A lyukas törzsű, kettőskereszt alakú, hegyen álló fa

Az ősvallási jelképek jellemző sajátossága, hogy székely rovásjeleket találunk rajtuk. Ilyen az égigérő fa ábrázolása is, amelyen rendszerint megtaláljuk rajta a Tejút hasadékának (székely szójellel történő) ábrázolását. 

1. ábra. A pécsi székesegyház altemplomába vezető lépcső palmettája az eget tartó fát ábrázolja; az ősvallási jelkép három székely rovásjelpárhuzamból: az "o/ó" (Óg), az "us" (ős) és a "gy" (Egy) rovásjel megfelelőjéből áll; a jelmontázsból elolvasható azEgy ős mondat

Az ősvallás leggyakrabban ábrázolt témája az égigérő, eget tartó fa. Az idők során e fontos jelképnek több grafikai változata alakult ki. A sztyeppi és a magyar faábrázolási hagyományra jellemző, hogy az a természethűségtől eltávolodván jelszerűvé vált; sőt pontosabb úgy fogalmazni, hogy a fa alakját elolvasható jelmontázsokkal idézték fel. Esetenként az egész fa szójelekből áll és egy elolvasható ligatúrát képez.

Berze Nagy Jánostól tudjuk, hogy az égigérő fát a magyar nép az Istennel azonosította s ezt az állítását az itt felsorolt elolvasható faábrázolások alátámasztják.

Ebben a fejezetben azon faábrázolásokat vesszük sorra, amelyekben az "us" (ős), ritkábban a "ly" (lyuk) rovásjel megfelelője szerepel.

Az "us" jel belsejében az "sz" (szár "úr"), a "ly "lyuk) jel belsejében pedig ar "r" (Rá, ragyogó) jel utal a hasadékban születő Napra. Ez a körülmény (a két rovásjel belsejében található további, értelmes jelek léte) jelzi, hogy nem egy odvas fa ábrázolásáról, hanem írásjelek alkalmazásáról van szó.

Az égigérő, eget tartó fa ugyanis a Tejúttal azonos, ezért a Tejút hasadékának jelzése a faábrázolás fontos elemévé vált. Azért alakult ki ez az ábrázolási konvenció, mert az egyik legfontosabb ősvallási ünnepen, karácsonykor, éppen a Tejút hasadékában kél a Nap. E pillanat jelzésére született meg az "us" (ős) jel valamikor a kőkorban (az indián párhuzamokból ítélve talán 30-40 000 évvel ezelőtt). Az "us" jelnév az ős szavunk 1400-as években szokásos lejegyzése csupán; azaz e jel az ős szójele, ami azért kerülhetett a fára, mert az ősvallás szerint a napisten leszármazottai vagyunk.

Ezt a leszármazási vonalat elsősorban az uralkodócsaládok és a királyi hatalom esetében tartották nyilván. Például a magyar krónikák királylistája szerint Nimród ősapánk Thana fia s ez a Thana nem más, mint az isten "ős Ten" szavunk második szótagja, a magyarok Istenének eredeti neve. Ettől a Thana fia Nimródtól származnak a hun és a magyar uralkodók a krónikáink szerint.

A hiedelemnek köszönhető, hogy az "us" rovásjel belsejében lévő "sz" (szár "úr") jel hangalakja lényegében azonos a sumer/akkád sar, sarru "király", az orosz cár, az angol sire "úr" - egymással genetikusan összefüggő - szavak hangalakjával. 

Szár szavunk ugyanis nem csak "növényi szár" jelentésű, hanem "isten, király, úr" jelentése is volt (a szár-ból alakult ki az úr szavunk, amely ma is az Isten állandó jelzője). Érthető ez a kettős jelentés, ha az ősvallási hiedelem szerint az égigérő fa azonos az Istennel. 

A királyi hatalom az égigérő fával azonos Istentől ered; ebből következik az égigérő fát (Tejútat) ábrázoló jelmontázsok uralmat legitimáló volta. E lehetőséget a hun-magyar dinasztia olyannyira kihasználta, hogy a címerünkben ma is a Tejút egyfajta, kettőskereszt alakú ábrázolását őrízzük. A koronázó paláston a kettőskereszt mellett megtaláljuk a hasadékot jelző ős szójelet is. A jogar nyelén szintén szerepel az eget tartó fa ábrázolása a hasadékával egyetemben.

2. ábra. A koronázási palást képszerkezete az eget tartó fát (a Tejútat) ábrázolja; a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Nap helyére Jézus Krisztus képét hímezték - ez a mandorla az "us" (ős) jel keresztény megfelelője; az "us" jelben eredetileg a székely írás függőleges egyenes alakú "sz" (szár "úr") jele szerepel, ezt azért lehetett helyettesíteni Jézus Krisztus alakjával, mert a kereszténység őt állította az ősvallás napistene helyébe

3. ábra. Hun szíjvég az "ős Egy", vagy "Egy ős" felirattal; arra utal, hogy a pécsi felirat egy legalább a hun kor óta alkalmazott ősvallási jelmontázst egyesített a korban szokásos palmetta-motívummal; erre az is lehetőséget adhatott, hogy a hunoknak három keresztény püspökségük lévén, az ősvallás jelképeinek alkalmuk volt a keresztény jelképekkel való azonosulásra, vagy a kereszténnyé válásra

4. ábra. A jogar nyelének filigrándíszítése "Égisten" alakban elolvasható jelmontázs; amelynek a szerkezete emlékeztet a pécsi olvasható palmetták szerkezetére - mert mindegyik az eget tartó fát ábrázolja; a jogart az Istennel azonos égig érő fának, az uralkodót pedig az Isten megbízottjának mutatja; László Gyula szerint a jogar párhuzamai Irántól nyugatra ismertek - azaz a magyar koronázási jogar az Iránt 150 évig adóztató, majd onnan nyugatra távozó hunoktól származhat 

5. ábra. A veleméri rajzos sindü (tetőcserép) égigérő fájának tetején is ott találjuk az "us" (ős) szójelét; ez a népi képzet aligha származtatható az európai palmettából, inkább a sztyeppi hun-magyar ősvallás jelkészletének maradéka

6. ábra. A debreceni csigacsináló borda égigérő fáján is ott látjuk az "us" (ős) jelet

7. ábra. A tusnádi Vártető sziklájába vésett, "sarokisten" olvasatú ligatúra az Attila halála után Csiglemezőre (a Csíki medencébe) vonuló székelyek első uralkodójának (Csaba királyfinak?) és az első független székely államnak a jelképe

8. ábra. Az énlakai unitárius templom rovásírásos mennyezetkazettájának sarkaiban álló égigérő fa nem csak az "us" (ős) jelet, hanem a kettőskereszt alakú Egy szójelet is tartalmazza; ezt a jelet a székely írást ismerő Muzsnai György készítette, azaz a jelmontázs tudatos alkalmazása jóval túlélte a pécsi székesegyházat építtető Szent Istvánt és Szent Lászlót - amiből az érdekes a számunkra, hogy a pécsi székesegyház építői még tisztában lehettek a jelkép olvasható voltával

9. ábra. Kelet-európai ("Isten" olvasatú) eget tartó fa Pletnyeva nyomán

10. ábra. A kirgiz falminta az égigérő fa ábrázolása; felül az "us" (ős) rovásjel megfelelőjét, alul az "s" (sarok) jelet találjuk

11. ábra. A gjunovkai szkíta lószerszámdísz Y alakú fájának törzsén piros szín jelzi a lyuk kiemelt jelentőségét; a jel feltehetően nem az "us", hanem a székely "ly" (lyuk) megfelelője, de arra utal, hogy már a szkíták is ismerték a most vizsgált ősvallási hiedelmet és ábrázolási hagyományt

12. ábra. Az eget tartó fa ábrázolása egy indián kódexből; az "us" (ős) jelnek megfelelő hasadék a Tejút hasadéka; az ábrázolási hagyomány kőkori eredetéről tanúskodik

Oldal: A lyukas törzsű, kettőskereszt alakú, hegyen álló fa
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat