A Mas d' Azil-i kavicsok
1. ábra. Mas d'Azil-i festett kavicsok az azonos formájú székely jelek hangértékeivel
A Pireneusokban lévő Mas d' Azil barlangjában a régészek kőkori festett kavicsokat találtak. Korukat a különféle szerzők 10 - 20 ezer évre becsülik. A kavicsokra egy, vagy néhány jelet festettek a kőkori írástudók. A jelek közül kb. 20 darab azonosítható a székely rovásírás jeleivel. A kavicsokra festett jelek szavakat, vagy rövid mondatokat jelölhettek.
A kutatók ausztráliai példák (csurungák) alapján felteszik, hogy a szövegek a törzs tagjainak nevét rögzítik. Lehetséges azonban az is, hogy a kavicsokat festő emberek a törzs vagy nemzetség életének eseményeit örökítették meg ilyen módon. Azaz a kavicsok gyűjteménye egyfajta beszámoló is lehet a házépítésekről, házasságokról, avatásokról, vadászatokról, a természeti csapásokról és a csetepatékról. Ilyenformán a festett kavicsok sora a történetírás kezdeteihez is tartozhat. Hasonló, de botra rótt feljegyzéseket az obi-ugorok napjainkig készítenek a medveszertartásokon (ahol elmesélik és előadják ősvallásuk legfontosabb témáit, köztük a teremtésre és a nép történetére vonatkozó tudásukat is). Az óceániai szigetvilágból is ismerünk hasonló példákat (festett pajzsok sorát függesztik fel a férfiak házában, ahol minden pajzs egy-egy eseményt ír le).
A Mas d' Azil-i kavicsokon lévő jelek olyan pontos megfelelői a székely írás jeleinek s ezekből olyan sok került elő ebben a barlangban, hogy ez már nem véletlen, hanem a genetikai (származási) kapcsolat bizonyítéka. Azaz nem értékelhetők másképpen, mint a székely rovásírás kőkori eredetének bizonyítékaként.
Mivel ebben az időben ugyanezek a jelek már az Amerikába vándorolt (vándorló) preindiánoknál is megtalálhatók, azt kell gondolnunk, hogy a székely írásrendszer forrása valahol a Pireneusok és a Bering-szoros között félúton (azaz kezdetben a Közel-Keleten, később az Aral-tó közelében) lehetett.