Varga Géza: A székely rovásírás

Nemzeti írásunk teljesebb leírásának vázlata


BEVEZETŐ


A székely rovásírás (vagy székely írás) a magyarság régi írása, amelyet az ősvallás jelkészletéből a magyar nyelv rögzítésére fejlesztettek ki a kőkorban. Az írás a kőkor óta nem merült feledésbe, mindig voltak alkalmazói.

Az emlékek szerint használták a szkíták, a hunok és az avarok is. A szerves belső fejlődés bizonyítékaként az írásjeleknek közeli megfelelői vannak a népi (pl. a fazekasok által használt), valamint az uralmi és a vallásos jelkészletben (Szent Korona, jogar, koronázó palást, keresztény templomok jelei). A kőkori eredetet támasztják alá a távoli (kínai, csukcs, indián stb.) írásrendszerekben található, de – az elvégzett valószínűségszámítás szerint - véletlen egyezéssel nem magyarázható párhuzamok is. Az írás szó- szótagoló jellegű, amely a több hangot jelölő mondatjelei, szójelei, szótagjelei mellett rendelkezik egy fejlett ábécével is. Az írásirány az írástechnológiának és az ábrázolás igényeinek megfelelően változó (függőleges, jobbról balra, balról jobbra irányuló, körbe menő, vagy szimmetrikus). 

Az írást az elmúlt évezredben a székelyek mentették meg a feledéstől. A székelyek a hunok (mai néven a magyarok) egyik csoportja. A székelyeknek az Attila halála és Árpád magyar népének honfoglalása között eltelt mintegy 500 év alatt független államuk és eltérő történetük volt Erdélyben. E függetlenség eredményezte a következő évezred székely kultúrájának sajátosságait, közöttük a hun írás megőrzését. Az egykori Magyar Királyság keleti felében (az első világháború óta Romániában) élnek. Hun származástudattal rendelkeznek (a magyar krónikák és más források szerint a magyarok többi csoportja is hun eredetű). 

Az alább következő történeti leírás az 1991-ben alapított Írástörténeti Kutatóintézet kutatóinak (Simon Péternek, Szekeres Istvánnak, Varga Gézának, Götz Lászlónak, Forrai Sándornak, Csontos Péternek, Varga Csabának, Berényi Lászlónak, Borbola Jánosnak és másoknak) az álláspontját tükrözi. Ezek a szerzők a székely rovásírás és általában a magyar jelhasználat kutatásában 1993-ban, s azt követően bekövetkezett fordulat legnagyobb hatású képviselői. A csoportra jellemző az elméleti-tudományos kérdések iránti fokozott érdeklődés, a tudományos igényű érvelésre való egyedülálló törekvés, valamint a székely szójelek létének elismerése.

Simon Péter tanszékvezető egyetemi tanár az 1993-ban megjelent tanulmányában leszámolt az ótürk eredeztetés hipotézisével. 

Szekeres István az ótürk és a kínai írásrendszerekben megtalálható párhuzamokat kutatja és írta le az 1993-ban kiadott tanulmányában és az azóta megjelent új kötetében.

Varga Géza több kötet és többszáz cikk szerzője, az Írástörténeti Kutatóintézet alapítója, az íráselméleti és írástörténeti kérdések kutatója, több új rovásfelirat és megfejtés közzétevője; internetes fórumok vezetője. 

Varga Csaba és Borbola János eredeti gondolkodású, nagy hatású kutatók, több kitűnő könyv népszerű szerzői. 



A szerző kiegészítő megjegyzései a UNICODE szabvány készítői és a rováshasználó közösség számára


Ezt a tanulmányt 2009-ben írtam egy székely egyesület felkérésére, amelyik a UNICODE bizottság számára kívánta elkészíteni a székely írás hiteles leírását és számítógépes szabványát.

Szükség volt erre az újabb leírásra, mert a korábban készült hasonló célú leírások súlyos hibákkal terheltek és meghamisítják a nemzeti írásunkat. A konkurrens javaslatok szerzői közül egyesek a Friedrich nevet sem tudják helyesen leírni rovásbetűkkel, vagy a nem létező pálos rovásírást, a hírhedt szentistváni rovásüldöző rendeletet, a rovásjelek tükrözését "találták fel". Újító buzgalmukban odáig jutottak, hogy meghirdették a székely írásnak a latinhoz való tudatos idomítását, aminek keretében megalkották a sohasem létezett rovás q, y, w, és x jeleket, valamint a latinos jelsorrendet állították a székely írás eredeti (nikolsburgi) jelsorrendjének helyébe.

Ezen önjelölt "szakértők" többsége sem szakmailag, sem emberileg nem alkalmas ilyen horderejű javaslatok és szabványok elkészítésére. Korlátozott ismereteik miatt nem mérhették fel helyesen a székely írás neolitikus, népvándorlás-kori, honfoglalás-kori emlékeiből levonható legújabb felismerésekből; valamint a népi, uralmi és vallási párhuzamokból adódó tanulságokat sem - ezért a székely írásról adott leírásaik alapvető tévedéseket tartalmaznak. E "szakértők" hozzá nem értésről árulkodó téveszméi a UNICODE szabvány révén kötelezővé válhatnak és az egész világon elterjedhetnek - ha a magyar értelmiség nem mutat életjelenségeket ezen a szakterületen.

Az ide tartozó írásemlékek (például a székely jelek rokonságába tartozó népi fazekasjelek, vagy a neolitikus szójelek) teljességre törekvő felmérése és elemzése nélkül nem lehet megállapítani a székely írás jellemzőit (például a sorvezetés mai használatra javasolható irányultságát) sem. Ezért a Kárpát-medencében manapság állított településtáblák csak az azokat állítók és az őket félrevezetők hiányos ismereteiről árulkodnak.

A jelen tanulmány anyaga egy szélesebb kitekintésre épülő leírás. Ez elkészült, s azt Beleznay Ákos hazánkfia le is fordította angolra - amelyért itt is köszönetet mondunk. A kódkiosztás azonban napjainkig nem készült el hozzá és nem lett beterjesztve sem a UNICODE bizottság elé. Ezért felajánlom az együttműködésemet és az itt olvasható tanulmányt mindazoknak, akik a UNICODE szabványt e leírás alapján befejezik és azt beterjesztik.

Nyilvánvaló, hogy sok részletkérdésben lehetetlen egyetértésre jutni a rováshasználók körében, ami megakadályozhatja a UNICODE szabvány elfogadtatását. Ezen a nehézségen azonban nem sörbaráti társaságok körében tartott népszavazással, hanem a kérdések megbeszélésével, tudományos igényű érveléssel lehet túllépni.  Ezt kívánja szolgálni ez a tanulmány is.

A fenti célok és körülmények miatt e tanulmány csak vázlatosan érinthetett egyes részletkérdéseket, miközben alaposabban foglalkozott a mai használat számára fontos kérdésekkel. Szükség van pedig egy tankönyv jellegű leírásra is, amelyik az itt tömören említett kérdéseket alaposabban tárgyalja, az újabban felbukkant (népi és régészeti jellegű) írásemlékeket, a távoli írásrendszerekkel való párhuzamokat, meg a módszertani megfontolásokat részletesen bemutatja és magyarázza. Nyilvánvaló, hogy egy bővebb leírás (amelyikre egy UNICODE-szabvány tervezetében nem volt szükség) e tanulmány kereteit szétfeszítette volna. Az elkészült fordítás miatt az eredeti magyar szöveg jelentős mértékű megváltoztatása sem tűnt célszerűnek. A teljesebb kép kialakítása érdekében a UNICODE-leírásba tartozó fejezetek mellé beillesztettük a hasonló témájú újabb cikkeinket is.

Mindezeket a meg nem oldott feladatokat a készülő "Magyar hieroglif írás" c. kötetben fogjuk elvégezni, ha tervünk a Teremtő kifürkészhetetlen akaratával is találkozik.


Miért fontos a székely rovásírás ismerete?


Az alábbiakban Hutter Anna kérdéseire válaszolunk.


1.Milyen szerepet játszik a mai magyar nyelv- és történettudományban a székely rovásírás eredetének ismerete?
.
Az akadémikus tudományban a székely rovásírás eredetének ismeretéről valójában nem beszélhetünk, mert a székely írást a "szakma" nem ismeri kellőképpen (amint azt Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára is beismerte már). Amit az akadémikus "tudomány" tudni vél, vagy kimond a székely rovásírás eredetéről, az csupán téveszmék és hazugságok halmaza. Ezek szerint a székely írás vagy humanista kitaláció, vagy az arameus - ótürk - glagolita írások kései és jelentéktelen leszármazottja. Mindkét elképzelés azonnal cáfolható lenne, ha a kiötlői ismernék az írástörténeti tényeket - de párbeszédre, konferenciára (az ellenérvek ütköztetésére) nincs mód. A székely írás valódi természetrajza ugyanis eleven cáfolata a finnugrista etnokulturális elképzeléseknek, ezért a székely írással kapcsolatos ismeretek nem kapnak nyilvánosságot az akadémikus "tudomány" folyóirataiban és egyéb fórumain. Az akadémikus "tudomány" berkeiben a székely rovásírás témaköre és minden véle kapcsolatos felvetés olyan fokú megvetésnek "örvend" hosszú évtizedek óta, hogy ebben a körben a kérdésnek szakértője nincs, hozzáértő megszólalásra sem számíthatunk. Ebből következően a hazai nyelv- és történettudomány nélkülözni kénytelen az egyik legfontosabb adatforrását. Például a "szakértők" érdemben hozzá sem tudnak szólni a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor székely jelek elődeivel írt magyar nyelvű feliratához - ezért a Kárpát-medencei őshonosság kérdésének a genetika (Ornella Semino) és a nyelvészet (Mario Alinei) felől érkező felvetéséhez sem fűzhetnek értelmes gondolatokat. A székely rovásírás helyes leírása és eredetkérdésének megoldása nélkül sem a nyelvtudomány, sem a történettudomány nem képes valós választ adni a szakterületéhez tartozó legfontosabb kérdésekre. Erről szól az "Így írtok ti magyar őstörténetet" c. kötetem. Az akadémikus "tudomány" képviselői legfeljebb a hun korig viszik vissza a székely írás eredetét, azonban rendszerszerű leírására, a nagy kérdések megválaszolására írástörténeti és íráselméleti tájékozatlanságuk miatt nem képesek, arra nem is vállalkoznak. A hunok magyarságával az akadémikus "tudomány" képviselői csak a gúnyirataikban hajlandók foglalkozni, bár a budapesti hun jelvény székely jelekkel írt magyar nyelvű felirata a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán bárki által megtekinthető és (a minimális ismeretek birtokában) el is olvasható. Az akadémikus "tudomány" szakértői (Kozmács István és Tomka Péter) azonban tévednek és csúsztatnak e lelet kapcsán is, a Magyar Nemzeti Múzeum pedig (Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes irányításával) tisztítás ürügyével barbár módon lereszelte a tárgy felületét, kis híján megsemmisítve azt.
A székely rovásírás eredetének kérdésével az akadémikus "tudomány" képviselői helyett a "szakmán" kívüli értelmiség foglalkozik s az új tudományos eredmények ennek köszönhetően nem az akadémikus tudomány keretein belül születnek meg. Az alternatív körökben általánosan elfogadott nézet, hogy a székely írás eredete a kőkorban kereshető s ennek igen sok - esetenként helyt is álló - bizonyítékát mutatják fel. Az ősvallási kapcsolat feltárásával az írás keletkezésének rendszerszerű leírása is megszületett. Ennek is köszönhetően a nem hivatásos kutatók jelentősen eltérő nézeteket képviselnek a nyelv- és történettudomány területén is. Gyakran ismétlődő és jellemző nézet, hogy a kőkor ősnyelve a magyar volt. 
Időszerű lenne az akadémikus tudomány bevonása is (például egy egy konferencia-, vagy egy cikksorozat segítségével) a megvitatható kérdések továbbgondolása érdekében.
.
.
2. Mennyiben formálja át mai történeti tudatunkat a székely rovásíráshoz kapcsolódó kutatások ismerete? Átalakítja a helyi társadalmak lokális identitását?
.
Az akadémikus "tudomány" a magyarság tömegei előtt járatódott le. A politika által fenntartott akadémikus hazugságáradat léte alapjaiban kérdőjelezi meg a hatalom legitimitását is. Csak idő kérdése, amíg a választások egyik legfontosabb kérdésévé válik a politikai pártoknak a székely írás eredetével (és általában a magyar őstörténettel, nyelvtörténettel) kapcsolatos állásfoglalása és az akadémikus áltudomány hazugjainak mesterséges támogatása (illetve a támogatás megszüntetése).






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 127
Tegnapi: 239
Heti: 674
Havi: 5 447
Össz.: 333 031

Látogatottság növelés
Oldal: BEVEZETŐ
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2017 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: szent istván és a rovás - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »