A kínai "áldozat a talaj istenének" jel

A kínai írás kifogyhatatlan tárháza a régi magyar (hun, avar stb.) jelek megértéséhez szükséges tudnivalóknak - mert ezeket az írásrendszereket ősi, rokonságszerű kapcsolat fűzi össze.

1. ábra. Karlgren kínai jelekről összeállított monumentális kötetében ez a 21/c. számú jel; a jelentése: "áldozat a talaj istenének"

2. ábra. A 21. jelnek több - némileg eltérő - variánsa van, ezeket Karlgren időrendben sorolja fel

Bevezető

B. Karlgren régi kínai jeleket tartalmazó kötetét akkor vettem elő a könyvszekrény aljából, amikor a budapesti hun jelvény jeleit kellett leírnom, s ehhez szükség volt a segítségre. Az volt a kérdés, hogy a hun jelvény alsó, keskeny részén lévő négy hasonló (a feje tetejére állított latin V-vel azonos formájú, azaz a székely "s" betűvel azonos) jele díszítés-e, vagy jelentést hordozó jel. Nekem az volt a véleményem, hogy ez a sarok szójele, de a Magyar Nemzeti Múzeum által felkért két régész egybehangzóan - de tévesen - díszítésnek ítélte.

A dolog azért érdekes, mert a tárgyat korszakba kellene sorolni, de nem találunk elegendő kapaszkodót. Kezdetben vagy hat régész határozta meg ezt a jelvényt hun, vagy hun kori tárgynak (ilyen meghatározással került letétbe a Magyar Nemzeti Múzeumba is), utóbb azonban a Múzeum szakértői elbizonytalanodtak és ma már azt állítják, hogy nem lehet korszakba sorolni.

Ezen segíthet az írástörténet, ha szerencsénk van (pontosabban: ha elővesszük a könyvespolcról a rokon írásrendszereket leíró köteteket). 

A kínai írás

A kínai írást a kínai tudósok igen réginek, mintegy hatezer évesnek, a nyugati kutatók pedig általában valamivel későbbi fejleménynek tekintik. I. J. Gelb például Kr. e. 1500-1300 tájától számítja a kifejlett kínai írás kezdeteit.

A kínai jeleknek a kőkori eredetű székely írással mutatott kapcsolata alapján a kínai kutatók becslése jobbnak, de még mindig túl szerénynek tűnik a valóságos helyzethez képest. A kínai írás alapját is a kőkori ősvallás jelképei jelentik.

A kínai írás azon antik írások közé tartozik, amelyet nem kellett megfejteni, mert az írás ismerete a legkorábbi időktől kezdve napjainkig folyamatosan megmaradt.

A kifejlett kínai írás az i. e. II. évezred közepén, a Shang-dinasztia uralkodása idején jelenik meg. Azóta az írás külső megjelenési formája változott; az írás rendszere azonban lényegében változatlan maradt.

A legrégebbi kínai feliratok jóslatok szövegeit rögzítik. Ezeket általában csontra, teknősbékapáncélra, néhány esetben cserép- és bronztárgyra (edényre, fegyverre) és jadekőre írtak. Említésre méltó párhuzam, hogy a catalaunumi (mauriacumi) csata előestéjén a hun jósok is csontok ereiből jósoltak Attilának – ami a hun és a kínai íráshasználat közös jellemzőire és rokonságára enged következtetni.

A kínai írás használata során több tízezer új jel keletkezett. A Shang-korszak írásának még csak mintegy 2500 jele volt, a mai kínai írásnak pedig már mintegy 56 000 lineáris jele van.

A jelek formája a kezdetektől eltelt idő alatt fokozatosan megváltozott. Kezdetben a legtöbb kínai jelnek tisztán felismerhető volt a képi tartalma. Az időközben kialakult lineáris jelformák alapján azonban az eredeti képi tartalom már nem ismerhető fel.

A kínai írás jeleinek formai változását a kínai írástechnológia: az ecsettel való festés okozta. Kuo Mozso, a Kínai Tudományos Akadémia korábbi tudós elnöke szerint a kínai írást eredetileg karcolták (rótták?) és a jelek jobban hasonlítottak a sztyeppi nomádok jeleire. Amint ezt a legkorábbi jóscsontok jelein ellenőrizhetjük is. A kínai írás esetében is ugyanazt tapasztaljuk, amit a sumer képírás esetében is megfigyelhettünk, hogy a legkorábbi jelek hasonlítanak legjobban a székely írás (és általában a sztyeppi nomádok által használt rovásírások) jeleire.

A jelek megszaporodása a kínai nyelv sajátosságainak köszönhető. Az egyszótagú szavakat használó kínai nyelv rögzítésére alkalmasnak látszott a szóírás; az egyszerű nyelvszerkezet (a ragozás hiánya) nem követelte meg a betűírás kifejlesztését. Az egyszerű képekkel ki nem fejezhető szavakat és fogalmakat az elemi jelek megfelelő párosításával, csoportosításával fejezték ki.

A kínai írásban nem, de a hunoknál, a japán jomon kerámiákon, valamint az amerikai indiánoknál is megtalálható Jóma ligatúra példája alapján ez a jelcsoportosító íráshasználat egy általánosan alkalmazott kőkori szokás volt, amely a kezdeti szóírások természetes velejárója volt. A kínai írás ezt az ősi technikát megőrizte, aminek következtében a mai kínai írásjelek többnyire ligatúrák (jelmontázsok). A székely rovásírás, amelyet a hunok is használtak Kína határán, ezt a ligatúraképző hajlandóságot szintén fenntartotta napjainkig.

Sajátos jelenség, hogy az egyszótagú szavakat rögzítő kínai írás nem rendelkezik általánosan használt teljes szótagábécével. Szótagírás kialakítására ugyanis csak a külföldi szavak és nevek írásakor merült fel az igény. Ilyenkor a kínai szójelek szótagjel szerepet is betölthetnek, de ezek az esetek nem indokolták egy általánosan használt szótagoló írás kialakítását, ezért a  kínai írás nem is fejlődött teljes szótagoló rendszerré. Egy szótagírást ugyan idővel kialakítottak, de azt nem használják általánosan. Ez azt jelenti, hogy bizonyos szótagoknak nincsen állandó, egyezményes jele, hanem több hasonló hangzású szó jelével is leírhatók.

A hasonló hangzású szójelek bősége egy sajátos kínai eljárás kialakulásához vezetett. Az idegen személy- vagy népnevek leírásához ugyanis úgy válogatták ki a megfelelő kínai szójeleket, hogy azok nem csupán a szükséges szótagértéket jelölték; hanem a személynek, vagy népnek tulajdonított jellemzőket is kifejezték.

Hasonló sajátosság (a jelentésrögzítés komplex, többrétegű volta) a székely írásban is jelentkezik. A székely jelmontázsok ugyanis nem csak a hangalakot rögzítik, hanem igen gyakran képszerűen is felidézik a szó által jelölt dolgot (pl. az énlakai "Egy usten" ligatúra azt az égigérő fát ábrázolja, amellyel az ősvallás szerint az Isten azonos). 

Az első kínai szótagírás már az V. vagy a VI. században megjelent. Ezt eredetileg csak szórványosan alkalmazták, hogy segítsék a ritka és nehéz szójelek olvasását, s csupán a XX. század elején fejlesztették tovább egy teljes rendszerré. A szótagábécé 62 jelből áll, ebből 50 szótagkezdő, további 12 pedig szótagvégző jelként használatos. Ezeket az egyszerű szótagok leírásakor (mint pl. pu, mu stb.) nem használták, mert azok a nekik megfelelő egyszerű szójelekkel könnyen leírhatók. Amikor azonban egy összetettebb szótagot kell leírni ezzel a kínai szótagábécével, akkor a szótag írásképe egy szótagkezdő jelből és egy szótagvégző jelből tevődik össze. Például a ming szótagot mi-eng-nek, a chiao szótagot chi-ao-nak írják. 

A kínai kapcsolat

Karlgren nevezetes kötetének beszerzését és használatát még Ecsedy Ildikó sinológus javasolta nekem és Szekeres István barátomnak. Talán nem is gondolt rá, milyen jelentős előrelépést okoz majd a kötet tanulmányozása a székely rovásírás kutatásában. E kínai jelgyűjtemény ugyanis a székely jelek sok kínai párhuzamát mutatja be, ezáltal nyilvánvalóvá téve, hogy a székely jelek egykor szójelek voltak és valamiképpen rokonságban is állnak a kínai jelekkel.

Karlgren kötetében seregnyi kínai-székely jelpárhuzam van (a székely betűknek kínai szójelek felelnek meg), amelyeket teljeskörűen még senki sem dolgozott fel. E megfeleléseket az akadémikus áltudomány vagy észre sem veszi, vagy véletlen egyezések sorának tekinti - bár nem arról van szó. Az elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint ugyanis a távoli írásrendszerek jeleinek ilyen fokú egyezése a genetikus kapcsolat eredménye.

Ráadásul a magyar és a kínai történelem kezdetei szorosan össze is fonódnak s jól dokumentáltak Sze-ma Csien krónikájában (ahol a hun Xia-dinasztiáról ír). Ezért kézenfekvő a magyar (hun) és kínai írástörténeti kapcsolatok feltételezése; amint az is természetes, hogy a hun jelvény értelmezésekor elő kell venni Karlgren kötetét.

Szekeres István évtizedeket szentelt a kínai-székely jelpárhuzamok kutatásának és helyesen állapította meg, hogy a két  írásrendszer rokonságban van egymással. Azonban figyelmen kívül hagyta a nyugaton felbukkanó korábbi alakokat, ezért a kínai-székely megfeleléseket - tévesen - úgy magyarázza, hogy a székely írásjelek a kínaiból származó átvételek. A dolog azonban fordítva történhetett, mert a kínainál korábbi kőkori jelpárhuzamok európai és közel-keleti felbukkanása ezt támasztja alá. A székely jelek párhuzamai már a kőkorban a Pireneusoktól (Mas d Azil) Dél-Amerikáig megtalálhatók. Amiből nyilvánvaló, hogy a székely írást nem szükséges a kínaiból származtatni, mert ez a jelkészlet egy széles körben elterjedt nemzetközi jelszótárhoz (az ősvallás legfontosabb tételeit illusztráló jelkészlethez) tartozott. 

Jelpárhuzamok

3. ábra. A budapesti hun jelvény alján a kínai jel párhuzama látható

4.ábra. A Karanovo kultúra pecsétnyomója Bulgáriából

5. ábra. Hun szíjvég Nagyszéksósról a "sarok" jelével (középen), az "Egy" jelentésű kettőskereszttel (fent) és egy "nyeles hegy" jelképpel (alul), amely utóbbi több hun üstön és egy hun diadémon megtalálható és az égbe vezető út keskenységére utaló jellegzetes ábrázolás

6. ábra. A székely "s" betű, amely a sarok szójeléből keletkezhetett az akrofónia során

A kínai jel jelentése

A fenti kínai jel "áldozat a talaj istenének" jelentése nem pontosan azonos a magyar jel feltételezett "sarok" jelentésével. Csupán némi rokonság fedezhető fel a két jelentés között, ugyanis mindkettő az emberek és az istenek világa közötti kapcsolat körébe tartozik.

A jelentések eltérésének két oka lehet.

- Egyrészt a hasonló szó- és mondatjelek őrizhetik a korai fogalomjelek azon sajátosságát, hogy a jelentésük még nincs pontosan megfogalmazva, azaz több hasonló tartalmú megfogalmazással is visszaadhatók. Ez azt jelenti, hogy a kínai és a magyar (hun) jel talán sohasem jelentette pontosan ugyanazt, de olyan közös ősjelből alakult ki, amelynek a jelentésbokra magában foglalta mind a kínai, mind a magyar (hun) jelentés csíráját is.

- Másrészt az eltelt hosszú idő alatt az egykor talán közös jelentés is eltávolodhatott egymástól.

Ezen túl meg lehet különböztetnünk a jelek deklarált jelentését is a jelek képi tartalmától. Ami azt jelenti, hogy a jelek által ábrázolt hegyek akkor is a Föld sarkain találhatók, ha a jel mai deklarált jelentése nem a sarok.

Mindezeket figyelembe véve a kínai jel és a hun jelvényen található jel mondanivalójának közös volta felismerhető. Rokon jelekről és egymással távoli rokonságban álló írásrendszerekről van szó, amelyek eredete a neolitikus jelek világában gyökerezik és amelyek máig megérthető ősvallási tartalmat rögzítenek.

Az írás a meghatározása szerint "gondolat rögzítése jelekkel". Ez esetben nem csak az ősvallási gondolat közössége érhető tetten, hanem a jelek kialakulásának folyamata is, amely szójelet (mondatjelet) eredményezett a kínaiban, és az "s" betűt eredményezte a székely írásban.

************************************************************

Mi volt előbb, a kínai vagy a székely írás?

Származhat-e a székely írás a kínaiból?

Az akadémikus tudomány képviselőiben többnyire fel sem merül ez a kérdés, mert a hasonló (távoli magaskultúrákkal feltételezett) kapcsolatokat eleve tudománytalan kérdésfelvetésnek vélik és a létező párhuzamokat nem ismerik. Szekeres István a kínai írásjelek leszármazottjának tartja a székely és az ótürk írást. Ezt azonban a jelpárhuzamok korai és széleskörű elterjedtsége, meg a kínai hagyomány alapján kizárhatjuk.

1. ábra. Sze-maCsien ( Sima Qian), a legnagyobb kínai történetíró, akinek tájékoztatása nélkülözhetetlen a kínai és a székely írás kapcsolatainak megértéséhez 

A székely írás általánosan elterjedt volt már a kínai írás születése előtt is

Az egyik ok, ami miatt a székely írás nem származhat a kínai írásból, az az írástörténeti kép, amit a kínai írás keletkezését megelőző írásrendszerek mutatnak. A kínai írás kezdetei a jelenlegi ismereteink alapján mintegy hatezer évre nyúlnak vissza, azaz az ismert (és elismert) antik írásrendszerek legkorábbi képviselőjéről van szó, amely időben megelőzte a sumer írás megszületését is. Ez egyes kínai tudósok által képviselt adat, a nyugati írástörténeti művekben általában ennél későbbi időpontok szerepelnek a születés dátumaként (ekkor azonban egy már fejlett írásrendszer létét ismerik el). Meg kell említeni, hogy az emberiség a tanított és ismertebb antik rendszereket jóval megelőzően is használt írást, de ezeket preírásoknak tekintik nagyjából azért, mert nem ismerik és nem tudják elolvasni őket. A most vitatott kérdés megoldása is ezeknek a korai, alig ismert írásrendszereknek a történetében rejlik.

Lényeges, hogy már a legkorábbi kínai jelek között is igen sok párhuzama akad a székely írásjeleknek, amelyek a hunok által használt székely írásból kerülhettek a kínaiba.

Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy a székely írás volt-e a kínai írás mintája, vagy fordítva; akkor érdemes megismerni és megérteni az írás keletkezésének folyamatát.

Az első antik írásrendszerek jeleinek jó része egy általánosan elterjedt kőkori ősvallási jelképrendszer jeleiből alakult ki. Ez okozza, hogy a távolinak és idegennek tűnő írásrendszerekben olyan sok hasonló alakú és jelentésű szójel található. E megfeleléseket - az elvégzett valószínűségszámítás szerint - nem lehet a véletlen eredményének tekinteni, a párhuzamok döntő többsége csak a rokonsági kapcsolatokkal magyarázható. Ez egyaránt igaz a Mas d' Azil-i jelek, a Tordos-Vincsa kultúra jelei, a sumer jelek, a kínai jelek és az indián jelek között lévő székely párhuzamok esetében is. A székely írás mindezekkel egyformán rokonságban van és körülbelül 20-20 jele közös velük (bár ezeket a párhuzamokat még senki sem számolta össze a teljesség igényével). Ezek a párhuzamok a legfontosabb székely jeleket - valójában a székely írás lényegét - képviselik.

Ebből viszont az következik, hogy a székely írást nem lehet valamelyik tetszés szerint kiválasztott antik írásrendszerből származtatni. A székely jelkészlet nem lehet sem a sumer, sem a kínai, sem bármelyik ismert (és elismert) antik írásrendszer utóda, mert akkor nem lehet megmagyarázni a többi írásrendszerhez fűződő, hasonlóképpen szoros és genetikus kapcsolatát. Ezek a széleskörű rokoni kapcsolatok kikényszerítik azt a feltételezést, hogy a székely írás (és a mindenütt megtalálható párhuzamok sora) az őskőkor terméke. Ezért a székely írás nem vezethető le sem a sumer írásból, sem a kínaiból - hiszen már ezek megszületése előtt évezredekkel megtalálható volt a jelkészlete a Pireneusoktól Amerikáig.

Nem csak egy-egy jelforma egyezéséről van szó, amit Szekeres István nem sokra becsül (pedig egyetlen jel formai párhuzamának a magyarázata is fontos lehet és szükséges a teljes írástörténeti kép megalkotásához). Amikor pedig a formájukat tekintve egyező jelek száma megközelíti, vagy meghaladja a 20-at, akkor azt nem lehet kevésnek, vagy nem létezőnek tekinteni.

2. ábra. A legkorábbi kínai írásjelek egy csoportja Kr. e             4800 - 4200       tájáról, a Banpo írás emlékei közül

Amikor a formai párhuzamok magyarázatára törekszünk, nem feledkezhetünk meg a jelek képi tartalmának megértéséről sem, mert az hozzásegít azon szójelek jelentésének megismeréséhez, amelyeknek csak a formáját, vagy a belőlük kialakult betű hangértékét ismerjük. A jelforma nem csupán egy geometriai alakzat, amely különböző hosszúságú, dőlésű és ívelésű szakaszokból tevődik össze, hanem egy valaha volt kép maradéka is egyúttal. Ezt a képet fel lehet tárni és meg lehet érteni. Segíti ezt a feltárást, ha ismerjük a kőkori eredetű ősvallás legfontosabb témáit, mert a vizsgált jelek ezek jelképeiből alakultak ki. Aki ezt a saját műveltségének hiányossága, vagy egyéb ok miatt nem teszi, az lemond a jel akrofóniájának rekonstruálásáról, vagy könnyebben téved a rekonstruálás során.

E fenti szempont (a székely jelek jóval korábbi, széleskörű elterjedtsége) önmagában is kizárja a székely írás kínai eredetét. S ezt kiegészíthetjük azzal, hogy sikerült azonosítanunk a magyar nyelvet is, mert az elolvasható Jóma ligatúra ezt bizonyítja, s ez a ligatúra előfordul az amerikai indiánok kőkori eredetű jelei között is, meg a Kínától északra élő hunoknál is - de a kínai írásban nincs nyoma.

Mindezek kizárják azt, hogy a székely írás a kínai írásból származhatna.

A következő fejezetekben megnézzük, hogy illik-e ehhez a képhez mindaz, amit a székely jelek akrofóniájának rekonstrukciója mutat a székely jelek eredetéről, és amit a kínai krónikák mondanak a kínai írás kialakulásáról.

3. ábra. Kínai neolitikus kultúrák térképe a legkorábbi kínai írásemlékekről nevezetes Banpo lelőhely feltüntetésével

A székely írást a magyar nyelv rögzítésére fejlesztették ki

Kizárja a székely jelek kínai eredetét az akrofóniák rekonstrukciója is. Az 1990-es évektől igen sok székely betű akrofóniáját sikerült tisztáznunk, gyakran Szekeres Istvánnal, Simon Péterrel és Forrai Sándorral közösen végzett munkával.

Ezen rekonstrukciók mindegyike arra utalt, hogy a jelek eredetileg egy-egy magyar szó jelei voltak. Az így rekonstruált magyar szókincs kivétel nélkül igen régi magyar szavakból áll. Nincs lehetőség arra, hogy ezeket a szavainkat más nyelvből - például a kínaiból - eredeztessük, bár esetenként kétségtelenül rokoníthatók kínai szavakkal, amint sumer, hettita és etruszk szavakkal is.

Ez csak úgy képzelhető el, ha a szójelek egy földrajzi értelemben Kína, Sumerföld és Etrúria közötti területen élő nép szójelei voltak, amely nép közvetíthetett a többi között. Ilyen a szkíta-hun-magyar nép (illetve az elődje), amelyik több évezredes, vagy évtízezredes történelme során a közel-keleti Édenből indulván eljutott Kínáig, majd visszatért nyugatra a Kárpát-medencébe.

4. ábra. A Si-Csi első lapja

Sze-maCsien

Sze-maCsien a Han-dinasztia idején élt. Fiatalkorát tanulással és utazgatással töltötte, idősebb korában a császári udvar tisztviselője volt. Fő műve a Si-csi (Shiji, „A történetíró feljegyzései”), amelyet az apja nyomdokain haladva fejezett be. Ismerte a korában létező írott műveket, hatalmas műveltsége a Si-csi minden során tükröződik. Utazásai során megismerkedett a kínai történelem fontos eseményeinek helyszíneivel és összegyűjtötte a múltra vonatkozó szóbeli hagyományokat, helyi legendákat, amelyeket részben beépített a művébe; apjához hasonlóan hozzáférhetett a Han császári udvar levéltárában őrzött forrásokhoz is.

A Si-csi igen terjedelmes munka, legelterjedtebb modern kiadása tíz kötetet tesz ki, és a szöveg mintegy félmillió írásjegyet tartalmaz. Célja szerint az egész – a kínaiak számára ismert – világ történetét tartalmazza a történeti idők kezdetétől (az ún. „Öt császár” korától) egészen a történetíró koráig, Han Vu-ti császár uralkodásáig.

A Si-csi a történelem kezdetét a Kr. e. III. évezred elejére teszi. A krónika szerint kezdetben mitikus bölcs uralkodók, úgynevezett „kultúrhéroszok” jelentek meg a későbbi Kína területén, lakhatóvá téve a földet, s megtanítva az addig a vadság állapotában élő embereket a különféle civilizációs vívmányokra, köztük az írásra is.

Ez az a kor, amikor a kínai íráshasználat is elkezdődhetett.

5. ábra. A Si-Csi két lapja

A kezdetek bölcs uralkodói (kultúrhéroszok)

Az első kultúrhérosz Huang Di (Huang-ti), a Sárga császár volt, akinek a nevéhez olyan találmányokat fűznek, mint például a fejsze, a mozsár, az íj, a nyíl, a ruha, a cipő, a szekér, a csónak, a kútfúrás, a naptár, s ami talán a legfontosabb, a harang és az áldozati edény – ez utóbbiak biztosították ugyanis a kapcsolatot az istenekkel, szellemekkel, ősökkel. Bizonyos források szerint ő írta elő először, hogy a férfiak és a nők különböző ruhát viseljenek – tehát vele jelent meg a különbségtételek rendszere, a nemek elválasztása, amely a kínaiak számára oly fontos volt. Huang Di kezdte meg a közutak építését is.

A kultúrhéroszok közé tartozott Fuxi ( Fu-hszi), ő tanította meg az embereket a vadászatra, a halászatra, a hús megfőzésére, ő teremtette meg a bagua-t ( pakua), vagyis a nyolc jósjelet. Ő határozta meg a házasulás szabályait, és a korábbi csomóírás helyébe lépő írásjegyek kidolgozását is neki tulajdonítják. Itt találjuk tehát az első nyomát a kínai írásjelek születésének.

Shennong ( Sen-nung), az „isteni földműves” nevéhez a földművelés kezdetei, a földműves szerszámok, a gyógyfüvek ismerete, és a kereskedelem – az első cserepiacok létrehozása – kötődnek.

A Suiren ( Szuj-zsen) nevű kultúrhérosz a hagyomány szerint a tűzgyújtást ismertette meg a világgal.

A felsoroltak és a többi kultúrhős természetesen legendás személyek, a különféle szerzők rendszerint nem felejtik el hangoztatni, hogy a létük igazolhatatlan. Ez egy meglehetősen primitív megközelítése a pótolhatatlan és leválthatatlan kínai hagyománynak. A kései, fanyalgó értékelés mintegy felmenti az olvasót az adat megértése és elfogadása alól. Pedig ez lehet a legfontosabb történeti adat a kínai írás keletkezéséről.

A kultúrhéroszok korának végén két, a konfuciánus hagyomány által a bölcs és erényes ember megtestesítőjének tartott uralkodó, Yao ( Jao) és Shun (Sun) után a „Nagy” jelzővel illetett Yu császár került a trónra, aki többek között a Kínában oly fontos vízszabályozási tevékenységgel szerzett magának hírnevet. (E három bölccsel többször találkozunk majd a késő Zhou-kori filozófiai szövegekben.)

Nagy Yu-höz olyan közjogi intézmény fűződik, amely egészen a XX. század elejéig meghatározta Kínát: ő hozta létre az örökletes monarchiát. Míg ugyanis a korábbi legendás uralkodók utódjukat rátermettség alapján választották ki minisztereik, híveik közül; Yu a saját fiát ültette a trónra. Ezután Kínában évezredekig elképzelhetetlen volt az olyan utódlás, amely nem az uralkodói családon belül történt – kivéve természetesen az uralkodóház erényének hanyatlása által okozott véres dinasztiaváltásokat.

6. ábra. A Xia-dinasztia államának térképe; szárazföldön Kína belseje északkelet felől közelíthető meg a legjobban a Dzsungáriai-medence és a Góbi sivatag felől; a Xia állam ott alakult ki, ahol a sztyepp felől érkező jövevények találkoztak a kínai neolitikus kultúrákkal

A Xia-dinasztia 

Nagy Yu császár (tehát az utolsó kultúrhérosz) által alapított Xia-dinasztia a hagyományos datálás szerint a Kr. e. XXIII-XVIII. század között állt fenn. A tárgyi leletek tanúsága szerint Kínában ekkoriban bomlott fel a fejlett ősközösségi társadalom, s a kínaiak elődei a következő századokban léptek át a neolitikumból a korai bronzkorba.

Az 1920-as években a nyugati történetírás módszereit is alkalmazó „a régi forrásokban való kételkedés” irányzata a jól ismert hiperkritikai csűrés-csavarással megkérdőjelezte a Han korból ránk maradt források történeti hitelességét, és a vízözönt megfékező Yu császárnak és más személyeknek is "kimutatta" mitikus jellegét. Mintha az időszámításunkat megelőző évezredek kínai szerzőinek előírhatnánk a mai európai történetírásban illendőnek tartott elvek és szokások betartását. Ily módon az állítólagosan Yu császár által alapított és Jie (Csie) császárral kihalt Xia-dinasztia léte is megkérdőjeleződött egyes szerzőknél. Természetesnek kell tekintenünk, hogy a fanyalgók álláspontját az előkerült régészeti leletek megcáfolták. Ugyanis a Sze-ma Csien által lejegyzett Shang-dinasztia kronológiájáról a megtalált közvetlen jóscsontforrások alapján kiderült, hogy hiteles, és pontosan rögzíti a királyok névsorát. Ez azt jelenti a számunkra, hogy a kínai történeti irodalom adatait komolyan kell vennünk. Ebből következően a Xia dinasztia létezett és hun volt - mert ez maradt ránk a forrásokban.

7. ábra. Az Erlitou-kultúra régészeti lelőhelyeinek térképe a Sárga-folyó kanyarulatában

Manapság a Xia-dinasztiát a Lo-jang-tól keletre, Henanban feltárt Erlitou-kultúrával (Kr. e. XIX. század – Kr. e. XIV. század közepe) azonosítják, amely a Közel-Kelet és Közép-Ázsia kultúrális vívmányait közvetítette Kína felé és domináns szerepet töltött be a korabeli Kínában. Az Erlitou-településeken palotának is beillő, 100×100, illetve 72×58 méter alapméretű épületeket találtak. A sírokban a hagyományos edényeken kívül kezdetleges, egyszerű formájú bronzedények és a székely jelekkel rokon írásemlékek is felbukkannak.

8. ábra. Cseréplábas az Erlitou kultúrából (Henan); hasonlókat ma is készítenek az őrségi fazekasok

Számunkra lényeges szempont, hogy Sze-ma Csien krónikája szerint a Xia dinasztiától származnak a hunok. Ez azt jelenti, hogy a Xia dinasztia is hun volt, hiszen mongoloidoktól nem származhattak volna az europid hunok. Azaz a Xia dinasztia a sztyeppéről került Kínába, a sztyeppi kultúrát képviselte és terjesztette Kínában (ezt a korabeli régészeti leletek is alátámasztják), majd onnan - maga után hagyva az írását - visszatért a sztyeppére. A Xia dinasztia egyúttal azoknak a kultúrhéroszoknak is az utóda, akik a kínaiakat civilizálták s akik a kínaiakat az írásra is megtanították. A következtetést alátámasztja, hogy a Kínában élő kései hun dinasztiák előszeretettel vették fel a nevet, nyilvánvalóan az elődeikre emlékezve (pl: a Da Xia "Nagy Xia" dinasztia is hun volt).

9. ábra. Xia dinasztia korabeli írásjelek Erlitouból

Sze-maCsien krónikájában azt olvashatjuk, hogy a Xia dinasztia a kínaiakat írásra is megtanító kultúrhéroszok (egyikének) utóda. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a kínai írás kialakulására jelentős hatással voltak a székely írást már korábban is használó hunok, s ennek köszönhető a kínai és a székely írás sok párhuzama.

10. ábra. Az Erlitou kultúra egyik palotájának rekonstrukciója

A nyelvi jelenségek magyarázatának alternatívája

Szekeres István arra hivatkozik, hogy a nyelvi kísérőjelenségek a székely írás kínai eredetét támasztják alá.

Megemlíti, hogy a székely írás fiatal növényt ábrázoló "zs" betűjének a nikolsburgi ábécében még "s" és "zs" hangértéke is van; s ez az "s" csak a kínaiból származhat. Ott ugyanis ugyanez a jelforma a sen "fiatal növény" szójele, nálunk meg a zsenge szójele volt s abból lett a "zs" betűnk. A két szó és a két szójel rokonsága nyilvánvaló, de a kínai szó a korábbi hangalakot képviseli, azaz - állítja Szekeres István - ez is a kínai eredetet bizonyítja.

Az érvelés azonban nem körültekintő, mert az adatokból nem következik a levont következtetés. Más magyarázatot is lehet alkotni. Például azt, hogy a kínai nyelvben a magyarul beszélő hunok által alapított Xia dinasztia idején használt írás magyar jelnevei maradtak meg. A kínaiak a magyar szó régi alakját őrízték meg, amiből nem következik a székely írás kínai eredete.

*************************************************************

A kínai írás legkorábbi jelei

A ma ismert legkorábbi kínai jelkészlet a Banpo írás jelkészlete, amely régészeti ásatásokon került elő. Vésett és karcolt jelekről van szó, amelyeknek több, mint 50 típusa ismert - azaz a Banpo írásnak nagyjából ennyi jele lehetett. A tényleges jelszám valamivel több lehetett ennél, mert nem számíthatunk arra, hogy már valamennyi jelet ismerjük. Emlékeztetni kell arra, hogy az így sejthető 60-80-as jelszám megfelel a székely írás jelszámának is.

Ebből a jelszámból arra következtethetünk, hogy a Banpo írás szótagírás lehetett (a szótagírásoknak nagyjából ennyi jele szokott lenni), azaz talán nem olyan nyelv számára alkották meg a Banpo írást, mint a kínai nyelv (az írás típusa a nyelv típusától is függ).

A Banpo írás jelei között meglepően sok formai párhuzamát találjuk a székely írásjeleknek. Az ismert jelek nem alkotnak hosszabb összefüggő szöveget, ezért elolvasni sem tudták őket. A hasonló leleteket azonban az íráshasználat bizonyítékának szokták tekinteni. Erre okot az ad is, hogy a Banpo írás jeleinek jó részét a későbbi kínai és hun-székely írásban is megtaláljuk. A kínai kutatók joggal tartják a kínai írást 6000 évesnek - amely az ismert adatok alapján korábbi a sumer írásnál is.

1/a. ábra. Yangshao (Banpo) jelek táblázata Kr. e             4800 - 4200       tájáról; a táblázat jelei közül tizennégy - a jelforma alapján - székely jelekkel azonosítható; a helyszűke miatt itt be nem mutatható egyéb emlékeken további párhuzamok találhatók, amelyekből szinte az egész székely ábécé összeállítható

1/b. ábra. Ez a Yangshao jel a székely írás "ak" jelének formai megfelelője

1/c. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "b" jelének formai megfelelője

1/d. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "d" jelének formai megfelelője

1/e. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "c" jelének formai megfelelője

1/f. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "í" jelének formai megfelelője

1/g. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "j" jelének formai megfelelője

1/h. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "kő" jelének rokona (a budapesti hun jelvény, a karcagi karika és a csencsói sarokkő jelei között található megfelelője); az ótürk írás "ök, ük, kö, kü" jelével is azonosítható

1/i. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "m" (magasba vezető út) jelének formai megfelelője

1/j. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "n" jelének formai megfelelője

1/k. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "s" jelének formai megfelelője

1/l. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "sz" jelének formai megfelelője

1/m. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "t" jelének formai megfelelője

 1/n. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "ü" jelének formai megfelelője

1/o. ábra. Ez a Yangshao jel a székely rovásírás "zs" jelének formai megfelelője

A Xia-dinasztia írása

A régészeti kutatásoknak köszönhetően a legendák homályából egyre inkább kibontakozó hun Xia-dinasztia írásából csak az alábbi jelkészletet ismerjük. Ebben is meglepően sok jelet találunk, amelyik székely írásjelekhez hasonlít. Ezek a Xia jelek sem alkotnak egybefüggő, elolvasható szöveget, ezért olvasatuk nincs. Pusztán azt jelzik, hogy a Xia-dinasztiakorában Kínában már írást használtak.

A gazdag Nyugat - természetesen minden ok nélkül, pusztán a nem létező indoeurópai kultúrprioritás talaján állva - jobbára a legendák ködébe utalta és nem létezőnek tekintette a kínai krónikákban említett Xia dinasztiát. Azonban a Xia dinasztia egyik fontos városában, Erlitouban végzett újabb ásatásokon további ismereteket is szerezhettek a kutatók. Nem csak az bizonyosodott be ezáltal, hogy a Xia dinasztia létezett Kr. e. 2000 és 1600 között, hanem az is, hogy volt írása (2. ábra). A kínai tudósok a Xia dinasztiát a krónikáik és az emlékek alapján hunnak tartják, s a későbbi hun uralkodók is használták államukra a Da Xia "Nagy Xia" elnevezést.

2. ábra. Kínai írásjelek a hun Xia dinasztia (Kr. e. 2000 - 1600) egyik városából, Erlitouból a székely "sz", "v", "c", "cs", "b", "i", "gy", "d" jelek formai megfelelőjével

A jóscsontok írása

A fejlett és elolvasható kínai írásnak a híres Sang-kori jóscsontok a legkorábbi ismert előfordulásai. A Sang-Jin birodalom a Hunagho medencéjében alakult kia Kr. e. XVIII. században. Ezt a korszakot már nem csak a krónikák legendás hagyományai, hanem a tárgyi kultúra fennmaradt emlékei alapján is ismerjük. E kultúrából számunkra a legfontosabb az a mintegy 160 000 jósfelirat, amelyet általában szarvas lapockacsontra, teknősbékapáncélra, esetenként bronzfegyverre, bronzedényre, vagy jadekőre írtak.

I. J. Gelb a jóscsontok és ezek lehetséges előzménye alapján Kr. e.             1500-1300      tájától számítja a kifejlett kínai írás kezdeteit, de ez túl késői időpont a valódi kezdetekhez képest.

Ezek a jósfeliratok rövid, de a mai kínai írás segítségével már jórészt elolvasható feliratokat jelentenek. A tény, hogy a fennmaradt régi kínai feliratok szinte kizárólag jósszövegekre korlátozódnak, nem jelenti azt, hogy a kínai írást kezdetben csak és kizárólag erre a célra használták - írja Gelb. Hozzátehetjük azonban, hogy a tények ez esetben is arra utalnak, amit már többször kifejtettünk, hogy az írás nem a gazdaság és a könyvelés céljára született meg, mint azt általában feltételezik, hanem az ősvallási alkalmazások számára. Ugyanezt tapasztaltuk a székely írás legkorábbi emlékein is.

Említésre méltó párhuzam az is, hogy a catalaunumi (mauriacumi) csata előestéjén a hun jósok is csontok ereiből jósoltak Attilának – ami esetleg a hun és a kínai íráshasználat közös jellemzőire enged következtetni.A jóslás - a kínai adatok szerint - úgy történt, hogy a papok a megválaszolandó kérdéseket felírták a csontlemez (teknősbékapáncél, vagy szarvaslapocka) egyik oldalára, majd a csontot egy keleten rakott tűzhöz közelítették mindaddig, amíg a csonton repedések nem keletkeztek. Az így keletkezett repedések alakjából és a kérdésekhez viszonyított helyzetéből megpróbáltak a válaszokra következtetni.

A Sang-kori jóscsontokon kb. 2500 jel található. Ezekből mintegy 1400 jel azonosítható a későbbi kínai írásjelek segítségével, ezért a jóscsontok szövegét el tudják olvasni. A Sang-dinasztiáról még nem lehet tudni, hogy milyen nemzetiségű volt, de az őket követő dinasztia már bizonyosan kínai.

Feltehető, hogy fára is írtak ezzel az írással, de a fa alapú szövegek elvesztek az idők során. Az a tény, hogy a fennmaradt kínai feliratok szinte kizárólag jósszövegekre korlátozódnak, nem jelenti azt, hogy a kínai írást csak és kizárólag erre a célra használták. A könyvnek megfelelő jel a legkorábbi Sang feliratokban olyan képet mutat, ahol táblák vannak zsinórral összekötve, bizonyítva olyan mulandó anyagok használatát, mint a fa. Ez a könyvirodalom teljességében elveszett, de ki tudja, hogy valami csoda folytán, valamely jövôbeli ásatás nem tár-e föl olyan bizonyítékot, amely szerint létezett ebben a korai időszakban széles körben használt irodalom.

A jóscsontok írása képezte a későbbi kínai írásrendszerek alapját. Az egymást követő dinasztiák által elrendelt írásreformok ebből a Sang kori írásjel-készletből alakították ki a kínai írás újabb és újabb változatainak írásjel-készletét.

A jóscsontok jelkészletének székely párhuzamai

A már fejlett írásnak tekintett jósszövegekben is szép számmal találunk székely jelpárhuzamokat. E párhuzamok teljeskörű feltárása még nem történt meg (Szekeres istván megjelenés előtt álló kötetében számíthatunk ezek eddig legteljesebb felsorolására). Alább csupán ízelítőt mutatunk be a lehetőségekből.

4/a. ábra. Kínai jóscsont öt jellel a Kr. e. II. évezred második feléből; a rajta látható jelekből négy székely jelek formai párhuzama, az egyik esetben szemantikai párhuzam is kimutatható 

4/b. ábra. A kínai jóscsont "üst" szójele a székely írás "u" jelének megfelelője

4/c. ábra. A székely rovásírás "u" jele Bél Mátyás ábécéjéből; az "u" betű az "üst" szójeléből keletkezhetett; a képjel eredetileg bronzkori fém félkészöntvényt ábrázolt s az ushu ( vaske) hangalak kötődhetett hozzá; az eredeti vaske szó "fém" jelentésű lehetett, ebből származik a vas és üst szavunk is; a vaske elnevezés "őskő" értelmű lehetett, s a meteorvasra utalt (amit az ősatya ajándékának tartottak)

 4/d. ábra. A kínai jóscsontnak a székely "t" betűhöz hasonló jele

 

4/e. ábra. A székely rovásírás "t" jele Bél Mátyás ábécéjéből

 

4/f. ábra. A kínai jóscsontnak a székely "ty" betűhöz hasonló jele

 

4/g. ábra. A székely rovásírás "ty" jele Bél Mátyás ábécéjéből; az Orion csillagképet ábrázolja (Oriont a sumerek Nimróddal azonosították, akit őseink atyjukként tiszteltek; a székely írás "ty" betűje az "atya" szójeléből keletkezett az akrofónia során)

 

4/h. ábra. A kínai írás fu "atya" szójele 

Oldal: KÍNAI PÁRHUZAMOK
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat