A jelek formája

A székely írás jeleinek formáját alapvetően két dolog határozza meg: az ábrázolt kép és az írástechnológia.

A jelek eredetileg egy-egy ősvallási gondolatot kifejező képet (hegyet, fát, csillagképet, folyót, stb-t) ábrázoltak. Ezeket az egyes jeleket leíró cikkekben soroljuk fel. Ilyen kép például az eget tartó fa ábrázolási konvenció, amely az égbolt ívéből és egy (azt középen alátámasztó) égigérő fa rajzából áll - ennek felel meg a székely "g" (ég) jel.

A képi ábrázolást az írástechnológia lehetőségeinek megfelelően esetenként részletesebben, máskor meg leegyszerűsítve adták elő.

Az ünnepélyes alkalmazások (cserépedények, ékszerek, stb.) számára megmaradtak a képszerű formák. A képszerű jeleket ma is megtaláljuk a népi, uralmi és vallási írásemlékeken (például az énlakai "Egy Usten" ligatúra az égigérő fát ábrázolja). A képszerű jeleket többnyire festették (cserépedényre, hímestojásra, templomfalra, házak oromdeszkájára, tulipános ládákra).

A mindennapi írásalkalmazás számára kialakultak a lineáris jelformák, amelyek a képszerű jelek végsőkig leegyszerűsített változatai. Az írástechnológia cserélődése (a képszerű jelek lineárisra cserélése) esetenként megkövetelte a jel elforgatását. Például az ég boltozatát ábrázoló "o/ó" (Óg) jel eredetileg vízszintes volt, a rovástechnológia hatására azonban függőlegesre változott.

A klasszikus székely írásjelek jellemzően lineárisak. A lineáris jelek képszerűsége nem mindig nyilvánvaló, de a rajzi párhuzamok, a nyelvi nyomok és az ősvallási mondanivaló segítségével többnyire megérthető a képi tartalmuk. 

A klasszikus székely jelek közül általában a nikolsburgi ábécé jelformáit tartjuk a legszebbnek s a jeleit elegánsnak, szálkásnak, a rovásra jellemzőnek mondják a különféle szerzők. A nikolsburgi jelek a szépségük miatt valóban megérdemlik a tiszteletünket, a jelek végén azonban olyan díszítéseket találunk, amelyeket nem lehet róni. Azaz a nikolsburgi jelek - bár az alakjuk alapvetően a rótt betűkre emlékeztet - már magukon viselik a pennával írás sajátosságait is.

A klasszikus székely írásjelek jellemzően három írástechnológia hatását tükrözik: a poncolásét, a rovásét és a tollal írásét.

A poncolt írásemlékek a honfoglalást megelőző és követő évszázadokban készültek, jellegzetes példájuk a berekböszörményi rovásjeles gyűrű. A poncolt jelek a poncolóeszköz élének megfelelő elemekből állnak.

Rovástechnológiával készült eredeti írásemlékünk lényegében nem maradt fenn. Kivételt képezhet a kiskunhalasi pálca (amely azonban kései), valamint a Marsigli által feljegyzett botnaptár szövege (amely azonban csak papírra írt másolatban őrződött meg). A rótt jelek jellegzetessége, hogy elsősorban függőleges és ferde egyenesekből állnak, a kört gyakran szilvamag alakúra változtatják, valamint hogy nem tartalmaznak vízszintes jel-elemeket.

A pennával írt székely írásemlékeken megfigyelhető egy barokkos díszítettség. Szívesen használnak kör alakú jel-elemeket, hullámvonalat és kacskaringót a jelek díszítésére. Ezeket a szerzők egy része rontott - azaz kései - alakváltozatnak tartja, mert nem ismeri a jóval korábbi népi jelkészletet, amelyben szintén előfordultak hasonló formák.

Oldal: A SZÉKELY JELEK FORMÁJA
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat