A székely "gy" (Egy) jel változatai
A székely rovásírás általában kettőskereszt alakú jele a köztudomás szerint a "gy" hangot jelöli, azonban a nikolsburgi ábécében, az énlakai feliratban, az énlakai ligatúrában és más emlékeken szabályosan egy-nek olvasandó.
Az 1. ábrán látható kettőskereszt alakú énlakai jelet Egy-nek kell olvasni. Egyes szerzők - például Erdélyi István - ennek ellenére is (az Egy olvasatot elismerve) azt állítják, hogy ez a jel nem az Egy szójele. Érvelésük szerint az "e" hangot csak a székely írás hangzóugrató jellege miatt nem írták ki. Azaz szerintük pusztán egy röviditési technikáról van szó és nem szójelről. E szerzők azonban nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a szó- szótagoló írások természetét, amelyben a hasonló megoldások rendszeresen szerepelnek, csak azokban nem hangzóugratásnak nevezik ezt az eljárást és nem magyarázzák röviditésnek.
A székely hangzóugratás ugyanis éppen annak köszönheti a létét, hogy a szó-szótagoló írásban nem mindig volt szükség és lehetőség a magánhangzók külön jelölésére.
Amint az Szemerey Zsolt táblázatában megfigyelhető (4. ábra), a kettőskereszt függőleges tengelye esetenként hullámvonal alakú. Minden ilyen esetben jobbra néző hullámvonalról van szó, amely a székely "ü" (ügy "folyó") jellel azonos. Ez az ügy és egy szavaink genetikus kapcsolatával függ össze. Mindkét szó az Egy isten nevéből alakult ki, mert a szavak születésekor uralkodó elképzelés szerint Egy isten azonos volt a Tejúttal. Amint a germán mitológiában is Ygdrassil-nak (Ygg fájának) nevezik a Tejutat.
Ligatúra-e a kettőskereszt?
A nikolsburgi "gy" betű kétféle ábrázolása (2. és 3. ábra), valamint a székely "gy" betűk függőleges tengelyének két alakja (4. ábra) megengedi azt a kérdést, hogy ligatúra-e a székely írás kettőskeresztje?
Az igen választ támogatja a jelhez fűződő (Jankovics Marcelltől származó) magyarázat, miszerint a függőleges tengely a Tejút, a két vízszintes szár pedig a nappályák rajza. Ez azt jelenti, hogy az egyes elemek külön is ábrázolhatók, mert külön is van értelmük. Másrészt a jelentésváltozataiknak megfelelően eltérő grafikai formával is visszaadhatók.
A kettőskereszt ligatúraként való értelmezése megengedi a jelváltozatok pontosabb magyarázatát és megértését.
E szerint a függőleges egyenes elem a székely írás függőleges egyenes alakú "sz" ( szár "úr") jelével azonos; amit esetenként helyettesítettek a székely írás hullám alakú "ü" (ügy "folyó") jelével. Ezek azért voltak felcserélhetőek, mert az ősvallás szerint a Tejút (a folyó) azonos a Istennel (az úrral).
Németh János (najahuha) neten közreadott feloldása szerint a "gy" betűnk a "d" és az "i" ligatúrája lenne. Ez nem lenne meglepő, mert több betűnkről derült már ki, hogy valójában egy ligatúra. Ez nem feltétlenül cáfolja a fenti álláspontot (miszerint a kettőskereszt a Tejút rajza). A ligatúra grafikusan rendben lévőnek tűnik (a két betűből valóban képezhető a "gy"), sőt nyelvi alátámasztása is van. Varga Csabára hivatkozva írja najahuha a következőket:
"GYAK a cselekvést, működést jelentő dia, csia, szókkal rokon, gyakor, gyakorol, gyakorta. Gyakor, a cselekvést jelentő dia diag-ból, mintegy diagó, azaz valamit ismételve tevő, cselekvő.
GYÁR gyáros, gyárt, gyártó. Amennyiben csinálást jelent, rokona; csi, di, csinál, dia.
Vagyis a gyak, eredetileg gyag (diag) úgy adatik a di = gya gyökből, mint a rú-g, sú-g, zör-g, mor-g emezek gyökéből. A –g (változattal –k) tehát folyamatossá teszi a cselekvést. (Régente gyag > gyak jelentett közösülést is.) Így tehát e fent bemutatott nyolcféle kiejtéshez egy kilencedik is járul, a gya.
Csakhogy ez a dia = gya egyéb szavakban is megtalálható (pl. még: Dienes–Gyenes). Ha a már említett –g > k végződést egyaránt a dia = gya után illesztjük, akkor diak = gyak adatik. Ez a diak pedig nagyon emlékeztet a diák, a gyak pedig a gyak(orló) szóra. Nem is véletlenül. A diák nem egyéb, mint gyak(orló), gyak(ornok).
DIÁK (…) A régibb magyar mesteremberek így hívták tanítványsegédeiket. (…) Tájejtéssel: deák. A hellen diakonoV (diakonosz)-ból eredett a latin diaconus, mely azt jelenti: egyházszolga, és ezekből aztán alkalmasint a magyar diák. Megjegyzendő a hellén didaskw (didaszko) is, mely azt jelenti: tanulok, pontosabban tehát: gyakorlok.
A diák és a diakon (latinosan diakónus: papi hivatalra készülő növendék) tehát egyszerűen gyak orló, gyak ornok. Nem gyésítve írhatjuk akár így is: diakorló, diakornok, diakorlat, diakorlott, diakorta.
A kettőskereszt ősvallási tartalma
Kettőskereszt a magyar uralmi jelképeken
Akadémikus észjárású kutatók számára megemészthetetlen, hogy a székely írás kettőskereszt alakú jele genetikusan összefügg a magyar címer halmokon álló kettőskeresztjével. Pedig az összefüggés könnyen belátható abban az esetben, ha a kutató képes a valóság jelenségei közötti törvényszerű összefüggések felismerésére és nem akarja azokat a kultúrpolitika szándékainak megfelelően egzisztenciális, vagy más okok miatt letagadni.
Amint azt a királyság eredetével és legitimizációjával foglalkozó szakmunkákban olvashatjuk, a királyság az antik hagyományban és így a sztyeppén is égi eredetű, az isteni származású uralkodó az Istentől kapott felhatalmazás alapján hajtja végre a rá bízott feladatot: a Teremtés folytatását. Ennek a megbizatásnak a jelképe kézenfekvően az Istennel azonosított égigérő fa (Tejút) - amelyet a magyar nép, Berze Nagy János megállapítása szerint is az Istennel azonosított. Ezért viselik a hun-magyar dinasztia tagjai jelvényükként a kettőskeresztet, vagy a kettőskereszt alakú fát. S ezért jelent herceget, vagy uralkodót a halmon álló kettőskereszt a sumer és a kínai írásban is.
7/a. ábra. A palást kettős keresztjének függőleges szárát mindkét oldalon végig kísérik ezek az "m" (magasba vezető út) jelek; ez bizonyítja, hogy nem véletlenül odakerült ábrázolásról, hanem értő és tudatos alkalmazásról van szó - ez valóban a Tejút jele, amely a magasba vezet
8. ábra. Kettőskereszt I. Béla érmén (uralkodott: 1060-1063); hasonló kettőskereszt van Szent István, Szent László (1077-1095) és Salamon király (1057-1087) pénzein is (ők jóval megelőzték a Koszta László által feltételezett bizánci átvétel korát); az idegenként viselkedő Orseolo Péter érmein nincs ilyen kettős kereszt
9. ábra. Kettőskereszt egy XII. századi magyar ezüstdénáron
7/a. ábra. Winn 5. számú jele a 7500 éves Tordos-Vincsa kultúrából; a székely írás "gy" (Egy) jelével azonosítható és a Tejút egyik kőkorból származó jelképe; a függőleges szár a Tejúttal, a két vízszintes kerestszár pedig a napfordulók idején a nappályával azonosíthatók
A kettőskereszt képi tartalma
A kettőskereszt a Tejút (az égigérő fa) egyik jelképe. Függőleges szára a tejútat, két keresztszára a napfordulók idején befutott nappályát ábrázolja. A Nap egy éves életciklusára utal, ezért az Egy jelnév ebben az értelmeben is telitalálat (vö. esztendő "Isten idő"!).
A kettőskereszt képszerűbb grafikai változatai alapján azonos az Istennel és az égigérő fával is. Némelyik istenábrázolás kettőskereszt alakú, egyes kettőskereszteken madár ül, másoknak pedig levele és virága van.
A kettőskereszt esetenként az eget tartja - ami szintén az égigérő fára és a Tejúttal való azonosságára utal.
A jelnév
A jelforma eredetileg az Egy szójeleként szolgált, az egy szóból rövidült le később s lett a szójelből a "gy" hangot jelölő betű.
A nikolsburgi ábécében a 3. ábrán látható jel alá az eg jelölés van írva. A gsegédjelekkel is el van látva, azaz a lágyságára is utalt a lejegyzője. Kérdés, hogy ezt az e betűt ejtéskönnyítőnek kell-e magyaráznunk (amely a nikolsburgi ábécében gyakran ki van írva), vagy tekinthetjük-e az egy szó leírásának is?
A "gy" betű akrofóniájának rekonstrukcióját segíti az énlakai rovásírásos mennyezetkazetta feliratának és sarkaiban található ligatúrájának, valamint a hasonló ligatúráknak az értelmezése és a jel képi tartalma is.
Az énlakai ligatúra olvasata "Egy Usten", s ebben a ligatúrában az Egy szót csak a kettőskereszt jelöli.
Segíti az egykori jelnév azonosítását az is, hogy az énlakai ligatúra és a kettőskereszt jelképek egyaránt az Istenre vonatkoznak, akinek az egyik állandó jelzője éppen az Egy. Egy szavunk "szent" és "Isten" jelentésű is volt eredetileg, ezt a jelentését őrzi ma is az egyház szavunkban. Ez megerősíti az énlakai olvasatok jogosságát (azt, hogy a kettőskeresztet eredetileg szabályosan Egy-nek kell olvasni, a székely "gy" betű az Egy szójeléből keletkezett az akrofónia során.
Az Egy szócsaládjába tartozik az ügy "folyó", az ág, ég, jég, nagy, hegy, agy is. Az Egy szó rokona a germán Ygg és Odin istennévnek, valamint az orosz agyin"egy" számnévnek.
A szócsalád Óg isten nevéből alakult ki, aki azonos volt az eget tartó fával.
************************************************************
Koszta László a kettőskereszt eredetéről
A Kossuth Könyvkiadó által kiadott sorozat üdvözlendő, mert igen sok adat és szép kép juthat el az újságárusoknál kapható 24 részes, szép kiállítású, keménykötésű sorozatban a tömegekhez. Sajnos - mint arra a Kossuth Könyvkiadó által kiadott kötetekben mindig számítani lehet - változatlanul ismételgeti ez a kötet is a magyar államcímer elemeivel kapcsolatos finnugrista téveszméket.
Erre valamelyest lehetőséget ad az, hogy egy ilyen sorozatban - az összességében hatalmas terjedelem ellenére - sincs elegendő hely a részletkérdések bizonyítására, vagy megvitatására. Általában az elfogadott tudományos álláspontot szokás közölni az effajta - tömegeknek szánt - művekben. Ellenvéleményt nem említő határozott kijelentéseket kap a pénzéért a nagyérdemű, amelyik aligha tudja ellenőrízni az olvasottakat.
A bizonyítatlan feltevéseket azonban nem illik ugyanebben a kijelentő stílusban tudományként közreadni. Akkor sem, ha a finnugrista szerzők száz éve ismételgetnek hasonló légbőlkapott ostobaságokat.
Mi úgy gondoljuk, hogy a szerzőnek illett volna jeleznie, hogy csak egy alátámasztást nélkülöző magánvéleményt közöl, amelyik még korántsincs bizonyítva. Hozzátehetjük: a kettőskereszt eredetéről megálmodott finnugrista fantazmagória soha nem is lesz bizonyítva, mert nyilvánvalóan és köztudottan ellenkezik az ismert - de a szerző művéből kimaradt - tényekkel.
Koszta László - az elődeihez méltóan, a finnugrista pártfegyelemnek megfelelve - kinyilatkoztatásszerű, megváltoztathatatlan igazságként közli velünk a sohasem bizonyított finnugrista feltételezést a kettőskereszt bizánci eredetéről.
Azt írja a kötet 103. oldalán, a III. Béla királyságát ismertető fejezetben:
"III. Béla uralkodásának végén a magyar politika több alkalommal megkísérelte, hogy átvegye a görög császárság szerepét ezen a területen (a Balkán északi részén - VG). Terveinek komolyságát mutatja, hogy a király felvette címerébe a bizánci császár hatalmi jelvényét, a kettős keresztet, amellyel kifejezni kívánta, hogy egyenrangú a császárral és az ő örökébe kíván lépni."
III. Béla azonban nem a bizánci császár jelvényét vette át, hanem csak a hun-magyar dinasztia által régen használt kettőskeresztet verette a pénzére. Lehetséges, hogy ebben szerepe volt annak a politikai törekvésnek, amit a szerző említ, de erre semmilyen bizonyíték nincs. Csupán az bizonyos, hogy a kettőskereszt mindig is a hun-magyar jelkincs szerves része volt, azt nem kellett a bizánciaktól kölcsönvennünk.
A szerző illusztrációképpen bemutatja a kötetben III. Béla pénzét, amelyen egy szép címerpajzsban valóban megtalálható a kettőskereszt. Bizánci megfelelőjét azonban nem közli, s ilyet nem is tudna közölni, mert a bizánci kettőskereszt sohasem szerepelt címerpajzsban.
Ugyanakkor a kötetben is látható korábbi magyar pénzeken (például Salamon pénzén) szerepel a kettőskereszt. Ezeken a körirat kezdetét jelölő kereszt szárát megnyújtva egyesítették a pénz közepén lévő kereszt szárával - nyilván a korábbi, ősvallási kettőskeresztek hatására.
A Szent Istvánról ránk maradt koronázó palást képszerkezetének a tengelye szintén kettőskereszt alakú. Ezen a kettőskereszten szerepel a székely írás "m" (magas) jelének megfelelője - mert a kettőskereszt az ősvallás szerint a Tejút (az égig érő fa) - azaz a "magasba vezető út", az eget és a Földet összekötő kapcsolat jele volt.
A székely írásban is szerepel a kettőskereszt a "gy" hang és az egy szó jeleként. Az egy Istenünk jelzője, amelyet a jelével együtt az őshazából hoztunk.
Mivel az ősvallás szerint az Istentől származik a királyi hatalom, ezért természetes, hogy a magyar királyok is alkalmazták azt a címerükben (herceg korukban csak az árpádsávos címert viselték). Ez tűnik ki az 1300-as évek elején készített Képes Krónika képeiből, amelyet a dinasztia címerhasználatát illetően - joggal - mértékadónak szoktak tekinteni a kutatók. Ezt a címerhasználatot a palást jelrendszere meg is erősíti.
Ennek a használatnak felel meg a sumer nun "herceg" és a kínai wang "uralkodó" írásjel is - amelyek szintén halmon álló kettőskereszt alakúak (a kínai wang "uralkodó" szó egyébként a hun nyelvből, azaz a magyar bán szóból származik).
Mivel a székely írásjeleket a magyar nép alkotta meg, nem volt okunk a bizánci kettőskereszt átvételére. Ismertük azt mindenki másnál jobban. Nem is lett volna az átvételre lehetőségünk, hiszen a bizánciaknak korábban nem volt saját kettőskeresztjük, csak a hun kor után; nyilván hun hatásra jelenik meg náluk is. De az írásukba akkor sem került bele, miközben a mi írásunkban a kőkor óta szerepel. S fennmaradt mindmáig a népi
képjeleink között is (ősvallási eredetű képszerkezetekben alkalmazva) - ami annak a bizonyítéka, hogy a kettőskereszt a magyar nép sajátja.
A hunok és az avarok közismerten használták a kettőskeresztet (például a kubánvidéki diadémon (azaz náluk is az uralkodói méltóság jele volt).
Használták azt a Tordos-Vincsa kultúra írástudói is (s ennek a kultúrának a magyarul elolvasható írásemlékeit éppen most közlöm egy sorozatban).
Koszta László persze nem olvassa a tudós virtust. Ezért aztán nem is lehet komolyan venni minden sorát a most közreadott szép kötetének.
A kudarc oka nem csak a finnugrista pártfegyelem és az egzisztencia féltése, hanem a mélységes tudatlanság is a magyar jelkincs és az ősvallás terén. Tapasztaltuk ezt már máskor is, másoknál is; és nyilván tapasztalni fogjuk még ezek után is, amíg a magyarellenes ballib hatalom ezért fizet.