az anya, ünő, nő szócsaládjába tartozik, azaz ősi, szerves része a magyar nyelvnek és ősvallásnak.

Az "a" betű akrofóniája

Az akrofónia rekonstrukciója az "a" betű esetében is magyar szót eredményez, mert a székely "a" betű az anya szójeléből származik. Ezért nem képzelhető el az sem, hogy az "a" betűnk - a többivel szemben - kivételesen mégis a latinból való átvétel lenne. Az "a" betűnk ugyanis egy nőalak végletekig leegyszerűsített rajza, amely a gerincoszlop és a szeméremháromszög ábrázolása. A képi tartalom, valamint a sumer, csukcs és kínai párhuzamok és mitológiai megfontolások alapján az "a" betű az anya szójeléből; az anyaistennő jelképéből alakult ki. A magyar Enéh név az anya, ünő szócsaládjába tartozik, azaz ősi, szerves része a magyar nyelvnek és a magyar ősvallásnak.

Ezzel szemben a latin mater "anya" nem "a" hanggal kezdődik; ezért a mater szó nem magyarázza meg a latin "a" betű keletkezését; vagyis a latin "a" betű - mint azt tudjuk is - nem latin eredetű.

Maga a latin Juno anyaistennő neve és alakja is az etruszk Uni átvétele. Azaz a latin mitológiából hiányzik az az istennőalak, akinek a jeléből az "a" származhatna. Az azonban nyilvánvaló, hogy a magyar Enéh az etruszk Uni rokona, azaz a latin istennő bizonyosan a közös magyar-etruszk istennőképzet leszármazottja. E körön belül a magyar anya szó lehet a végső forrás, amit a székely és a latin jel "a" hangalakja egyértelműen bizonyít. Ha a latin "a" betű az etruszk Uni jelképéből (szójeléből) alakult volna ki, akkor nem az "a", hanem az "u" hangot jelölné. 

Mivel az "a" betű a magyar (vagy egy magyarral rokon) anyaistennő jelképe volt; ebből az következik, hogy az etruszkok és a latinok az istennőképzettel együtt átvehették a magyar írásból az istennő jelét is, fordítva azonban nem történhetett. Akkor ugyanis a vizsgált jelformának a latin mater-ből következően az "m" hangot; vagy az etruszk Uni-ból következően az "u" hangot  kellene jelölnie - azonban nem azt jelöli, hanem a magyar anya szó kezdőhangját.

szójeléből - ha ilyen valaha létezett volna - akkor sem alakulhatott volna ki az "a" betű). 

4. ábra. Bübloszi szótagjelek és a székely írásjelek formai párhuzamai; megtalálható közöttük a székely "a" megfelelője is 

A székely "a" betű formai megfelelői

A latin A betű alakja nem azonos a székely "a" betűével. Ha a formai azonosságot keressük, akkor azt a Közel-Keleten, a kár, lüd és bübloszi írásjelek között találjuk meg (2. és 4. ábra). Ezek mindegyike a latin ábécénél korábbi hagyományt képvisel. 

A bübloszi pszeudohieroglifikus szótagírást Kr. e. 1500 - 1400 táján használták az egykori Fönícia területén. Az írás pszeudohieroglifikus elnevezése arra a felismerésre utal, hogy a lineáris jelek képjelekből alakulhattak ki. A mintegy 100 írásjelet tartalmazó szótagírást a föníciaiak előtt a területen élő, nem sémi népek egyike fejleszthette ki korábbi írásrendszerek alapján - mert a sémi írásoknak nyelvi okok miatt nincs szükségük sem magánhangzókra, sem szótagjelekre. A föníciai hagyomány szerint az írást Taautosztól, a bölcsesség istenétől, azaz egy tátostól, táltostól, tudóstól kapták (Mitológiai Enciklopédia/I/521).

Az írás átadója a föníciaiakkal együtt élő kár nép lehetett, amelyik a föníciaiakat megtanította például a hajózásra is. A károk nyelve nem ismert eléggé (a magyar nyelvtudomány álláspontja szerint ismeretlen), azt azonban tudjuk, hogy Magor, Makar néven tisztelték Heraklészt; Fáy Elek pedig tucatnál is több magyar szót azonosított a károk nyelvében. A kár népnév talán a hurrita népnév változata. A hurriták másik neve a szabír/szubartui volt, amely a magyarság régi szabír (szavartü aszfalü) nevével azonos gyökerű. 

Összefoglalás

A rendelkezésre álló adatok alapján a székely "a" betű a magyar anya szójeléből alakult ki az akrofónia során, azaz magyar eredetű. Tartalmi, formai és történeti kapcsolatai azokra a keleti területekre mutatnak, ahonnan az eredeti jelváltozatok ismertek és ahol a magyar őstörténet lezajlott.

A székely "a" betűnek a latinból való származtatása nem dokumentálható; nincs rá sem bizonyíték, sem érv. A latin "a" alakja - a kár és lüd jelekkel szemben - nem is azonos a székely "a" betűével. 

Kizárható, hogy a magyarság átvette volna a latin A-t, majd abból egy olyan formai változatot készített volna, amelyik a jóval korábbi kár, lüd és bübloszi alakoknak felel meg.

***********************************************************

A finnugrista jelforma-azonosítás a székely "a" betű esetében valamiért nem működik

A budapesti hun jelvényen a székely írás "a" betűje látható. Tomka Péter és Kozmács István azonban a jel azonosítási kísérlete során mégis mellétaláltak, egyikük sem ismerte fel a székely jelet. Törvényszerű ez a tévedésük?

A budapesti hun jelvény leírásakor sajátos (bár a százötven éves finnugrista hazudozásra visszaemlékezve korántsem meglepő) jelenséggel találkozhatunk. A finnugrista képzésen átesett "tudósok" esetenként mintha a legkézenfekvőbb következtetések levonására sem lennének képesek. Több ilyen esettel találkoztam már, közülük most a budapesti hun jelvény "a" betűjének azonosítására figyelünk. 

Ezt az azonosítást korábban (a szegedi párbeszéd keretében) Kozmács István szegedi nyelvész, újabban pedig Tomka Péter győri régész kísérelte meg. Kozmács István habozás és kétkedés nélkül az ótürk "k" betűt (az "yk/ky" szótagjelet) ismerte fel a hun jelvényen. Tomka Péter pedig hasonló magabiztossággal, ingadozás nélkül szavazott arra, hogy a hun jelvényen a latin "a" betű látható ugyanott. 

Az ótürk "yk/ky" jel is, meg a latin "k" is távoli rokona a hun-székely "a" betűnek, ezért ez a három jel valamennyire hasonló is egymáshoz. Vannak azonban eltérések is, amelyekre figyelni kell, ha pontosan akarjuk azonosítani a jelformát. Ezt tesszük meg alább, az eltérések számszerűsítésével.

Megjegyezzük, hogy a latin "a" betűként, az ótürk "k" (kadin "asszony") pedig szójelként rokonítható a mi hun-székely jelünkkel. Ami azt jelenti, hogy a latin "a" betűt viszonylag későn, már kialakult betűként vették át (közvetve) a hun-magyar írás előzményéből; az ótürk jelet azonban még szójelként kapták a törökök (a székely "a" az anya, az ótürk "k" pedig a türk kadin asszony szó jeléből származik). 

A mindegyik jelben megtalálható háromszög a női szeméremtájék rajza - azaz a fenti értelmezéseket a jel képi tartalma alátámasztja.

Az alábbiakban megpróbáljuk a matematika eszközeivel, számokkal leírni a jelek alakját. A leírás nem tökéletes (nagyszámú jel esetében eltérő jelek is hasonló számsorozatot kaphatnának), mert nem tükrözi a vonalak hosszát, ferdeségét, egyenes-vagy görbe voltát és egymáshoz való kötődésük rendszerét. Ebből következően - nagyszámú jel esetében - egyes eltérő jelek is hasonló számsorozatot kaphatnának. A mi esetünkben azonban - lévén hasonló jelekről szó - ez a leírás megfelel a célnak. Az így kapott számokat jelenként összehasonlítva meg tudjuk állapítani a jelek azonosságát, vagy eltérését. A számok segítségével akár a jelformák egymástól való távolságát is ki lehetne számítani - de erre most nem lesz szükség.



1. ábra. Fent látható a budapesti hun jelvény "a" betűje, amelynek a megfelelőjét kell megtalálnunk; az alsó sorban pedig három hasonló és rokon jel: a latin "a", a székely "a" és az ótürk írás y előtt és után használatos "k" betűje (tulajdonképpen szótagcsoport-jel)

Egyszerű feladatra - a jelformák számokkal való leírására vállalkoztunk, hogy egzaktabb módszert találjunk annál, amit a "tudósok" alkalmaztak. Ezért a jelek részeit elneveztük saroknak, tónak, lábnak stb-nek, hogy azokat megszámolva döntsünk a hasonlóság kérdésében.

Tudósaink nem így jártak el. Ők azt a jelet tekintették hasonlónak, amelyik a finnugrista prekoncepciójuknak megfelelt. Persze a finnugrizmus prekoncepciója nincs minden apró részletben egyeztetve és kidolgozva, ezért "tudósaink" homolokegyenest ellenkező következtetésre jutottak. Egy dologban azonos csak az eredményük(?): véletlenül sem említették meg a székely írás "a" betűjét. 

Ez a "tudományos" eljárás azonban - mint azt alább látni fogjuk - a legkevésbbé sem állja a matematikai ellenőrzés próbáját. Ezért van az, hogy a nyelvészek nem szeretik alkalmazni a matematikát.




2. ábra. A vizsgált jeleken pirossal bejelöltük a "sarkokat"; kékkel pedig melléjük írtuk a "sarkok" darabszámát; a hun és a székely jelnek egyaránt 2 sarka van, a latin és az ótürk azonban eltér ezektől




3. ábra. A vizsgált jeleken pirossal jelöltük meg az "elágazásokat", kékkel pedig azok darabszámát írtuk mellé; ez esetben is azt látjuk, hogy a hun jel azonos pontszámot kapott, mint a székely, a latin és az ótürk azonban eltérő 



4. ábra. A vizsgált jeleken pirossal jelöltük meg a "lábakat", s - a gyengébbek kedvéért - kékkel a jelek mellé írtuk a "lábak" számát; ez esetben is a hun és a székely jel hasonlít egymásra, a latin és az ótürk pedig eltér tőlük




5. ábra. A vizsgált jeleken pirossal jelöltük meg a "tavakat" (háromszögeket), s kékkel a jelek mellé írtuk a "tavak" számát; ez esetben mindegyik jel azonos pontszámot kapott, ami az ősi rokonságuknak köszönhető - lévén ez a jelek képi tartalmának lényege



6. ábra. Azok számára, akiket a finnugrista prekoncepció megakadályoz a tisztánlátásban, a fenti elemzések számszerű eredményét táblázatba foglalva is megismételjük; ebből egyértelműen az derül ki, hogy a székely és a hun jel lényegében azonos, a budapesti hun jelvényen a székely írás "a" betűje látható

Egy igen egyszerű alakfelismerési eljárást matematizáltunk. Ezt a feladatot bármelyik nem debil kisiskolás minden matematikai segítség nélkül is ránézésre jól oldja meg. Azaz normális emberek között nem lenne szükség a fenti szájbarágó bizonyítási eljárásra. Annak érdekében tettük ezt mégis, hogy még a magyarországi szaktudósok számára is nyilvánvalóvá váljanak a hasonlósági viszonyok. Persze ezzel a matematikai jellegű bizonyítási eljárással nem csak a jelek hasonlósága és eltérése vált nyilvánvalóvá; hanem az is, hogy a finnugrista ihletésű kutatók valamilyen oknál fogva nem hajlandóak (nem képesek) a legtriviálisabb azonosságok felismerésére sem.

Két eset (Kozmács István és Tomka Péter esete) természetesen nem elegendően nagy mintavétel ahhoz, hogy statisztikai érvényű megállapításokat tegyünk az akadémikus tudomány képviselőinek e téren tapasztalható általános magatartásáról. 

Azonban ismerni véljük azt a világot, ahonnan a hasonló "kutatók" (vagy inkább a "valóság letagadói" jelző illik rájuk?) előkerülnek. Éppen a héten mondta nekem egy neves szakember, hogy e körben az is hallatlanul nagy eredmény, ha a székely rovásjelek táblázatának megtekintésére rá lehet venni valakit.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat