A tprus (tapar us "szabír ős") rovásjel

A tprus jel a nikolsburgi ábécében fordul elő. Thelegdi a capita dictionumok (szavak, mondások fejei) között sorolja fel, amelyekről elmondja, hogy nincsenek betűkből összetéve - azaz nem később alkotott ligatúrák, hanem eredeti szó- vagy mondatjelek.

Legkorábbi fennmaradt példánya a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron fordul elő, ahol a Ten (az isten és a tenyész közös ősének) szójele.

Simon Péterrel közösen adtuk meg a tprus jel magyarázatát. Simon Péter fedezte fel, hogy a tpr mássalhangzók a tapar népnevet rejtik, amely a szabíroknak Szibériában használt egyik neve volt Patkanov adatai szerint. A jelnév végén szereplő "us" (ős) szót én azonosítottam, hozzáfűzve az ősvallási magyarázatot.

E szerint a tprus jel az égigérő fát, a szabír nép mítikus ősét ábrázolja, annak képszerű, hieroglifikus jelképe. A magyarok (korábbi népnevünkön: a szabírok) istenének jelképe volt. A jel azonban eredetileg nem a tapar us, hanem a Ten szót jelölhette.

A jelforma gyakori használatával összefüggő leegyszerűsödése útján ebből a grafikai alakzatból keletkezhetett a székely írás ma ismert, egyszerűbb alakú Ten szójele és "t" betűje is. A jelforma már a kőkorban szétválhatott különböző grafikai alakokra, mert a mai Ten-nek megfelelő változat már a kb. 20 000 éves Mas d' Azil-i kavicsokon is előfordul. A tprus jelformája eredetileg a Ten szót jelölhette s ez az állapot (amikor a Ten szót több különféle grafikai változat is jelölte) évezredekig fennállhatott.

A tprus jelnév csak a népvándorlás korában alakulhatott ki. Az ősi, ritkábban és ünnepélyes alkalmakkor használt képszerűbb alakot meg kellett különböztetni az egyszerűbb és gyakrabban alkalmazott (Ten és "t") jelváltozatoktól. A tapar (szabír) népnévhez azonban nem köthették a népnév megszületése előtt.

Legújabban a "Máté Zsolt és a tprus jel újabb magyarázatai" c. tanulmányban foglaltam össze a tprus jelről tudnivalókat (megjelent az "Így írtok ti magyar őstörténetet" c. kötetben).  

A konkurrens magyarázatok cáfolata

Máté Zsolt és Vékony Gábor a latin temporus szót véli kiolvasni a "tprus" jelből. A sorrendi tévedésre alapozott fejtegetést a fentebb említett cikkben megcáfoltuk. Csak az fogadható el belőle, hogy a "tprus" jel nem betű, hanem szójel (egészen pontosan mondatjel).

Szekeres István szerint a jel a tipró vagy tiprós szavunk jele.

Bizonyítékként a kínai "következő nemzedék" jelre hivatkozik, amely egy hasonló alakú fát ábrázol és valóban rokona a székely "tprus" jelnek, azonban nem támasztja alá a szerző magyarázatát. A "következő nemzedék" jelentés ugyanis nem magyarázható tipró-nak. A fa ábrázolása ugyanakkor elárulja, hogy ama ősvallási elképzelés illusztrációjáról van szó, amely szerint a születendő gyermekek (azaz a következő nemzedék) lelkei az Istennel azonos égigérő fa ágain várják a megszületésüket. 

A tipró, tiprós jelentés sem illeszkedik az eddigi akrofóniarekonstrukciók sorába, mert nincs ősvallási vonatkozása (az égigérő fának és a következő nemzedéknek van - ezt azonban Szekeres istván nem tárja fel).

A két hangalak sem egyeztethető pontosan, ugyanis a "tprus" jelnévben lévő u helyén a feltételezés szerinti tipró, tiprós szóban ó szerepel. Ha a jelölt szóban eredetileg valóban ó lett volna, akkor azt a korai latin jelsorainkkal is le lehetett volna írni, hiszen a latin ábécében eleve volt o betű. Ha a tprus jelnév végső szótagjában mégis az u szerepel helyette, akkor az annak a jele, hogy a jelölt szóban ezen a helyen nem az o hang volt - azaz a tprus nem a tipró, tiprós szavainak jelölte. (Ezzel szemben a nikolsburgi ábécében szereplő us jelnév jó támpontot ad, miszerint ez a keresett utolsó szótag az ős szavunk volt.)  

Szász Tibor András szerint a Debrő, Döbrögi, tipor, teper, töpör szavak rejtőznek a jel mögött, amely szavainknak jól azonosítható megfelelőik vannak a török nyelvekben is.  

Ez azonban csupán Szekeres István elhibázott ötletének továbbgondolása, amely nem oldja meg az eredeti felvetés hibáit. Szász Tibor András meg sem próbálja, hogy magyarázatot adjon a jel alakjára. Azt sem tudjuk meg tőle, hogy ennek a ritkán használt szónak ugyan miért kellett volna külön jelet alkotni, amikor ennél fontosabb szavainknak nincs jele.

Az ötlet megismétlése a Szekeres által felvetett kínai jelpárhuzamot nem említi, pedig az - a fa motívum helyes értékelése esetén - elvezet a megoldáshoz.

"A kutatás nem értette, hogy a  fennmaradt rovásjelek között miért van egy külön jel a TPR  betűhalmazra, mely betűírásra alkalmatlan" - teszi hozzá a szerző. Pontosítjuk: nem a "tpr", hanem a "tprus" betűhalmazt jelöli a jel. A kutatásnak pedig csak egy része nem érti a dolgot.

Szász Tibor András nem magyarázta meg, hogy a székely jelek sorában - amelyet a szerzők tévesen tartanak betűsornak - ez a többhangértékű jel is a szóírás bizonyítéka. S persze azt sem tárta fel, hogy az ősvallás legfontosabb szavainak van jele a székely írásban.

Oldal: A tprus (tapar us "szabír ős") rovásjel
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat