A kínai Föld szójel
A kínai "Föld" szójel Karlgren 362. jele. Azon kínai írásjelek csoportjába tartozik, amelyeknek egyértelmű párhuzamát találjuk a székely írásban.
1. ábra. A kínai írás föld szójele Gelb nyomán; az írástörténeti munkákban általában ezt a formát idézik
2. ábra. A kínai írás föld szójelének változatai Karlgren nyomán; mindegyik változat lényege a körbe zárt kereszt, vagy annak négyzet alakú megfelelője
A kínai írás "Föld" jelének alakját szokás azzal magyarázni, hogy az a parcellákra osztott kínai rizsföldeket idézi. Az írásjelnek valóban vannak olyan kései változatai, amelyeken négynél több "negyede" van a jelnek, s ez alátámasztani látszik ezt az érvelést. Azonban ezek a soknegyedű és csak kivételesen előforduló jelváltozatok nem az eredeti képzetnek felelnek meg, hanem csupán ezt a kései népies magyarázatot illusztrálják.
Az eredeti körbe zárt kereszt az Éden térképe és ebben a formában ismert Eurázsia és Amerika szinten minden népénél (ahol világmodellként alkalmazzák), valamint az asztrológusok legalább az ókor óta használt jelrendszerében is (ahol a Föld jele). A székely írásban ugyanez a jel az "f" betű, amely a Föld szójeléből keletkezett.
A széles körű elterjedtségnek az a magyarázata, hogy a jel a kőkori Éden négy szent folyó által szabdalt területét ábrázolja, amely az ősvallás szerint a Teremtés helyszíne volt s ahonnan az özönvíz után (a jégkorszak alatt) a homo sapiens sapiens csoportjai elindultak Eurázsia belső területei és Amerika benépesítésére, tarsolyukban ezzel a jellel.
Ez azt is jelenti, hogy a kínai (és a székely) írás kezdetei mintegy 40-50 ezer évvel ezelőttre nyúlnak vissza.