A székely írás n betűje

A székely rovásírás néhány betűjének tisztázott az akrofóniája, tudjuk milyen szójelből keletkezett. Ezek közé tartozik az "n" betű is.

1. ábra. Az ótürk és a székely "n" betű Simon Péter 1993-ban megjelent táblázatából ( Bronzkori magyar írásbeliség , Írástörténeti Kutatóintézet ); a két jel a formáját tekintve pontosan egyforma, a hangalakjuk is azonosnak mondható (ha nagyvonalúan eltekintünk attól, hogy az ótürk jel valójában egy szótagcsoport jele)

Az ótürk és a székely írás jelei közül mintegy öt a jel formáját és a jelölt hangalakot tekintve is azonos. Ezek közé tartozik a most tárgyalandó "n" betű is. Ezeken a hasonlóságokon felbuzdulva az akadémikus kutatás a székely írást a finnugrista prekoncepciónak megfelelően az ótürkből betűírásként való átvételnek tekintette. Ezt a politikai alapozású hipotézist azonban az írások alaposabb elemzése nem támasztja alá. A betűk formájának és hangalakjának azonossága ugyanis semmit sem mond az átadás irányáról. S egyébként sem elegendő csupán betűkként tárgyalni ezeket a jeleket.

A továbblépéshez arra volt szükség, hogy minél több jel esetében tisztázzuk az akrofónia folyamatát (amelyben egy szójelből betű keletkezett). Ezt a munkát az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének néhány tagja: Simon Péter, Szekeres István, Forrai Sándor és e sorok írója kezdte el. Számunkra természetesnek tűnt, hogy a székely írás nem csak betűket, hanem szótag- és szójeleket is tartalmaz, sőt a betűink is hieroglifikus szójelekből keletkeztek valamikor. Nem értettünk egyet minden részletkérdésben, de sikerült megfogalmaznunk néhány szabályt, amely a továbbiakban végzett munkát alapvetően meghatározta. 

Ilyen szabály volt az is, hogy a székely betűk egykori szóértékét az ismert szó- szótagoló írások hasonló jelei alapján kell meghatározni. Ez azt jelentette, hogy összevetettük a székely jeleket az egyiptomi, a sumer, a hettita, a kínai és más antik írások jeleivel. Erre a merészségre az akadémikus kutatók a finnugrista agymosásnak köszönhetően nem vetemedhettek - ezért behozhatatlan előnyt élveztünk velük szemben. A székely írás eredetét ugyanis csak akkor lehet tisztázni, ha a jeleit szójelekként kezeljük és vetjük össze idegen írásrendszerek jeleivel.

Az első közös kötetünk megjelenése előtt két héttel elhunyt kitűnő Simon Péter (akinek szemmel látható örömet okozott, hogy a kórházi ágyon még a kezébe adhattam a megjelenés előtt álló tanulmányának kefelevonatát) és a közelmúltban őt követő Forrai Sándor a Közel-Kelet írásait kutatta. Szekeres István az ótürk és a kínai írást, jómagam pedig a fentiek mellett a népi, uralmi és vallási jelkészletet, valamint a kökori jeleket és például a hettita hieroglif írást elemeztem. 

Az akkori felismeréseinket azonban nem tudtuk egységesen értékelni. Mindegyikünk el volt foglalva a saját kutatási irányával és csak évek múlva, apránként rakjuk össze a külön-külön elért, de összetartozó megállapításokat, amelyek jelentőségét sokszor fel sem mértük.


2. ábra. A föníciai "n" betű (balra) és a székely "n" betű Simon Péter táblázatából; Gelb szerint a föníciai jelnevek utólagos népi etimológiák, ezért azokat a székely betűk akrofóniájának rekonstruálásakor (a szó azonosítására) nem lehet felhasználni; a jelforma azonban hasonló, a hangalak pedig azonos - azaz a két jel lehet közös eredetű

A Gelb szerint nem is létező írástudomány szerint a betűírások a föníciai írásból alakultak ki. Ez ma is az általánosan hangoztatott nézet, mert a "kutatók" a homokba dugják a fejüket, ha ezt cáfoló adatot látnak (amint ezt az Ókor szerkesztősége is tette nemrég). A közelmúltig tanított finnugrista elmélet szerint a székely írás az ótürkből keletkezett, az az arameusból, az pedig a föníciaiból. Senki sem foglalkozott azzal, hogy a föníciai hagyomány szerint őket Taautosz (azaz egy tátos/táltos) tanította meg írni és olvasni.

Simon Péter azzal a kézenfekvő észrevétellel utasította el ezt a föníciai eredeztetést, hogy egy betűírásból (a föníciaiból) nem keletkezhetett szótagoló írás (az ótürk írás). Úgy vélte, hogy a székely jelek a Kr. e. II. évezredben használt közel-keleti hieroglifikus jelek leszármazottai (amelyek korábbiak a föníciai írásnál). A székely írás "n" betűjével kapcsolatos újabb felismerések igazolják ezt a hipotézisét. 



3. ábra. Az ótürk írás két "n" jele és a székely "n" betű

Például sokáig nem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy az ótürk írásnak nem csak a székelyhez hasonló ívelt "n" betűje van (1. ábra), hanem egy lépcsőhöz hasonló is (3. ábra). Ez utóbbit félretettük és elfeledkeztünk róla. Pedig magában hordozta a továbblépés lehetőségét. 

Szekeres István 1993-ban a kínai írásjelek között felfedezte a nagy szójelet (Karlgren 1218i jelét), amelyet feltehetően helyesen állított párhuzamba a székely "n" betűvel. Ezt a viszonylag régen és rövid ideig használt jelet a hunoktól vehették át a kínaiak. Kézenfekvően adódott ebből ama következtetés, hogy a székely "n" betű a nagy szójeléből alakult ki. 


4. ábra. A kínai nagy szójel (Karlgren 1218i jele)

Szekeres István a 2008-ban megjelent kötetében (A székely és az ótörök írás jeltörténete, Mundus) közölte azt a felismerését, hogy a székely, türk és kínai írásban egyaránt meglévő jel nem ótürk eredetű, mert törökül a nagy szó ulu-nak hangzik, amiből az akrofónia során nem alakulhat ki "n" betű.

Én meg időközben a hettita hieroglif írásban fedeztem fel a fenti jelek meggyőző párhuzamait, köztük a nagy szójelét (5. ábra).


5/a. ábra. A hettita hieroglif (luwiai) írás nagy szójele Diringer nyomán; a jel egy nagy hegyet ábrázol; a rovásírások ilyen vízszintes jellegű jelet a fa szálkássága miatt nem tudtak használni, ezért függőlegesre állították 


5/b. ábra. A hettita hieroglif (luwiai) írás ni szótagjele Gelb nyomán; kétségtelenül ugyanazon jel tükörképéről van szó, amelyet a székely "n"-ként ismerünk


5/c. ábra. A hettita hieroglif (luwiai) írás ne szótagjele Gelb nyomán; az ótürk írás lépcső alakú "n" betűjére emlékeztet, de ez is tükrözött



5/d. ábra. Az ancientscripts.com lapon a hettita hieroglif (luwiai) írás nagyszójelének ezt az alakváltozatát mutatják be; ez már a székely "o/ó" megfelelője; ez a számunkra azt jelenti, hogy a nagy hegyet Óg királlyal azonosították; azt a folyamatot érjük tetten ez esetben is, amikor a kőkori sarokjelképekből elkülönülnek a különféle szójelek: amikor az "n", az "s" és az"o/ó" elhatárolódik egymástól 


6. ábra. A Tordos-Vincsa írás hasonló formájú jele (Winn 128)


7. ábra. Winn 203. jele egy szójelekből (a székely "n", "kis r" és "ak" jelek megfelelőjéből) alkotott ligatúra, amelynek az olvasata jobbról balra: nagy ragyogó Ak (Óg király, Heraklész); ez a ligatúra lehet a hettita és ótürk lépcsős jelek magyarázata


8. ábra. Avar pecsétgyűrű a schwechati leletek közül a székely írás "us" és "n" betűinek megfelelő szójelekkel; a gyűrű egy elolvasható felülnézeti világmodellt ábrázol; a nagy ős feliratot, egy imaszöveg ismétlődő fordulatát tartalmazza négyszer egymás után

Oldal: Az "n" (nagy) rovásjel
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat