Varga Géza: A székely rovásírás

Nemzeti írásunk teljesebb leírásának vázlata

A székely írás ö/ő betűje


A "magas kő" ábrázolási konvenció jobb oldalából alakult ki előbb a "kő" szójel, majd abból a székely írás "harmadik k" és "ö/ő" betűje is. Ezeknek lényegében azonos az alakja.


1. ábra. A székely rovásírás "ö" betűje a csíki feliratból; ez az alakváltozat képviselheti az eredeti jelformát



2. ábra. A székely "ö/ő" betűk táblázata Szemerey Zsolt nyomán; több, egymástól eltérő formája is ismert; legjellemzőbb közös alkotóelemük a jobbra kiálló két vonal; a párhuzamok és előzmények alapján az is nyilvánvaló, hogy az alapvonal eredetileg egyenes volt; az alapvonal meggörbülése talán annak köszönhető, hogy az írásalkalmazók hasonlóvá akarták tenni a rovás "o/ó" betűhöz, amely a latin írásunkban is hasonló az "ö/ő"-höz

Szemerey Zsolt táblázata nem tartalmazza az "ö/ő" jel minden előfordulását és párhuzamát. Az azonban az ő táblázatából is felmérhető, hogy a jelnek több, lényegesen eltérő változata volt az idők folyamán.

Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy az "ö/ő" jel viszonylag későn alakult ki s a jelhasználatban megőrződhettek az átmeneti alakok is. A magánhangzók rögzítése is csak újabb keletű, vagy ritkábban alkalmazott szokás a székely írásban. Ezért e jel hagyománya talán nem rögzült elég erősen, s egyes körzetekben megengedett volt az eltérés. Ahol esetleg nem volt ismert a "szabványos" "ö/ő"jel, ott szükség lehetett a körzetben alkalmazott saját "ö/ő" jel kialakítására is.

Hozzájárulhatott e folyamathoz az is, hogy a nyelvészek megállapítása szerint maga az "ö/ő" hangunk is csak későn különült el a többi magánhangzótól (ez az elkülönülés azonban már a hun korban megtörténhetett, egyébként nem lenne hasonló az ótürk "ök, ük, kö, kü" valamint a székely "ö/ő" és "harmadik k" jel - VG).

Előzmények és párhuzamok




3. ábra. A hettita hieroglif írás ne (balra) és cse (jobbra) szótagjelei talán jobbra levezető lépcsőt ábrázolnak; a hettita hieroglif írásnak közel 20 jelformája egyeztethető székely jelformákkal


4. ábra. Az ótürk "ök, ük, kö, kü" szótagcsoport-jel változatai (D. D. Vasziljev nyomán)

A 2. ábrán látható ótürk szótagjel a formai és tartalmi hasonlóság alapján kétségtelenül rokona a székely "ö/ő" és "harmadik k" jelnek (amelyről külön cikkben számoltunk be). A székely és ótürk jelek rokonságának több történelmi magyarázata is lehetséges. 1993-ig (a "Bronzkori magyar írásbeliség" c. kötetünk megjelenéséig) az akadémikus tudomány kutatói többnyire az ótürk jelekből próbálták meg levezetni a székely jeleket, ám ez az évszázados törekvés nem vezetett eredményre - mert a székely jelek nem az ótürkből való átvételek. Az ótürk "ök, ük, kö, kü" jel eredetileg a magyar "kő" szójele lehetett; amit a törökök elődeiktől és uraiktól: a magyariul beszélő hunok írásából vehettek át.

Ebből következően az ótürk jel a székely "ö/ő" betűeredeti formájához közelálló változatot őrizhetett meg. Fent látható előfordulásainak több tanulsága is van:

- Egyrészt az, hogy az ótürk jelnek volt olyan "kétfogú fésű" alakú lineáris változata is, amelynek formája szinte azonos a székely írás "ö/ő" betűjének alakjával.

- Másrészt az, hogy volt olyan képszerűbb (lépcsőszerűen alkalmazott hegyeket ábrázoló) formai változata is a türk jelnek, amely a székely "m" (magas) jellel azonos, vagy annak tükörképe.

Ez arra utal, hogy eredetileg a székely "ö/ő" is lépcsőszerűen alkalmazott hegyeket (azaz köveket) ábrázolt. Összefügghet ezzel, hogy a régi magyar földrajzi névanyagban a hegyeket gyakorta nevezik kőnek: pl. Bélkő.

A székely "m" (magas) jel esetében is megfigyelhető ugyanez a kettősség: ennek is van lineáris és képszerű változata a rokon írásrendszerekben (lásd ezt az "m" betűről és a budapesti hun jelvényről írt cikkekben!). Ez a pérhuzamos jelenség a székely "m" és "ö/ő" jelek rokonságszerű kapcsolatára, valamiféle összetartozására utal.

A " magas kő " ábrázolási hagyomány


A székely "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jelek felismerhető összefüggése a "magas kő" formula létével magyarázható és dokumentálható. Az ősvallásnak a kőkor, de legalább a szkíta kor óta alkalmazott szóbeli és grafikai jelképe ez, amely fényt vet a benne szereplő "magas" és "kő" jelek kialakulásának folyamatára. A fennmaradt emlékek alapján azt feltételezzük, hogy ezek összetartozó jelek voltak, amelyeket a "magas kő" elnevezéssel emlegettek ősidők óta. A "magas kő" formula a világhegy, vagy a világhegyet jelképező lépcsős piramisok neve és jelképe lehetett a sztyeppén. Ilyen piramisokat (földből, vagy kőből) a sztyeppi népek és az indiánok is építettek.



5. ábra. A magyargyerőmonostori kályhacsempe részlete az égigérő fa alatti világhegyet ábrázolja; ez az égbe vezető út, ezért az oldalára hegyekből rakott lépcsőt rajzolt az ismeretlen művész; a hegyek rajza itt képszerű


6. ábra. Hun csat a lépcsős toronytemplom a "magas kő" képével (Bóna István nyomán); hasonló lépcsős piramisok tucatját találjuk Kínában (a piramisokból europid múmia és "pretürk" írásemlék került elő, ahol a "pretürk" jelző "hun"-t jelenthet)


7. ábra. Lépcsős toronytemplom (a "magas kő") ábrázolása az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Koronáról

Az alább látható szkíta megfelelőn az "ég(i)" szójel helyett a "jó" szójelét alkalmazták (2/c. ábra). Ez a párhuzam arra utal, hogy a szkíta, az avar és a magyar ősvallás jelképrendszere közös lehetett.

A "magas" és a "kő" szójele egyaránt egy kétfogú fésűre emlékeztet, csak az egyik balra, a másik pedig jobbra irányított. Ez a tiszalöki szkíta cserépedény és a paziriki szőnyeg hasonló jeleit juttatja az eszünkbe. A szkíta ábrázolások egyértelműen az égbe vezető út egyfajta ábrázolásai, amelyet a magyar nép az ősvallás istenével azonosított valaha.

Ezek alapján a fenti szkíta jelek által ábrázolt lépcsős hegy egyik oldalát "magas"-nak, a másik oldalát pedig "kő"-nek lehetett olvasni. A lépcsős hegy neve a "magas kő" lehetett. A szolnoki karika imaszövege ehhez a megszemélyesített "magas kö"-höz szól.


8. ábra. Paziriki szkíta szőnyeg "magas Jóma kő" jelentésű képszerű ligatúrája


9. ábra. A "magas jó kő" formula a tiszalöki szkíta bögréről; a bögrén a formula lineáris változatát látjuk; mindkét oldalán egy háromfogú fésű alakú jelet találunk (ezek később kétfogú fésűvé egyszerűsödtek); a bal oldali a "magas", jobb oldali pedig a "kő" szavakat jelölhette (a közöttük lévő "jó" szójel az isten jelzője)



10. ábra. Anaszazi indián edény (balra) "Jóma jókő" ligatúrája (jobbra) feltehetően a szkíta-hun-magyar "magas kő" ligatúrának az egyik - indiánokra jellemzően tükrözött - párhuzama; a szkíta-székely és az indián jelkincs között több rokonságszerű megfelelést találunk, amelyek arra utalnak, hogy kőkori eredetű lehet ama ősvallási jelkészlet, amelynek része a "magas kő" ábrázolási konvenció is

A "magas kő" formulát (ligatúrát) alkotó elemi jelekből keletkezett


- egyrészt a székely írás "magas" szójele, majd abból az "m" betűje;
- másrészt a "kő" szójele, majd abból jelhasadással a "harmadik k" és az egyik "ö/ő" betűje.

A különböző írásokban a képszerű jelnek fésűre hasonlító lineáris változatai ia kialakultak. Ilyennel találkozunk például a karcagi karika esetében, ahol a "magas kő" formula egy szójelekből álló ősvallási imaszöveg részleteként ismétlődik. A karcagi karikán a "magas" és a "kő" szójelek alkotják a formula egyszerűbb alakját. Közéjük esetenként az "ég(i)" szójelet illesztették. Ez a jelhasználati eljárás pontosan azonos a szkítáknál és a karcagi karikán: a"magas kő" formulába beillesztettek egy-egy jelzőt.


11. ábra. A "magas kő" formula a karcagi karikáról


12. ábra. A "magas égi kő" formula (az előzőnek egy jelzővel kiegészített változata) a karcagi karikáról

A "kő" szójeléből keletkezett "k" és "ő" betűk

A "magas kő" formulát alkotó jelek egyike a "kő" szójel, amellyel már találkoztunk a csencsói sarokkövön és a karcagi karikán is (szójelként). Szerepel a jelforma a budapesti hun jelvényen és a Tolna-megyei hun kori súlyon is ("k" betűként), valamint a csíki feliratban ("ö" betűként). A "kő" szójel az ótürk írásban is használatos, ott az "ök", "ük", "kö", "kü" szótagjeleket jelöli. A jelforma és a jelölt szótag is azonos, vagy rokon a két írásrendszerben.

A "kő" szójel időközben kettéhasadt egy "k" és egy "ö" betűre a székely írásban. Ezeket a "k" és "ö" betűket azonban - a ránk maradt emlékek tanúsága szerint - a székelyek alig használták. Az újabb időkben ki is veszett a használatból mindkettő.


13. ábra. A karcagi karika "kő" szójele


14. ábra. A csencsói sarokkő "kő" szójele



15. ábra. A budapesti hun jelvény "k" betűje az "éSZAKi" szóból



16. ábra. A tolna megyei hun kori súlysorozat "k" betűje a "Keszi Dénesné"(?) feliratból


17. ábra. A csíki felirat "ö" betűje







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 105
Tegnapi: 239
Heti: 652
Havi: 5 425
Össz.: 333 009

Látogatottság növelés
Oldal: A "k" / "ő" (kő) rovásjel
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2017 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: szent istván és a rovás - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »