A Cucuteni kultúra jelképei

A neolitikum végén, a rézkor elején Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában virágzó kultúrák előszeretettel használtak székely rovásjelekkel rokon jeleket.

1. ábra. Cucuteni edény székely rovásjelek párhuzamaival

Európában a földművelést a Kr. e. V. évezredben a Kárpát-medencéből kiindulva a vonaldíszes kerámia népe honosította meg. E vonaldíszes kultúrából alakultak ki az egymással rokon (Cucuteni-Tripoljei-Erősdi) kultúrák, amelyek közül az Erősdi már rézkori. A kultúrák rokon jellegűek, a jelkészletükből a cikkben csak a Cucuteni kultúra jelei szerepelnek. A hozzáférhető emlékek korlátozottsága miatt nem törekedhettünk a teljeskörűségre, ezért a székely-cucuteni jelpárhuzamoknak csak egy részét deríthettük fel és mutathatjuk be - azonban ez az anyag is alkalmas az összefüggések illusztrálására.

A beköszöntő rézkor legfontosabb jellemzője a rézből készített szerszámok, fegyverek és ékszerek egyre gyakoribb használata. Az emberi társadalom jelentős változásokon megy keresztül, az anyaági származtatás helyébe a patriarchális nagycsalád és nemzetség lép, ugyanakkor megjelennek a társadalmi és vagyonbeli különbségek első jelei is.

A magyar Alföldön a neolitikus és a kőrézkori gazdaság alapvetően különbözött, mert az előző letelepült földművelésre, az utóbbi pedig nagyállattartó pásztorkodásra épült. A nagyállattartás magasabb termelékenységének köszönhetően a népesség jelentősen megszaporodott, de a kultúra képe is változott. 

A több évezredet átfogó korszak az egymást követő, keletről érkező népvándorlások korszaka. A változások forrásai a korszak kezdetén (Kr. e. 4400 körül) és végén (Kr. e. 2400 táján) egyaránt a Kaukázus vidékén és a sztyeppén kereshetők. A magyarországi és erdélyi újkőkori és korai fémkori-műveltségek kulturális és embertani szempontból is szoros kapcsolatokat mutatnak föl a Kaukázus vidékének és tágabb környezetének V. évezredi kőrézkori kultúráival. A közép-európai bronzművesség olyan helyeken alakult ki, ahova a feltételezések szerint a korábbi időkben elő-ázsiai telepes csoportok érkeztek.

Kr. e. 2500 körül fejlődik ki a Fekete-tenger északi partvidékein az ún. gödörsíros vagy más néven kurgán-műveltség, az első olyan kultúra, ahol az állattenyésztés egyre jobban tért hódítva túlsúlyba kerül a földművelés rovására. Ez az állattartásra való koncentráció néhány száz éven belül a környező területeken is uralkodóvá lesz, így nyugat felé a Cucuteni–Tripolje-műveltség területén, sőt a Kárpát medencében is.

2/a. ábra. Cucuteni - székely jelpárhuzamok 

A Cucuteni kultúra 

A Cucuteni kultúra Délkelet-Erdélyben és Moldvában jelenik meg, a korábbi vonaldíszes és más kultúrák hagyatékainak összeolvadása nyomán a Kr. e. V - IV. évezredben. A Tripoljei és Erősdi kultúrákkal egyetemben a korabeli európai kultúra kiemelkedően fejlett, meghatározó központja. Szerves összefüggésben áll a Tisza mentén kialakult Bodrogkeresztúri kultúrával és a Duna mentén létrejövő Lengyeli kultúrával. 

A Cucuteni népesség felszíni, tapasztott házakból álló, a folyók teraszain vagy közvetlenül a völgyekben elhelyezkedő, minden esetben a vízlelőhelyek közvetlen közelében található településekben lakott. Megélhetésüket a kezdetleges növénytermesztés és a főleg szarvasmarhára alapozott állattartás biztosította, amelyet vadászattal és halászattal egészítettek ki. Pattintott kőeszközeikre a kis méretek jellemzőek. Csiszolt baltáik, vésőik jellemzően négyzet vagy trapéz alakúak. Fontos szerepet játszottak a csontból és agancsból készült eszközök is

A kultúra késői szakaszában megjelenő fémfeldolgozást termésrézből készített árak és ékszerek jellemzik. Az erdélyi bronzműves központ formakincsével, mesterségbeli színvonalával kimagasló helyet foglalt el az akkori Európában. 

Edényeiket bemélyített, valamint bekarcolt technikával készített spirál-, sakktábla-, farkasfogmotívumok, valamint pontokkal kitöltött párhuzamos vonalak díszítik. A kultúra kései szakaszaiban megjelenik az edény felületét teljesen befedő vörös festés. Az edényeken alkalmazott ősvallási jelképek a székely rovásírás jeleivel genetikus kapcsolatban vannak. A jelképek azonosságából nyilvánvaló, hogy a cucuteni vallás és a magyar ősvallás legfontosabb témái azonosak lehettek.

2/b. ábra. Cucuteni - székely jelpárhuzamok

A Tripoljei kultúra

V. Kvojka cseh régész 1897-ben egy régészeti konferencián ismertette a Kijev környéki Tripolje falunál feltárt (szobrokat, kerámiákat, eszközöket, sírokat, házakat rejtő) városias települést, amelyről aztán egy hosszú időn keresztül folyamatosan kimutatható, letelepedett, mezőgazdasági jellegű kultúrát neveztek el (s amelyet rendszerint együtt emlegetnek a cucuteni és erősdi kultúrával). A szénizotópos vizsgálatok az ide tartozó több mint 1200 település korát a Kr. e. 4200 - 2750 közötti időszakra teszik. Az erdélyi és moldvai részeken korábban, Ukrajnában pedig valamivel később keletkezett. A tripoljei civilizáció Kr. e. 2400 körül átalakult: felolvadt a kimmer-szkíta kultúrában.

Az Erdély keleti felétől és a Duna torkolatától a Dnyeperig (Kiev környékéig) és a Kárpátok külső oldalán Lvovig terjedő hatalmas eneolitikus és rézkori Cucuteni-Tripolje kultúrát bizonyos genetikai szálak és a rokon anyagi kultúra fűzik egységbe. 

A kultúra falvai folyópartok teraszain épültek, bejáratukat árkok és sáncok védték. A teljesen feltárt telepeken 40-80 téglalap alakú nagyméretű családi ház veszi közre a középpontban lévő közösségi házat és teret. 

A Cucuteni-Tripolje népesség a telepek és a temetők tanúsága szerint fejlett ősközösségi szervezetben, feltehetően választott főnökök vezetése alatt élt. Földművelő és állattenyésztő csoportokban élt (az utóbbiak súlya idővel megnövekedett), területükön még nem alakultak ki törzsi-politikai központok. A Kr. e. XX. század táján kelet felől falvaikra törő sztyeppi pásztorok szinte maradéktalanul elpusztítják a kultúrát, valamennyi falvával egyetemben.

3. ábra. A Cucuteni kultúra térképe

Az Erősdi kultúra

Végső fejlődési periódusában a Cucuteni - Tripolje kultúra helyét a belőle kialakult Erősdi kultúra (a rézkor legfontosabb helyi megnyílvánulása) foglalja el az Olt völgyében. Ez a változás Dél-kelet-Erdélyben jövevények megjelenéséhez köthető. A népmozgások a Kárpát-medence keleti felében a lakosság folyamatos kicserélődéséhez vezetnek, a bevándorlók hatására az anyagi kultúra is megváltozik. 

A folyamat eredményeként kialakult Tiszapolgár-kultúra népe a Tiszavidéken, Erdély északi részén és a Bánátban települ meg, egyes csoportjai Délkelet-Erdélybe, a Bánságból pedig a Maros középső és felső folyásához is eljutnak. 

A nagyállattartó, földműves népesség egyszerű kunyhókból álló telepeken él. 

A feketével, fehérrel és vörössel festett edények egyik legjelentősebb lelőhelye az erősd-tyiszk-hegyi település, négy méternél vastagabb rétegsorával. A telepen oszlopos szerkezetű, sárral vastagon bevert sövényfalú házak állottak, bennük agyagból tapasztott peremes tűzhelyek. Erősd lakói részben földművelésből éltek, általános volt az egysoros búza termesztése. Az állatállomány főként szarvasmarhából állt, a húsélelem jelentős része azonban vadászatból származott. Eszközeik nagy része kő és csont (balták, agancskapák), rézből csak áraik és ékszereik készültek. Apró agyagszobraik, testfestésre szolgáló agyagpecsételőik a rítusok és a nemzetségi szervezet emlékét őrzik.

Településeik nagy kiterjedésűek voltak, gyakran előfordult, hogy árkokkal és földsáncokkal erődítették. Földfelszínre épített, többosztatú házaikban a tűzhelyek mellett gyakran megtalálható a kemence is. A gazdasági tevékenységek közül a fő helyet a növénytermesztés, állattartás töltötte be, míg a halászat és a vadászat kisebb szerepet játszott. A fonás, szövés elterjedtségére az orsógombok, valamint a szövőszékek agyagnehezékei utalnak. A változatos edényformák és díszítőmotívumok, valamint a két vagy három színnel való festés a fazekasság magas művészi szintjét bizonyítják. A nagy mennyiségben előforduló ember- és állatábrázolások, amelyeket kultikus célokra használhattak, az erősdi kultúra fejlett tárgyi és szellemi életéről tanúskodnak. Az eszközök továbbra is csiszolt kőből és csontból készültek, de már megjelentek a termésrézből előállított szerszámok is. Ékszereiket szarvasfogakból, átfúrt kagylókból, aranyból és termésrézből készítették. Az erősdi kultúra településeinek megszűnése a késő rézkorban érkező népvándorlási hullám számlájára írható.

4. ábra. Cucuteni edény felülnézeti világmodellel 

(a székely "f" és "us" jelek megfelelőivel)

5. ábra. Cucuteni edény a székely "f" (Föld) jel megfelelőjével

6 . ábra. Cucuteni edény a székely "ly" (lyuk) jel megfelelőjével

7. ábra. Cucuteni edény a székely "us" (ős) párhuzamával; a jel egyúttal a hettita "isten" hieroglifának is pontos megfelelője

************************************************************

Egy bélyegző a késő neolitikus Cucuteni kultúrából

Előjáték

Makkay Jánost arra kértem néhány évvel ezelőtt, hogy mutasson nekem kőkori cserepeket és egyéb tárgyakat, amelyeken írásjelek, vagy jelképek vannak. 

A neves régész azt válaszolta, hogy nincsenek ilyen tárgyak. Ez a gyors válasza tulajdonképpen érthető, hiszen - "mint tudjuk" - az írást a föníciaiak (vagy legfeljebb a sumerek) találták fel s azt megelőzően, különösen a Kárpát-medencében, vagy ahhoz közel ilyesmire gondolni sem lehet a tudománytalanság vádja nélkül. 

A kérésem azonban szeget üthetett a fejébe, mert később (2005-ben) kiadott egy füzetet "Supplement ti the Early Stamp Seals of Sout-East Europe" címmel. A füzet tele van történelem előtti bélyegzőkkel. 

A kőkori tárgyakon jelek és jelképek sorát találjuk - amelyek értelmezése egy magyar tudós számára tilos, vagy túl magas. Azonban a pecsétnyomók felismerése megengedett a régészeknek - s ez okozza a dilemmát. Mert akkor azon is el lehet gondolkozni, hogy vajon mire is használhatták ezeket a pecsétnyomókat. S furcsa lenne elképzelni egy olyan kultúrát, amelyik az írást nem ismeri, de egy csomó bélyegző kerül elő a hagyatékukból. A nyugdíjas kor azonban lehetőséget ad ezeknek a nem publikus és nem is igazán érthető szakmai tilalmaknak az áthágására, a furcsa kérdések megoldására. S erre vállalkozott Makkay János, amiért hálásak vagyunk neki.

E cikkben egy cucuteni kultúrából származó pecsét jeleit értelmezzük. Azt a cikkeimen edződött olvasónak nyilván mondanom sem kell, hogy a Mahhay János által bemutatott pecsétek jelkészlete a székely írásjelek segítségével értelmezhető. Ezt mindjárt a most bemutatott cucuteni pecsétnyomó esetében is beláthatjuk (1. ábra). 

De ide (a székely rovásírás eredetének szakterületére) már biztosan nem fog követni bennünket Makkay János úr sem - akinek itt mondunk köszönetet a kérésünk teljesítéséért. 

1. ábra. A késő neolitikus Cucuteni kultúrából (Calu, Piatra Solimului) származó pecsét Makkay János nyomán; a grafikus számára nyilvánvalóan semmit sem mondott a rajta lévő minta, mert egyébként a talpára és nem a feje tetejére állítva rajzolta volna le

2. ábra. A bélyegző kiegészített rajza (a pecsét nyomatán a rajz tükrözve jelenik meg) 

A cucuteni pecsét

A pecsét rajza két elemi jelből, egy körből és egy hullámvonalból áll. A kör a Nap jele, a hullámvonal pedig a Tejúté. E jelek együttesét jelmontázsnak, vagy ligatúrának tekinthetjük, mert a jelentésük miatt szorosan összetartoznak, együtt fejezik ki a pecsétrajz jelentését.

A jelmontázs képszerkezete a székely írás "ly" (lyuk) jelének és rokonainak szerkezetével azonos. A kőkori eredetű jel leggyakoribb változata a két koncentrikus kör, vagy a körben lévő pont. Az írástechnológiának köszönhetően esetenként vonalat találunk a kör közepén, mint a kínai, vagy a székely írásban.

Ezen a pecséten a "körben vonal" változatot találjuk, de itt nem az írástechnológiának, hanem a jelentés kifejtésére való törekvésnek köszönhetően. A jelmontázs azt fejezi ki, hogy a Tejút forrása a Nap. Ez a jelkép megfelel a Kőhalmi Katalin által Szibériában megtalált világelképzelésnek, amely szerint az életet jelképező folyó forrása a Nap. 

Azaz egy jellegzetes napszimbólum változatot látunk a pecséten, amelynek párhuzamai a Mediterráneumtól Kínáig, sőt Amerikáig elterjedtek. A pecséten lévő jelmontázs jelentése a sumer "kút" és a székely "ly" (lyuk) jelek jelentésével van közelebbi rokonságban; míg vélük szemben az egyiptomi, hettita és kínai írásból ismert formai változat a "Nap" szójele. Az egyiptomi körbe zárt pont alakú jel "Rá napisten" szimbóluma és a "rá" szótag jele.

A hullámvonal a Tejút jelképe, s a székely írás "ak" (patak) jelének megfelelője. Ezt a jelképet tette a torontál-megyei ezüstcsésze készítője is a Tejútra - azaz Erdély tágabb vidékén ez a jelkép többezer éven át ugyanazt jelentette, vagy jelenti.

A körben lévő vonal a székely írás "r" betűjének is őse (hangalakja az egyiptomi Rá napisten jelének hangalakjával függ össze). De erről egy másik cikkben írunk. 

Oldal: A Cucuteni-kultúra jelképei
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat