Varga Géza: A székely rovásírás
Nemzeti írásunk teljesebb leírásának vázlata
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Hettita hieroglif párhuzamok
A székely írást 19 hasonló formájú, ezeken belül pedig 12 hasonló tartalmú jel köti a hettita hieroglif íráshoz (újabban Luwiai írás néven emlegetik). Ezt az írást feltehetően a hattiaktól örökölték a hettiták, a kultúrájuk oly sok elemével együtt. A történettudomány általában hangoztatott álláspontja szerint a hattik Kr. e. 3000 táján haltak ki. Ennél valószínűbb Mészáros Gyula kevéssé ismert feltételezése, hogy a a hattik a sztyeppére vándoroltak s ott belőlük alakultak ki a szkíták. Mészáros Gyula álláspontját alátámasztja, hogy a hatti/hettita, valamint a szkíta jelkészlet között nagyfokú hasonlóság mutatható ki.
Simon Péter a "Bronzkori magyar írásbeliség" c. kötetünkben megjelent tanulmányában írta meg a Közel-Kelet lineáris írásainak tanulmányozása után, hogy a székely rovásírás előzménye egy olyan hieroglifikus írás volt, amelyet a Kr. e. II. évezred első felében a Kaukázus és Damaszkusz közötti területen használtak. Ez a jellemzése pontosan ráillik a hettita hieroglif írásra, de Simon Péter ezt az írásrendszert mégsem említette.
Azóta ezt a sejtését a hettita hieroglif írás megnevezésével és a két írásrendszer párhuzamos jeleinek felsorolásával kiegészítettük. Hozzátéve, hogy a hettita hieroglif írás jeleinek egy része nem csak a székely rovásírás, hanem a magyar népi jelhasználat jelei között, sőt a szkíta, hun és avar jelek között is megtalálható. A székely írás és a hettita hieroglif írás közötti megfeleléseket bemutató táblázatok az "Így írtok ti magyar őstörténetet" c. kötetben jelentek meg.
A párhuzamok köre nem szorítkozik erre a két rendszerre. A hasonló jelek sora (közel 20-20 azonos jel) megtalálható az urartui hieroglif írás, a bübloszi pszeudohieroglifikus szótagjelek, a sumer képjelek és a Tepe Yahja-i jelek között is. Amiből le lehet vonni azt a következtetést, hogy a székely írás jelkészlete a sumer írás megszületése előtt széles körűen használatban volt a Közel-Keleten.
A hettita hieroglif írás
A székely írással - ismereteink szerint - a legközelebbi rokonságban lévő ókori írásrendszer.
A hettita hieroglif írást a Hettita Birodalomban (Anatólia és Szíria északi részén) használták. Legkorábbi ismert emlékei Kr. e. 1800 tájáról származnak, de a feliratok zöme Kr. e. 1000 és Kr. e. 700 között keletkezett. Az írás pontos kialakulását homály borítja, de minden jel arra mutat, hogy az eredet az Égei-tengertől Iránig és Mezopotámiáig terjedő hatalmas terület korábbi kultúráiban keresendő. Végső soron az Éden mintegy 50 000 éve kialakult és azóta folyamatosan létező írásfolyamának egyik, régészeti emlékeken fennmaradt képviselője. Megfejtésében két bilingvisnek, a Tarkumuwa pecsétnek (1. ábra) és a karatepei feliratnak (2. ábra) volt nagy szerepe. Mindegyik két írással írt ún. billingvis. A Tarkumuwa pecséten hettita ékírással és hettita hieroglif írással; a karatepei feliraton pedig hettita hieroglif írással és föníciai írással írtak.
1.ábra. Tarkumuwa pecsét (balra) 2.ábra. Karatepei mondat (jobbra)
A későbbi hettita területeken a Kr. e. III. évezredben a hatti nép élt. A hatti nyelv nem indoeurópai és nem sémi, néhány szavuk (a Dalipinu istennévben előforduló pi „fiú”, Estan „a napisten neve”) a magyarral rokon. Mészáros Gyula a szkíták elődeinek tartja őket. A Kr. e. II. évezredben a hatti nyelv használata visszaszorult, csak papi nyelvként, a kultikus szövegekben maradt fenn némileg hettitizált formában. A későbbi hettiták tudós tévedésnek köszönhetően kapták meg az eredetileg a hattikat jelölő hettita nevet. A hettiták a saját nyelvüket az egyik legrégibb városuk (Nesa) nevéről nesainak, országukat azonban az eredeti Haatti néven nevezték.
A Hettita Birodalom a hatti nyelv visszaszorulásával egyidejűleg, a Kr. e. XVII. században épült ki és a Kr. e. XVI. század derekán nagyhatalmi szerepet játszott Elő-Ázsia történetében. Kr. e. 1500 táján feldúlták és kirabolták Babilont, Kr. e. 1296-ban pedig, a qadesi csatában súlyos csapásokat mértek II. Ramszesz egyiptomi fáraó seregére is. A Kr. e. XII. században szembekerültek az erősödő asszír királysággal, amelynek ismétlődő támadásai megtörték a hettiták katonai erejét. Siettette a hanyatlást a „tengeri népek” ekkor zajló népvándorlása, amellyel nyugatról érkező ellenség zúdult a meggyengült birodalomra. Az új hódítók elözönlötték az országot, kifosztották és felperzselték a hettita városokat. Csupán kisebb hettita királyságok élték túl ezt a vészkorszakot, s ezekben a Kr. e. VII. századig használatban maradt a hettita hieroglif írás. Ezt követően az egykor nagyhatalmi szerepet betöltő nép napja végleg leáldozott, az ókori történetírók már nem is említik őket. Régészeti maradványok mellett a Bibliában (Móz. I, 23.) fennmaradt népnevük őrizte meg az emléküket.
A hieroglifák főleg pecséteken (1. ábra) és kőbe vésett feliratokon (2. ábra) maradtak meg. Ez összefügg azzal, hogy a hettiták a hieroglifákat ünnepélyes alkalmakra(1) tartogatták, a hétköznapi adminisztráció és a levelezés céljára a mezopotámiai ötletből kifejlesztett ékírásukat használták. Az írnokok a hieroglifákat "rajzolás"-nak nevezték, s a jelek között valóban sok képszerű jelet találunk. A fennmaradt írásemlékek általában kőbe vannak vésve, az írást azonban leginkább fába róva használhatták.
3. ábra.Régi típusú jelek (balra) 4. ábra. Új típusú jelek (jobbra)
A hettita hieroglif írás korai időszakában használt jelek képszerűek, ugyanez mondható el a klasszikus időszak szabályszerű feliratairól is (3. ábra). A késői korszakban a jelek formája egyszerűsödött, folyóírás jellegűvé vált, de a korábbi képjelekkel való kapcsolat felismerhető (4. ábra).
Ez az írás a hieroglifikus jelzőt a képszerű jelei miatt kapta az egyiptomi hieroglifák mintájára. Az elnevezés telitalálat, mert a hieroglifa szó „szent véset” jelentésű és némelyik hettita hieroglifa valóban vallásos vonatkozású. Ilyen, hettiták által használt, képszerű „szent véset” UTU "Üdő" napisten jele is, amelynek a székely rovásírásban is megtalálható a megfelelője az egyik (sugaras Napot ábrázoló) "ü" betűben.
A hettita hieroglif írással rögzített nyelv kapcsolatban áll, de nem azonos az ún. ékírásos hettita nyelvvel, aminek elnevezését az adta, hogy a Mezopotámiától átvett ékírásban maradt fenn. Az ékírásos hettitát a főváros körül használták Kr. e. 1200 utánig. A hieroglifikus hettita ezzel szemben az egész birodalomban használatos volt, és kb. Kr. e. 700-ig maradt fenn élő nyelvként.
A hettita hieroglif írás megismerése a XX. század harmincas éveiben sikerült Helmuth T. Bossert (Németország), Emil O. Forrer (Svájc), Bedrich Hrozny (Csehszlovákia), Piero Meriggi (Olaszország) és I. J. Gelb (USA) együttes erőfeszítéseinek köszönhetően. Mégis, a hettita írásról nem tudunk eleget. Noha az írás rendszere világos és érthető, az egyes jelek értelmezése még sok munkát igényel.
5. ábra. Hettita szójelek
A hettita hieroglif írás szó- (5. ábra), szótagjeleket (6. ábra), segédjeleket és (az „a”, „e”, „i”, „u” hangokat jelölő) betűket tartalmazott. A megfejtett szótagjelek száma kb. 100, ebből egyszótagnyi értéke van 75-nek, kétszótagos 2-5. A homofónok gyakoriak, vagyis négyféleképpen lehet leírni azt, hogy "tu", és háromféleképpen azt, hogy „na".
A Kr. e. első évezred elején Szíriában használatban levő szabványos hettita szótagábécé mintegy hatvan mássalhangzóval kezdődő és magánhangzóra végződő szótagot tartalmaz, mint pl.: pa, pi, pe, pu. Nincsenek megkülönböztetve a zöngés, zöngétlen és hehezetes mássalhangzók.
A hasonló korú anatóliai szótagábécék számos helyi jelet tartalmaznak. Hasonlóképpen a korábbi – Kr. e. 1200 előtti – szótagábécék is tartalmaznak néhány olyan jelet, melyek a késői korszakban feledésbe merültek.
6. ábra. Hettita hieroglif szótagjelek Gelb nyomán
Az íráshasználat nyelvi okok miatt a maga korában szokatlanul korszerű, a mássalhangzós írás és a valódi betűírás előfutárának tekinthető fonetikus rendszer. A szótagoló jelleg oly erősen beépült a késői hettita írásba, hogy abból szinte teljesen ki voltak rekesztve a szójelek. Például az Erkileből származó rövid felirat (4. ábra) kizárólag szótagjelekkel íródott.
Laroche úgy véli, hogy az írás önállóan fejlődött ki. A legfontosabb érve az, hogy az anatóliai világ uralkodást kifejező szavának leírására szolgáló szillabogrammok (8 példát nevez meg) a feltételezett hettita szó első szótagjának felelnek meg.
A hettita hieroglif írás a kezdetektől fonetikus lehet. Laroche szerint a közönséges szótagjelek többsége a korai időszakban is megtalálható és a szótag-értékük változatlan marad a későbbi használat során is. Pope szerint 40 olyan szótagjel van, amelyeket csupán az újhettita időszakban használtak. Mindössze hat szótagjel esetében érhető tetten egy korai ideografikus jelhasználat, amelyből ez a szótagjeles gyakorlat származhatott.
Azonban ezek az esetek sem feltétlenül bizonyítják e hat szótagjelnek az ideografikus előzményekből éppen itt és ekkor történő kialakulását. A hettita hieroglifákkal rokon székely jelek esetében kimutatható, hogy évezredekig tarthat egyfajta párhuzamos alkalmazás, amikor ugyanazt a jelet ideografikus szimbólumként és szótagjelként is használták. Ezért nincs okunk arra, hogy a foneticizmus kialakulását az ismert hettita hieroglifák korához kössük.
7. ábra. A hettita hieroglif és a székely írásjelek összehasonlító táblázata; az 1., 3. és 5.oszlopban hettita, a 2., 4.és 6. oszlopban pedig székely jelek láthatók; az eltérések egy része az írástechnológia különbözőségével magyarázható
Ráadásul a hettita hieroglif írásrendszer ismert törté nete során a fogalomjelek (szójelek) mennyisége nagymértékben növekedett. Mintegy 60-at ismerünk a II. évezredből és 125-öt az utóbbi periódusból. Ugyanez volt a helyzet a két szótagot jelölő jelekkel is, amelyeknek 5-ről 25-re növekedett a száma. Rajtuk kívül további, mintegy 30-35 darab, egyetlen szótagot jelölő jel jelenik meg a későbbi periódusban. Azonban az egyetlen szótagot jelölő hettita jelek zöme azonos hangzású, a többi pedig jelösszevonás vagy mellékjel. Az új jelek ráadásul nem pótolják a szótagjelek rendszerében meglévő hiányokat sem. Megjelenésük tehát nem változtatott az írásrendszer lényegén.
Pope szerint e tényekből visszafelé extrapolálva, egy olyan ősi íráshoz jutunk el, amely egyszerűbb és sokkal inkább fonetikus volt, mint azt gondoljuk.
Ezek a megfontolások cáfolják a fonetikus szótagolásnak a képi formából való kifejlődéséről alkotott elméleteket. Inkább arról lehet szó, hogy a hettiták a képszerű jelek alkalmazását a vallásos jelentőségük miatt akkor is fenntartották, amikor már volt könnyebben használható hétköznapi írásuk is.
Larosche néhány jelet említ az akrofónia példáiként; Pope azonban joggal emlékeztet arra, hogy ez is csupán az ünnepélyesség fokozása érdekében tudatosan felhasznált archaizmus lehet.
A hieroglifikus hettita (az ékírásos hettitával szemben) nem jelöli meg a kiejtési tudnivalókat, mert ez felelt meg a saját hagyományának. Az égei írás valószínűleg szintén nélkülözte az ilyen típusú jelöléseket és ugyanez volt a helyzet a mezopotámiai írással is a korai (óasszír, óakkád és sumér) időszakokban.
A Közel-Keleten több hasonló írásrendszer létezett a megelőző és a későbbi időkben, amelyekkel mintegy 20-20 közös jelforma és néhány egyéb paraméter köti össze a hettita hieroglifákat. Ezt a kiterjedt íráscsaládot hurrita lineáris írásnak neveztem el, mert olyan területeken és korszakban használták őket, amikor és ahol a hurrita kultúra meghatározó lehetett. Ez az írásrendszer a Kr. e. II. évezredben megjelent a sztyeppén; későbbi sztyeppi rokona a szkíta, a hun és a székely írás.
A székely rovásírással fennálló formai és tartalmi egyezések segítik a hettita hieroglif írás megismerését.
Megegyezik a két írásrendszer szerkezete, ugyanis mindkét írás tartalmaz szójeleket, szótagjeleket és betűket is. Hasonló a jelhasználat jellege is: bár mindkét írásnak vannak szójelei, azokat csak elvétve használják. A „modern” jelhasználat nem korlátozódott a hettita hieroglif írásra: a hettita ékírás szótagjel-alkalmazása emlékeztet a székely „hangzóugratás”-ra (a magánhangzó-jelölések elhagyására). A hettita és székely jelek között feltűnően sok hasonló jelformát találunk (7. ábra).
- A hettita Utu fogalomjel a sumér napisten nevét őrzi és a Napot ábrázolja; a székelydályai „ü” (üdő/idő) jel a Napot ábrázolja, idő szavunk pedig Utu nevével genetikusan összefügg
- Az ismeretlen szótagot jelölő hettita jel (felülnézeti világmodell) a rendezett világ közepét ábrázolja; a székely „f” (Föld) rovásjel (felülnézeti világmodell) a rendezett világ közepét ábrázolja
- A hettita ke/ge (ek/eg?) szótago(ka)t jelölő szembőlnézeti világmodell az eget tartó ágat ábrázolja; A székely „g” (ég) rovásjel szembőnézeti világmodell, az eget tartó ágat ábrázolja
- Az égbolt hettita jele; két székely „o” és egy „e” betű; jelhasadással keletkeztek a bibliai Óg király (égisten) szimbólumából
- A hettita „ni” szótagjel (balra) róható változata a hegyet ábrázoló „nagy” hieroglifának (jobbra); a székely „n” (nagy) rovásjel a kínai „nagy” jel megfelelője (Karlgren 1218i) és hegyet, dombot ábrázol
- A hettita ku/gu szótagjel neve a sumér gu „koponya, kebel” szó rokona; a székely „ek” szótagjel az eredetileg fejet ábrázoló latin „q” helyén jelenik meg a jelsorban
- A hettita „isten” hieroglifa a karácsonykor a Tejút hasadékában kelő Napistent ábrázolja; a székely „us” jel az énlakai „egy Usten” ligatúra része; népi hieroglifáink között istenjelkép
- A hullám alakú hettita „folyó” hieroglifa a vízszintes fekvése miatt nem róható; A függőleges hullám alakú székely „ö”/”ü” rovásjel az ügy „folyó” szó róható jele
- A hettita „ra” szótagjel talán a napsugarat (Rá napisten szikráját) ábrázolja; a székely „kis r” a ragyogó és a szikra szavainkban lévő „ra” szótagot (Rá napisten nevét) jelölte
- A hettita „ru” szótag jele a Napot és a benne lévő szikrát ábrázolja; a jelnév összefügg uru szavunkkal; a székely „nagy r” eredetileg napszimbólum, amely a rovás-technológia miatt vált szögletessé
- A hettita „nú” jel egy növekvő növény jele; a székely „zs” (a kínai sen „nö-vekszik” hasonmása, Karlgren 1052b) egy zsenge növényt ábrázol
- Hettita „i” betű; Székely „i” betű
- Hettita „la” hieroglifa; székely „l” betű
8. ábra. Hettita és székely írásjelek tartalmi kapcsolatai
Ezeken felül tartalmi kapcsolatokat (képi, jelentésbeli és nyelvi azonosságokat) is ki tudunk mutatni (8. ábra). Kétségtelen, hogy a jelek egy Eurázsia-szerte, sőt Egyiptomban is elterjedt kőkori eredetű ősvallás szimbólumaiból alakultak ki és az ősvallás kulcsszavait jelölik.
Néhány hettita és székely jel hangalakja azért azonos vagy közelálló, mert az írásjelek ugyanabból a szójelből alakultak ki. Ezek a szavak a magyar nyelv segítségével érthetők, vagy érthetőnek tűnnek. Ez elvileg utalhatna arra is, hogy a hatti és a magyar nyelv ősi, rokonságszerű kapcsolatban áll egymással. Valószínűbb azonban, hogy a vizsgált szójelekhez tartozó, magyarral rokon szavak az Éden kőkori kultúrájából fennmaradt, s a Kr. e. III. és II. évezredben az ősvallás fogalmainak elterjedtsége miatt még széles körben használt műveltségszavak voltak.
A fenti egyezések és megfontolások valószínűvé teszik, hogy a hettita hieroglif írás a székely rovásírással és a hurrita lineáris íráscsalád többi tagjával rokon, közös alapokból, ősvallási szimbólumokból, természetes fejlődés során kialakult jelrendszer.
*************************************
A yazilikayai hettita sziklapantheon székely jelek előképéből álló jelképe
A hettita hieroglif írásnak 19 jele formai, abból 12 jel pedig tartalmi kapcsolatban is áll a székely jelekkel. Ideje, hogy valamit el is olvassunk a hettita feliratokból a székely írás segítségével.
Persze nem kell hosszú szövegre gondolnunk. Nem regényt, nem levelet, nem könyvelési táblát olvasunk el a hettita írás emlékei közül - csak egy ősvallási jelképet értünk meg a közös jelek segítségével.
1/a. ábra. Ez az az ősvallási jelkép, amit a Yazilikaya sziklájába vésett hettita reliefről a székely jelek segítségével Du isten értelemmel el tudunk olvasni
1/b. ábra. A székely rovásírás "us" (ős) szójele a nikolsburgi ábécéből
1/c. ábra. A székely rovásírás "nt/tn" (Ten) jele a nikolsburgi ábécéből
1/d. ábra. A székely rovásírás "d" (Du/Dana) jele a homoródkarácsonyfalvi feliratból
2/a. ábra. A yazilikayai ligatúra párhuzama az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáiról; olvasata: Egy isten
2/b. ábra. A székely rovásírás Du Ten ligatúrája a székelyderzsi tégláról
2/c. ábra. Magyarszecsődi Du Ten ligatúra (Fettich nyomán)
A hettita jelkép a Tejút (égigérő fa) ábrázolása. Hasonló típusú ligatúrákat a székely írásrendszerben is találunk. Ezek jellegzetessége, hogy az elemi jeleik egy függőleges oszlopba vannak rendezve - mert ezt kívánja meg a Tejút (égigérő fa) ábrázolása.
Az 1/a. ábrán látható hettita jelkép három szójelből áll, amelyek - az ábrázolási hagyománynak megfelelően - egymás alatt helyezkednek el.
- A felső szójel a székely "us" (ős) jel megfelelője (1/b. ábra), amely a hettita hieroglif írásban az isten szójele.
- A középső szójel a székely írás "nt/tn" (Ten) jelének megfelelője (1/c. ábra).
- A kereszt alakú alsó jel pedig a székely "d" (Du/Dana) jel (1/d. ábra) rokona.
A három szójel a székely írás és a magyar nyelv segítségével az Ősten Du vagy Du istenolvasatot adja. Nem lehetünk bizonyosak benne, hogy ez a hangzósítás pontos, az olvasat értelme azonban helytálló lehet.
A hangzósítás helyessége mellett szól az a körülmény, hogy a hettita nyelvben mindegyik szó megtalálható volt. A napistent Estan u-nak hívták, a viharistent pedigTa/Da néven tisztelték. Ebből következtethetünk a két írásrendszer és a két mitológia rokonságára - s az olvasat megközelítően helyes voltára.
3. ábra. Yazilikaya sziklapantheonjának részlete, középen (a kiemelkedő szikla aljába vésve) a bennünket érdeklő relief
4. ábra. A kiemelkedő szikla alján lévő dombormű; ennek közepén van a jelképet tartó isten
5. ábra. Ugyanaz a részlet egy rajzon
6. ábra. A felfedező Charles Texier rajza a domborműről
7. ábra. Charles Texier rajzának részlete; ebből emeltük ki a ligatúrát
Gyakran tapasztalom, hogy a különböző antik kultúrákban az ősvallás szókincse és jelkincse ismerős elemeket tartalmaz. A szavak a magyar nyelv szavaira, a jelképek a székely írás jeleire hasonlítanak. Ez annak köszönhető, hogy a vallások általában hagyománytisztelőek voltak és hosszú időn keresztül megőrízték a szertartásaikon használt nyelvet és jelkészletet.
A vallások hagyományőrző volta miatt alakult ki az a különös helyzet, hogy az antik (pl. az egyiptomi, sumer, hettita, kínai) kultúrák nyelvénél és írásánál ugyanannak a kultúrának a vallási szókészlete és jelkészlete közelebb áll hozzánk. Azaz minél régebbi egy szó, vagy jel az antik kultúrákban, annál nagyobb a valószínűsége, hogy hasonlít valamilyen magyar szóra, vagy jelre.
A jelenséget aligha lehet másképpen magyarázni, mint hogy az antik kultúrák keletkezésére a kőkori magyar nyelv és kultúra meghatározó hatást gyakorolt. Később aztán az egyes nyelvek a fejlődés során eltávolodtak az eredeti (magyarral rokon) alapoktól.
E fenti, vizsgált jelkép esetében ez azt jelenti, hogy a Ta/Da és az Estan szavak nem az indoeuropainak tekintett (Csőke Sándor szerint azonban a finnugor nyelvekre jellemző módon ragláncokat alkalmazó) hettita nyelv szavai, hanem az őket megelőző agglutináló nyelvű hattiaktól származnak.
Nem fejthetem ki bővebben ezt a sejtésemet, csupán megemlítem, mert a yazilikayai jelkép - és világszerte megtalálható társainak magyar jellege - magyarázatot kíván. Nem lehet említés nélkül hagyni Mészáros Gyula " Chattiak és skythák" c. kitűnő dolgozatát, amelyben azt feltételezi, hogy a hattiak északra vándorlásával alakultak ki a szkíták. Amihez a magyar krónikák azt teszik hozzá, hogy mi pedig a szkíták leszármazottai vagyunk. A dolog azonban bonyolultabb lehet ennél az egyszerű képnél, mert a székely írás párhuzamai már évezredekkel a szkíták előtt megjelentek a sztyeppén. De ennek további fejtegetése messze túlmutatna e cikk keretein.
**************************************************************
A yazilikayai hettita sziklapantheon szárnyas napkorong jelképének székely párhuzamai
A yazilikayai sziklapantheon ősvallási jelentőségű ábrázolásai között több olyan is akad, amelynek pontos párhuzamát találjuk a székely írásban.
1. ábra. A yazilikayai hettita pantheon sziklába vésett ábrázolásai között szerepel a fenti szárnyas napkorongot is tartalmazó dombormű (Huszka nyomán)
Az 1. ábrán látható hettita domborműből három részlet párhuzama is megtalálható a magyar jelkincsben (a fazekasjelek és a székely rovásírás jelei között).
- Az egyik a szárnyas napkorong, amelynek a párhuzama például az őrségi kerámiákon több változatban is megtalálható (2. ábra). A magyar fazekasok napjainkban is készítenek olyan cserépedényeket, amelyeken az esetenként virágdísszé vált szárnyas napkorong minta még felismerhető, de azok közepén némileg eltérő napjelképet alkalmaznak. Lényeges körülmény, hogy a hettita és a magyar népi jelek egyaránt a székely rovásírásjeleivel tartanak rokonságot.
- A másik a hettita szárnyas napkorong közepén lévő összetett napjelkép, amely szintén székely rovásjelekkel rokonítható (3. ábra).
- A harmadik a dombormű két szélén is látható eget tartó fa kompozíció, amelyik hasonlóképpen székely rovásjelek párhuzamaiból áll (4. ábra).
A hettita szárnyas napkorong párhuzamai a magyar jelkincsben
2/a. ábra. A magyarszombatfai Papp Vilmos fazekas által napjainkban is készített korsó a szárnyas napkorong mintával; középen egy sugaras napábrázolással - aszékely rovásírás egyik "ü" (Ügy) jelének megfelelőjével -; a szárnyakon pedig a négy szent folyó jelölésével - a székely írás "j" (jó) jelének párhuzamaival (Sindümúzeum, Velemér)
2/b. ábra. A néhai Varga Ferenc gödörházi fazekas által az 1990-es években készített tejesköcsög a szárnyas napkorong egyszerűbb változatával (Sindümúzeum, Velemér)
2/c. ábra. Ismeretlen fazekas által készített veleméri cserépedény (XX. század) szárnyas napkorong mintával; közepén a székely rovásírás Napot szimbolizáló "ly" (lyuk) jelével, a szárnyakon pedig a négy szent folyót ábrázoló kacskaringókkal - a székely írás "j" (jó "folyó") jelének párhuzamaival (Sindümúzeum, Velemér)
A hettita napjelkép magyar párhuzamai
3/a. ábra. A hettita napjelkép három elemből áll: fenn két körbe zárt, sugaras pontból (ezek a körbe zárt pont alakú és a sugaras napjelképek egyesítésével keletkeztek), alul pedig az égbolt jeléből
3/b. ábra. A székely rovásírás "ly" (lyuk) jele Bél Mátyás ábécéjéből; a lyuk szó arra utal, hogy a Nap az életfolyó forrása; ugyanez a jel az egyiptomi írásban Rá napisten jele, a sumerben pedig "kút, forrás" jelentésű
3/c. ábra. A székely rovásírás "ü" (Üdő) jele egy sugaras napjelkép, a 3/f. ábrán látható hettita jelnek a rovástechnológia miatt leegyszerűsödött megfelelője (a hettita jel két középső sugara nem lenne róható egy fapálcán)
3/d. ábra. A székely rovásírás "o/ó" (Óg) jele a székelydályai feliratból
3/e. ábra. A hettita hieroglif írás Nap szójele Gelb nyomán; a székely "ly" (lyuk) jel megfelelője
3/f. ábra. A sumer Utu napisten hieroglifája a hettita hieroglif írásban (Gelb nyomán); ez egy sugaras kör volt eredetileg, de a rovástechnológia hatására a kör szilvamag alakúvá változott; a székely "ü" (Üdő) jel megfelelője
3/g. ábra. A hettita égbolt szójel Gelb nyomán; a székely "o/ó" (Óg) jel megfelelője (azonban a székely jel a rovástechnológia hatására vízszintesből függőlegesre fordult, mert egy fapálcába nehéz vízszintes jelet róni)
A hettita eget tartó fa kompozíció magyar párhuzamai
4/a. ábra. A hettita eget tartó fa kompozíció két jelből áll: felül a hettita égbolt jel (a 3/d. ábrán bemutatott székely "o/ó" jel megfelelője), alul pedig az égigérő hegy ábrázolása (a székely "s" jel rokona) látható
4/a. ábra. A székely rovásírás "s" (sarok) jele Thelegdi János Rudimentájából; a Föld sarkain elképzelt égig érő hegyet (világoszlopot) ábrázolja
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 74
Tegnapi: 39
Heti: 310
Havi: 3 012
Össz.: 686 232
Látogatottság növelés
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu