Szójel ember-, növény- és állatábrázoláson

A magyarok és rokonaik által járt eurázsiai területek régészeti leletein rendszeresen találkozunk olyan állat-, növény- és ember- (vagy isten-) ábrázolással, amelyen székely szójeleket találunk, a székely írás különböző jeleit. Ilyen a magyar királyi jogar oroszlánja is, amelyen a jó szójele figyelhető meg (a jogar a hun korból maradt ránk, és mindvégig uralkodói jelképként szolgált).

A terület, amelyen e jelenség megfigyelhető, Anatólia, a Kárpát-medence, Jugria és Észak-Kína között terül el. A legkorábbi ilyen emlék a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor.

E jelek az ősvallás elolvasható jelképei. A megértésük közelebb visz bennünket a székely írás eredetének és a magyar őstörténet fordulatainak a tisztázásához. 

A leletek szerint az ősvallási jelhasználat egyik elterjedt szokása volt, hogy különböző állatábrázolásokon alkalmazta a székely rovásjelek megfelelőit. Az állatok az isteneknek szánt áldozatok, vagy az istenek zoomorf alakváltozatai lehettek. A jelek az isten nevére, vagy a jelzőjére utalhattak.

A jelenség alátámasztja azt a más gondolatmenettel is megerősíthető feltételezést, hogy a székely jelek egykor szorosan kötődtek az ősvalláshoz. 

Feltételezzük, hogy ez a jellegzetes jelhasználat az etnokulturális kapcsolatokkal magyarázható. Azaz a jelkép és az ősvallási gondolat egy közös forrásból terjedt el Eurázsia meghatározott területein s ebben szerepet játszottak a magyarság ősei is. A jelhasználat közös forrása a Közel-Keletről a paleolitikumban északra vándorló agglutináló nyelvű népek körében kereshető. 

Lehetséges, hogy az ábrázolási hagyomány etnikumjelző, ez azonban még további vizsgálatokat igénylő kérdés. 

*************************************************************

Az ég szójele eurázsiai állatábrázolásokon

A régészeti emlékek közül most három állatalakos tárgyat mutatunk be. Közös jellemzőjük, hogy egy állatábrázoláson a székely "g" (ég) jel megfelelőjét találjuk.

1. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor oldalára (hátára) a székely írás "g" (ég) jelét rajzolta a mestere

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor négy székely jel megfelelőjét tartalmazza, amelyek segítségével az ábrázolás teljes egészében megérthető és magyarul elolvasható. 

Ezek szerint az állat egy térbeli világmodell, testrészei a kőkori ősvallási szemlélet szerinti világ részeivel azonosíthatók. Hasonló hiedelem maradt fenn az egyiptomi vallásban, amely szerint Nut istenasszony két lába az egyik horizonton, két keze meg a másik horizonton nyugszik, s a testén hordja a csillagokat. Ugyanezt a képzetet őrízte meg a dozmati regősének csodálatos szarvasa is.

A minket érdeklő "g" jel a szentgyörgyvölgyi tehénszobor hátán található, mert az a testrész felel meg az oszlopok által tartott égbolt képzetének.

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar volta igazolni látszik Mario Alinei professzor felismerését az etruszk - magyar nyelvrokonságról és arról, hogy a közös haza a neolitikus Kárpát-medencében lehetett. Ebből következően az etruszkok (jó része) valóban a Kárpát-medencéből költözhetett Etrúriába; a magyarok pedig a kőkor óta honosak a Duna völgyében.

2. ábra. Uráli medveidol, a hátán a székely "g" (ég) megfelelőjével, Szaveljeva nyomán

Az uráli medveidol hátán szintén ott találjuk a székely "g" megfelelőjét (egy ég szójelet). Ez a szokás a korábbi kárpát-medencei hagyomány átvétele is lehet, de a Turáni-alföldről is kerülhetett az Urálba. Tehén helyett medve ábrázolására rajzolták az ég szójelet, mert az ősvallásban - a természeti és gazdasági körülmények változásának megfelelően - ez töltött be megfelelő szerepet.

Az állat lábán a székely "j" (jó) jel megfelelője látható. Említést érdemel, hogy szkíta sírból előkerült lábbelin, valamint hun harcos nadrágján is találtak már hasonló (a székely "j" betűnek megfelelő) jelet.

Az eredetileg nem nyelvrokon, antropológiai értelemben pedig máig sem rokon uráli népek ezek szerint átvették a tőlük délre élő sztyeppiek (szkíták és hunok) vallási szokásait. Nyilván ugyanekkor és ugyanezen népektől vették át a magyar nyelv elemeit is, s így alakulhatott ki, vagy mélyülhetett el a ma kimutatható részleges nyelvrokonság.

3. ábra. Kazakisztáni hun csontlemez szarvasábrázolással, a nyakán a székely "g" megfelelőjével

Tudjuk, hogy a hunok magyarul beszéltek, valamint ismerték és használták a székely írás elődjét.

A Tarih-i Üngürüsz szerint a Kárpát-medencébe való beköltözésükkor (a Baján által vezetett első avar bevonulásról van szó, amely hun utód népeket: hunokat, avarokat, szabírokat hozott a területre) vélük egy nyelvet beszélőket találtak itt.

Ez a három szótlan tárgy igen sokat árul el erről a történetről.

*************************************************************

Jelekkel ellátott szarvas egy Amur menti sziklarajzon

1. ábra. Amur menti sziklarajz szarvasvadászat ábrázolásával (Szakacsi-Aljan, Okladnyikov/1971 nyomán) a sziklarajz talán a neolitikum végéről, vagy a bronzkor elejéről (a Kr. e. II. évezredből) való; a testén két székely jel, a "j" (jó) és a "ly" (lyuk) párhuzamát is megtaláljuk

A neolitikum végén Szibériában a sziklarajzokon megszaporodnak a jelek. Ez az az időszak, amikor az Aral-tó vidékén az andronovói kultúra virágzott a Kr. e. XXIII-X. század között, Kínában pedig a hun Xia dinasztia szilárdította meg a kultúrát a Kr. e. XXI-XVI. századokban. Anatóliában nem sokkal korábban ért véget a hatti nép története (őket Mészáros Gyula a szkíták ősének tekintette).

A legkorábbi szarvasábrázolást, amelyen jeleket találunk, a hattik hagyták ránk. E szép hatti szarvason szintén vízre utaló jeleket találunk, amelyek székely rovásjelekkel rokoníthatók. A hatti szarvason azért vannak vízre utaló jelek, mert a csodaszarvas mondaciklus szarvasa az üldözőit gázlón csalja keresztül, hogy túlparton vélük új családot, hazát és népet alapítson. Ugyanezt az ősvallási jelkészletet és gondolatot a szkíta szarvasokon is megtaláljuk.

2. ábra. A hatti szarvas farán a székely "ly" (lyuk) jel változata látható, miként az Amur menti sziklarajz szarvasán is

3. ábra. Egy szkíta szarvas jelei; ugyanazt a két jelet azonosíthatjuk e szkíta aranyszarvason is, mint amelyet az Amur menti sziklarajz szarvasán is megtalálunk; a két jel kapcsolata világossá teszi, hogy itt a lyukból kiömlő folyót látjuk (a lyuk azonos a Nappal, minden jó forrásával; a folyó pedig a Tejúttal)

Az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett előadássorozat részeként egy alkalommal (az 1990-es évek végén) Köhalmi Katalin számolt be a szibériai kutatásairól. Ennek során sikerült tisztáznia, hogy a szibériai hiedelmekben a Nap az életfolyó forrása. E képzetet a helyszínen, öreg szibériai adatközlői ellenőrzése mellett készített rajzzal is illusztrálta. Az előadás hallgatóságának bemutatott a rajzon az életfolyó a Napból folyt ki.

E kutatási eredménye az írástörténet számára nagy jelentőségű felismerést tett lehetővé, mert világossá tette, hogy miért jelenti ugyanaz a jel a kínai írásban a Napot, a sumerben a kút, forrás fogalmát, a székely írásban pedig a "ly" hangot (amely a lyuk szójeléből alakult ki). Azért, mert a Nap a Tejút forrása. E hiedelem ősi változatait illusztrálja a hatti szarvas és az Urál vidéki sziklarajz szarvasa is.

A sziklarajzon lévő jelek és párhuzamaik egyúttal a székely írás előzményeire is fényt vetnek. A székely írás szójeleket használó elődje Anatóliától Szibériáig ismert volt a neolitikum végén. Egyéb adatokból azt is tudjuk, hogy az írás története ennél nagyobb időbeli és térbeli távolságokat ível át, s már a paleolitikumban is használták a jeleit a Pireneusoktól Amerikáig.

Az akadémikus áltudomány emlőin nevelkedett olvasóm talán a fejét csóválja. Ha netán arra gondolna, hogy e jelek csupán a vak véletlennek köszönhetően hasonlítanak egymáshoz, akkor téved. Az 1993-ban, Nemetz Tiborral, a Matematikai Kutatóintézet kitűnő matematikusával elvégzett valószínűségszámításunk ugyanis azt bizonyította be, hogy a hasonló jelpárhuzamok az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. Az írásrendszerek genetikus kapcsolatot pedig a népek etnokulturális kapcsolata alapozta meg.

Mint minden vallás, a széles körben elterjedt, őskőkori alapokon álló neolitikus és bronzkori ősvallás is elméletből, szertartásból és jelképekből állt.

E cikkben - a fennmaradt jelek segítségével - alkalmunk van ezen ősvallás közös jelképvilágába bepillantani. Ebből a kőkori jelkincsből alakult ki a székely írás, amelynek eredeti jelképeit Szent István királyunk is használta a paláston, a jogaron és a Szent Koronán, s amelynek néhány jele ma is a címerünkben található.

8. ábra. A jogar oroszlánjának testén a kacskaringó alakú jó szójelet találjuk

A kör a Nap jele, a körbe zárt pont, vagy a két koncentrikus körből álló jel pedig a kutat, vagy a forrásbarlangot ábrázolja. E jelek az idők során ligatúrát alkothattak s így lett belőlük három koncentrikus kör; idővel egyszerűsödhettek is az írástechnológia hatására. A kereszténység az ősvallásból örökölt jeleket részben hasonló funkcióban megőrizte - s így maradtak ránk, a jeleket jórészt már nem értő utókorra.

***********************************************************

Egy uráli medveidol jelei

A Szaveljeva által közölt kis medveszobor a jelekkel ellátott állatábrázolások Eurázsia nagy részén ismert előfordulásainak egyike. Ilyenek például a magyar jogar kristálygömbjén látható oroszlánok és a szentgyörgyvölgyi tehénszobor is. Az állatokon található jelek feltűnő jellegzetessége, hogy szinte kivétel nélkül azonosíthatók a székely írás jeleivel. Ez nem véletlen egyezések sorozata, hanem olyan tény, amelyből történeti következtetések vonhatók le. A jelhasználat földrajzi határai a magyar ősvallás egykori hatókörzetét jelölik meg.

1. ábra. Uráli medveábrázolás jelekkel (Szaveljeva nyomán)

A medveidol és a tehénszobor esetében nem pontos megfelelésről van szó, de az ábrázolások elve és jelhasználata jól felismerhető rokonságban van egymással. 

Az ábrázolt állatok fajtája érthető módon eltérő. Az Urálban a medve töltött be fontos szerepet a gazdasági életben és a vallásban is, a Kárpát-medencében pedig a szarvasmarha.

 2. ábra. Az uráli medveidol lábain látható, az eget és a Földet összekötő Tejutat ábrázoló jó "folyó" szójelek egyike

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor lábain a hegyet ábrázoló székely "sarok" jel megfelelője látható, az uráli medveszobor lábain pedig a folyót ábrázoló székely "jó" szójelet találjuk. Mindkettő a világoszlop jele. Az egyik a világhegy, a másik pedig a Tejút felidézésével fejezi ki az ősvallási mondanivalót.

3. ábra. Az uráli medveidol hátán látható ég szójel

Mindkét állatszobor hátán a székely ég szójel változata látható. 

A jelhasználat alapján a két terület világelképzelése azonos volt: itt is, ott is négy oszlop tartotta az ég boltozatát. Az uráli medve teste ugyanúgy az égboltot jelképezi, mint a szentgyörgyvölgyi tehéné.

Ezek az összefüggések igazolni látszanak Krantz számítógépes modelljének eredményét, amely szerint az északi finnugor nyelvek a Kárpát-medencéből kerültek a mai területeikre. Pusztán a két szobor jelei alapján nem dönthetjük el ezt a kérdést, ugyanis mindkét terület benépesedhetett egy déli központi területről (az Ararát körüli Éden területéről) is - azaz nem szükséges ugyanazt gondolnunk, mint Krantz.

A jelekkel ellátott állatszobrok korpuszának összeállítása és elemzése esetleg választ adhatna a kialakulás és elterjedés körülményeire.

*****************************************************************

Egy hatti szarvas jelei

Az ötezer éves hatti szarvas ugyanazt a jelhasználati hagyományt képviseli, mint a magyar jogar oroszlánja. Mindkettő székely jelek megfelelőjét hordja a testén.

1. ábra. A hatti szarvas testén három jelet azonosíthatunk

A hattik

A magyarországi nyelvészeti irodalom nem nagyon akar tudomást szerezni a hattikról. Ha mégis szóba kell hozniuk, akkor röviden elintézik őket. Véletlenül sem említenek meg olyan adatokat, amelyek a finnugrista tévtanokkal nehezen egyeztethetőek.

A Fodor István által főszerkesztett "A világ nyelvei" c. kötet öt sort sem szentelt ennek az érdekes népnek. Ebből a néhány sorból azt tudjuk meg, hogy a nyelvük (amelyik a Kr. e. II. évezredben visszaszorult) nem indogermán, s hogy a besorolása egyetlen nyelvcsaládba sem sikerült. Annyi bizonyos - írja Tegyey Imre, a szócikk szerzője - hogy a szuffixumok (utótagok, ragok) mellett a prefixumoknak (előtagoknak, igekötőknek) is jelentős szerepük volt a szóképzésben és a névszóragozásban.

Ezt azért tarthatta fontosnak megjegyezni, mert közhelyszerűen emlegetik, hogy a magyar nyelv ragozó nyelv, az indoeurópai nyelvek pedig inkább prefixumokat használnak (a mindkét oldalon jelentkező kivételeket rendszerint nem említik). Azaz úgy tűnik, mintha Tegyey Imre előre védekezne egy lehetséges "dilettáns" érvelés ellen, mely szerint a terület legkorábbi kultúrái nem indoeurópai jellegűek, hanem aglutinálóak - azaz a magyar nyelv tágabb rokonságába tartozhatnak.

Nem ismerem annyira a hatti nyelvet, hogy elméleteket alkothassak róla. Az azonban feltűnő, hogy az általam ismert kevés hatti szó aránytalanul sok magyar vonatkozással "terhelt". E szavak legérdekesebbje Estanfőisten neve, amely a magyar Isten "ős Ten" név legközelebbi párhuzama. A hatti arinna "forrás" szó párhuzama a magyar csatorna szó végén található meg. Telepinus "Ta fia" isten neve a nemzetközivé vált tulipán szó rokona (az istennév pi szótagja azonban megfelel a magyar fiú szónak, amely szavunk a nyelvészek szerint egykor pi-nek hangzott.)

Nem állíthatom, hogy a hatti és a magyar nyelv azonosítható lenne; az azonban feltételezhető e szavak alapján is, hogy a hattiak a magyaroktól tanulták el, magyar szavakból alkották meg az isteneik nevét.

Hasonló következtetést engednek meg a szarvas testén lévő ősvallási jelképek is. Úgy tűnik, mintha a hattiak az istennevekkel egyetemben a vallási jelképeiket is tőlünk vették volna át.

Kényelmes lenne e néhány szó és jel alapján azt feltételezni, hogy a sztyeppére vándorló hattiakból lettek a szkíták és a hunok, belőlük pedig a magyarok - de az átvétel talán nem volt ennyire egyenes vonalú. A székely rovásjelek és a magyar szavak megfelelői ugyanis (az Éden területéről, a hattiak későbbi földjéről kiindulva) jóval korábban, már a paleolitikumban eljutottak Szibériába és Amerikába is. Lehetséges ezért, hogy a hattiak csupán megőrízték az évezredekkel előttük a földjükön élt magyar nép vallásos műszavait és jelképeit, ők maguk azonban nem magyarul (vagy nem a magyarral közeli rokon nyelven) beszéltek.

Hullámvonal

Az egyik jel a szarvas nyakán körbefutó hullámvonal, amely feltehetően vizet jelent (ábrázolhatná hegyek sorát is). A "hegy", vagy "víz" jelentés között pusztán a grafikai kép alapján nem tudunk választani. Az üldözőit vízen átcsalogató mitológiai, és a Tejúton menekülő égi szarvas alakját ismerve azonban a "víz" jelentést tartjuk valószínűbbnek. A székely írásban két hasonló, hullámot ábrázoló jel is van: az "ü" (ügy "folyó"), az "ak" (patak).

2.ábra. A székely "ü" (ügy "folyó"). "ak" (pat ak, Her ak lész, Ók eánosz) jelek hullámot ábrázolnak

Kereszt

A szarvas hátán két kereszt is látszik. Ez a kereszt az Éden egyetlen forrásból fakadó négy folyóját, a Teremtés helyszínét, végső soron a Teremtőt jelképezi. A székely rovásírásban a kereszt a "d" (Du, Dana főisten) jele.

Amennyiben a jelet másik irányból nézve értékeljük, akkor X alakú jelről van szó, amely a székely írás "b" betűjével, Bél fiúisten jelképével azonos.

3. ábra. A székely írás "d" (Du/Dana, Duna) jele az Éden egy forrásból négy irányba tartó szent folyóinak térképe, a teremtő Isten jelképe 

Nap (lyuk) jelkép

A szarvas oldalát és hátát napjelképek borítják, amelyek két koncentrikus körből állnak. A két koncentrikus kör feltehetően egy kútkávát ábrázol felülnézetben, mert a Nap ábrázolásához elegendő lenne csupán egyetlen kör is.

Ez a hatti jel a székely írásban a "ly" (lyuk) jele, de az egyiptomi Rá napisten jelképével és a sumer "kút" jellel is azonos formájú. Azaz a hatti jel a Napot is ábrázolhatja, meg a kutat (forrást) - illetve a forrásbarlangot (lyukat) is. A jelentések látszólag eltérőek, az ősvallásban azonban megtaláljuk a magyarázatot. A Nap ugyanis a hiedelmekben az életfolyó (a Tejút) forrása.

4.ábra. A székely írás "ly" (lyuk) jele napszimbólum, amely a Napot minden jó forrásaként jelöli

A szarvas jelei a jeltörténetben

A testén jeleket hordozó szarvas (vagy más állat) több ezer éven át kimutatható a sztyeppi népek régészeti emlékein és hitvilágában. Azért alakult ki az a jelenség, mert a szarvas és társai jelentést hordoztak, amit a rájuk rakott jelekkel csupán megerősítettek.

A szarvas jelentéshordozó szerepére utal, hogy Attila a meotiszi gázlón átvezető állat példájával lelkesítette a hunjait a katalaunumi (mauriacumi) csata hajnalán. 

A genetikus kapcsolat a hatti - szkíta - hun és székely jelkincs között nyilvánvaló. A mindegyik jelrendszerben megtalálható közös elemek száma kb. 20 darab, azaz több jelről van szó, mint amennyit figyelmen kívül lehetne hagyni a rokonság megállapításakor. 

A szarvas jeleinek értelmezése

Nem tudjuk, hogy a szarvas testén lévő jeleket fonetikus jeleknek szánták-e a szobor készítői. Az azonban nyilvánvalónak látszik, hogy a vizre utaló jelek összefüggenek a szarvas szerepével.

Megerősíti ezt a gondolatot a mítikus szarvas és a víz több forrásból ismert kapcsolata (amelyekben a szarvas vízen csalja át az üldözőit egy boldogabb, új hazába). Az Enéh - ünő párhuzam alapján csodaszarvasunkat az anyaistennő jelképének gondolnánk, aki a honfoglalásra készülő népnek mutat utat. Ez az út gázlón vezet keresztül, amelynek vize sebezhetetlen hősökké avatja a szarvas követőit.

Ez a hatti szarvas azonban hím, ezért aligha azonosítható Enéh jelképeként. Bél azonban az egyik mítoszban bika alakú helyettest állít maga helyett - azaz a magyar ősvallás fiúistene is megjelenhet szarvas alakjában. 

Oldal: Szójel ember-, növény- és állatábrázolásokon
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat