Székely írással írt korai nyelvemlékeink

Nyelvemlékeink – számban és jelentőségben is – számottevő gyarapodásáról számolhatunk be. Ezeket a nyelvészet nem tárgyalja, mert rovásjelekkel vannak írva. 

1. ábra. A körbe zárt kereszt a legkorábbi szójelünk, amely (másolatokban) szinte az egész világon elterjedt és fennmaradt; a képen a székely rovásírás körbe zárt kereszt, vagy X alakú "f" (Föld) jelének képszerű, népi változata látható a magyarszombatfai Czugh Zsuzsa fazekas gyűjteményéből; képi tartalma az Éden térképe: középen az Isten helye, ahonnan négy szent folyó indul a világ négy tája felé - ahogyan az az Ószövetségben is le van írva

A Föld szójele 

A legkorábbi szójelünk, amely népesedéstörténeti és írástörténeti megfontolások alapján a homo sapiens sapiens 100-50 ezer évvel ezelőtti közel-keleti tartózkodásának (az aranykornak, az Édennek) az emlékét idézi az innen elszármazott embecsoportok hagyományában. A Föld szójele, amelyik az Éden idealizált, sematikus térképével azonos. Elterjedt Eurázsiában, Amerikában és másutt is.

A rend kedvéért meg kell említenem, hogy ez az egyetlen szójel elvileg bármilyen nyelven kiolvasható - amely nyelv rögzítésére ezt a jelet használták. Azaz – ha csupán ezt az egyetlen jelet látjuk – még nem lehetünk biztosak abban, hogy egy magyar nyelvemlékről van szó. Azonban erről a jelről más okok miatt azt feltételezzük, hogy már a születésekor (a kőkor mélyén) is magyar szót rögzített. Erre utal az is, hogy szerepel az alább bemutatandó legkorábbi ligatúráinkban is, amelyekben már megállapíthatóan a magyar nyelvhez kötődik.

A jel a Teremtés helyszínét ábrázolja térképszerűen, ezért lényeges, hogy a föld szavunk – Ipolyi Arnold felismerése szerint – a tenger mélyéből fölemelkedő kicsiny sárdarabból teremtett szárazulatról szóló kőkori mítosz nyelvi emléke. Azaz a jel és a jelentés a magyar kultúrában szorosan összekapcsolódik – ami a fentebb mondottakat alátámasztja.

2. ábra. Totonák piramis (az El Tajin), lépcsője mellett a székely szójelekkel elolvasható Jóma (jó magas) felirattal; egyes penut indián nyelvekben a sámán neve jomas (ő volt az, aki ezen a lépcsőn jó magasra hágva képletesen eljutott az égbe

A Jóma ligatúra 

A Jóma ligatúra két székely hieroglifából (vallásos jelentőségű szójelből) áll. Az egyik szójel az égig csapó hullámtaraj – azaz a Tejút – rajza; a másik pedig a lépcsőszerűen egymás fölé rakott hegyeket – a magasba vezető utat – ábrázolja. Az egyik a székely "j" (jó), a másik az "m" (magas) jele. Mindkét jel képi tartalma a világoszlopra (a Tejútra) utal.

A ligatúra hangalakja a jó és a ma(gas) szavakból összetett istennevet (az Éden uralkodójának, vagy istenének nevét) jelöli, akit a világoszloppal azonosítottak.

A név több nyelvből (finn jumala "isten", magyar ima) és mitológiából (japán Jimmu Tenno , iráni Jima stb.) ismert. A ligatúra legkorábbi előfordulása nem maradt ránk. Későbbi másolatai ismertek Eurázsiában és Amerikában is. Feltehető, hogy legkésőbb mintegy 50 000 évvel ezelőtt keletkezett a közel-keleti Éden területén, az interglaciális végén. A mai napig alkalmazzák pl. az őrségi fazekasok. Megtalálható indián emlékeken (ezek határozzák meg a keletkezés korát, miszerint nem lehet későbbi, mint az indiánok Amerikába vándorlásának időpontja). Használták a hunok az alucsajdengi koronán, szerepel csángó hímestojáson, magyarszombatfai kerámián , de a Szent Koronán is. Rendszerint a Föld szójelével együtt fordul elő, azzal együtt egy "Jóma föld(je)" mondatot alkotva (például az afrászijábi tálon).

3. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar szavakat (egy ősi világképet) rögzít a székely jelek előképét jelentő szójelekkel

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor

Az 1995-ben, a Zala-megyei Szentgyörgyvölgyön Bánffy Eszter által kiásott 7500 éves tehénszobron négy szójel olvasható: a Ten, a szár, az ég, és a sarok szójele. A tehénszobor Athéné istennő zoomorf előképének szobra. Térbeli világmodellt alkot – ez tette lehetővé az olvasatot. A legkorábbi, eredetiben fennmaradt nyelvemlékünk, amely e sorok írásakor a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán látható. 

Ez a nyelvemlékünk igazolja a genetikusoknak az Eu19 haplotípus Kárpát-medencei gyakoriságára alapozott elméletét, amely szerint a Kárpát-medencében mintegy 40 000 éve a jelenlegi magyar népesség őshonos. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor alátámasztja Mario Alinei professzor felismerését is az etruszk-magyar nyelvrokonságról (azt feltételezi, hogy a közös etruszk-magyar őshaza a Kárpát-medencében volt).

4. ábra. Az Isten olvasatú tulipán az égigérő fa, az égbe vezető út szimbóluma; középső szirma az "us" (ős), két szélső levele pedig az "nt/tn" (Ten) szójele; balról jobbra: Murgut-szargol-i sziklarajz (Szibéria, 3500 éves), a nagyszentmiklósi kincs istenábrázolása (László Gyula rajza), krími szkíta korona, debreceni csigacsináló borda

Az Isten ligatúra

A Hoppál Mihály által bemutatott murgut-szargol-i sziklarajzok Kr. e. 1500 tájáról származnak. A bemutatott három sámánfej egyikének díszítése az Isten ligatúra. Egyik eleme az us (ős) szójele, a másik a Ten szójel. Feltehetően az ekkor már e tájon élő hunok alkotása. Párhuzamai megtalálhatók későbbi tárgyakon, pl. egy szkíta koronán, vagy a nagyszentmiklósi kincsen is.

5. ábra. A budapesti hun jelvény

A budapesti hun jelvény felirata

Az ismeretlen lelőhelyről származó, Budapesten felbukkant hun, vagy hun kori jelvény felső részén az északi (éSZAKi) szó olvasható székely rovásbetűkkel, amely jelek – az előbbi feliratok jeleitől eltérően – egy-egy hangot jelölnek. A jelvény alján a sarok szójel található. Együttesen az északi sarok olvasatot adják.

6. ábra. A IX-X. századi afrászijábi tálon a szójelekkel írt "Jóma föld(je)" felirat olvasható, amelyben szerepel a Föld szójelünk is; Jóma egy kőkori isten neve (vö. finn jumala "isten"!)

Az afrászijábi tál felirata

Az afrászijábi cseréptál a IX., vagy a X. században keletkezett, régészeti feltárás során került elő. Székely hieroglifákból álló feliratának olvasata: "Jóma szár föld(je)", azaz „Jóma úr földje”.

7. ábra. A karcagi karika szójelekkel írt ősvallási imaszöveggel 

A karcagi karika

Az Árpád-kori csatkarika körirata egy ősvallási imádságszöveget rögzít székely szójelek segítségével. Az imaszöveg a felülnézeti világmodellek szokásos ábrázolásainak kiolvasásából alakultak ki. Az itt látható ismétlődő „magas kő” szövegrészletnek és a hozzá tartozó ligatúrának szkíta előzményei vannak egy tiszalöki bögrén és egy paziriki szőnyegen. A „magas égi kő” formula a sztyeppi lépcsős toronytemplom ábrázolásából alakult ki, ebből a „magas kő” a lépcsős toronytemplom neve lehetett.

A karika olvasata egy verset ad, amit feltehetően énekeltek: 

„Magas égi kő, magas kő!

Magas égi kő, magas kő!

Magas égi kő, magas kő!

Magas égi kő földje(i)!”

7. ábra. A berekböszörményi gyűrű (részleges grafikai rekonstrukció, amely a peremeken letört darabokat állította helyre)

A berekböszörményi pecsétgyűrű felirata

Szintén Árpád-kori szójeles felirat egy hasonló szerkezetű ősvallási imával, amelyben a „Nagy szár ég!” (azaz „Nagy úr ég!”) szövegrészlet ismétlődik.

8. ábra. Permi pecsétgyűrű a sarok (sar + o + k) szóval, Szaveljeva nyomán

Permi pecsétgyűrű a sarok szóval 

Az első szótag szójellel lett írva, a második szótag betűzve vagyon. Ha csak betűzve olvassuk el, akkor a „sok” szavunkat olvashatjuk ki az uráli leleten.

Oldal: Székely írással írt nyelvemlékeink
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat