Az írás fogalma

Sokféle írás van és esetenként az írás fogalmát is eltérően határozzák meg a szerzők. Abban azonban többnyire egyetértenek, hogy az írásokat két alapvető csoportba lehet sorolni: a nyelvet rögzítő és a nyelvet nem rögzítő írások közé. Ebből következően az írás fogalmának olyan meghatározására van szükség, amelyikbe mindkét csoport belefér. 

A vegyes rendszerű székely írás (és annak szójeleket alkalmazó archaikus változata: a magyar hieroglif írás) a latin írás emlőin nevelkedettek számára szokatlan megoldásokat alkalmaz. Az írás fogalmának tisztázása hasznos akkor, amikor nemzeti írásunk kifinomult megoldásainak megértésére és hieroglifikus írásemlékeink elolvasására készülünk.

1. ábra. Az "Egy Isten" mondatjel az énlakai unitárius templomból; nem csak a nyelvileg megfogalmazott mondatot jelöli, hanem azt is kifejezi, hogy az Egy Isten azonos az égigérő fával és a Tejúttal, amelynek a hasadékában ősünk, az évente meghaló és feltámadó napisten kél - azaz gondolatok többféleképpen megfogalmazható sorát ébreszti az ősvallás tételeit és jelképrendszerét ismerő nézőben

E sorok írója szerint az írás a gondolat rögzítése jelekkel. 

Ez egy általánosan használható meghatározás, amelyik nem sokat bibelődik a részletekkel. Nem elemzi, hogy mi a gondolat, vagy hogy mi a jel - ezek meghatározását átengedi más definícióknak. 

Abba a körbe, amelyet ezzel a meghatározással jelöltünk ki, belefér a fonetikus és a nem fonetikus írás is - legyen az képírás; csomóírás; füstjel; kínai szójelekkel, vagy latin betűkkel írt szöveg; netán kotta, szám, vagy a régi temetők fejfáin lévő, jelentést hordozó faragás; fazekasjel; esetleg modern közlekedési táblák ábrája, vagy hímes tojás olvasható mintája. Belefér minden, ami az emberek közötti információcserét szolgálja jelek segítségével.

Kéki Béla másképpen válaszol a kérdésre: "Mi az írás? Nyelvileg kifejezett gondolatok maradandó rögzítésére szolgáló, kisebb-nagyobb emberi közösségektől elfogadott, egyezményes grafikai jelek rendszere. Azért hangsúlyozzuk, hogy itt nyelvileg kifejezett gondolatról van szó, mert egy zenei gondolatot - például egy fuga-témát - is papírra vethetünk, de arra másfajta írás, a hangjegy szolgál eszközül." (Az írás története, Vince Kiadó, Budapest, 2000.)

Kéki Bélának nem tűnt fel, hogy a meghatározása önellentmondó. Az írás fogalmából általa kizárt hangjegyeket ugyanis "másfajta írás"-nak nevezi. Azaz a saját meghatározása szerint is van még másfajta, a meghatározás korlátain kívüli egyéb írás is, amely nem fért bele a szűkre szabott és végiggondolatlan meghatározásába. Ebből is nyilvánvaló, hogy a fenti definíciója csak a fonetikus írásra igaz, de az írás általános meghatározására - bár erre vállalkozott - valójában nem alkalmas. 

Másképpen közelíti meg a kérdést Szántó Tibor, aki szép ábrákkal díszített kötetét "A gondolatrögzítés kezdetei" című fejezettel kezdi. A címből is következően nála nem a nyelv, hanem a gondolat rögzítésére szolgál az írás. A (zenei) gondolat rögzítéséről Kéki Béla is említést tesz a hangjegyekről szólván, azonban a gondolatrögzítést mindjárt ki is zárja az írás fogalomköréből.

Szántó Tibor szerint már a paleolit kor barlangfestményei is eseményeket mondanak el - s ezzel az álláspontjával nem áll egyedül. "Azt a gondolatot, hogy tíz bölény, kezdetben úgy ábrázolták, hogy tíz bölényt rajzoltak egymás után. Később a tíznek és a bölénynek a jelét sorakoztatták egymás mellé. A jelek ekkor már nem csupán azt jelölték, amit ábrázoltak, hanem rokonfogalmakat is. A fej ábrázolása lassan elsőt, felsőt, előkelőt is jelentett."

A felsoroltak közül melyik számít írásnak és melyik nem számít annak? Ha csak egy bölény rajzát látjuk a barlang falán; akkor az még csak képnek és díszítésnek számít? 

Közbevetőleg kérdezzük meg, hogy biztosan el kell-e határolnunk egymástól a képet, a díszítést, meg az írást? Sokan rávághatják erre, hogy a kép, a díszítés és az írás különböző dolgok - de ez könnyen cáfolható, mert igen sok képjel és díszes írásmutatvány létezik. A magyar nyelv írás szava is kettős jelentésű: nem csupán írást, hanem rajzolást is jelent (ezért nevezzük a tojásfestők és a fazekasok rajzeszközét írókának).

De kanyarodjunk vissza a Szántó Tibor által felsorolt képekhez kapcsolódó kérdéseinkhez! Ha tíz bölény van egymás mellett a falon, akkor az már írásnak minősül? Vagy ha egy bölényfejet látunk a falon, amelyik esetleg a főnök ülőhelyét jelölte a teremben minden nyelvi kapcsolat nélkül - azaz "első, felső és előkelő" jelentést hordozott - akkor azt szabad-e írásnak tekintenünk? 

Az egyszerű viszonyok között élő emberek írásszükségletét gyakran kielégítette egy egyszerű kép vagy képsor, melyek rendszerint nem álltak egyértelmű kapcsolatban a nyelvvel. Mivel a képek magukért beszéltek, nem kellett megfelelniük a beszélt nyelv egyetlen elemének sem. Ez az, amit Gelb primitív jelentésábrázolásnak (szemaziográfiának) nevez. Ugyanezt preírásnak is nevezhetjük, amely az írás fogalmába beletartozik, az írás egyik fontos típusa. 

Gelb szerint "forradalmi fontosságú lépés az írásjel hangalakhoz kötése. Ha hisszük, hogy a gőzmozdony Watt-tal kezdődött, akkor azt is elfogadhatjuk, hogy az írás csak akkor kezdődött, amikor az ember megtanult nyelvi értékű fogalmakat írásban kifejezni. Ez azt jelentené, hogy az írás - amint azt néhány nyelvész feltételezi - a beszéd lejegyzésének eszköze, és hogy minden olyan stádium, amelyben az írás nem szolgálja ezt a szándékot, csupán erőtlen próbálkozás az írás irányában, de nem igazi írás. Ugyanakkor az írás meghatározásának ilyetén megszorítása nem kielégítő, mert nem veszi számításba azt a tényt, hogy mindkét fejlődési szakasznak egyazon célja van: emberi kapcsolatteremtés egyezményes, látható jelek segítségével."

Hozzátehetjük, hogy egy ehhez hasonló – túl szigorú - meghatározás azt eredményezheti, hogy a régészek meg sem kísérlik az általuk kiásott neolitikus szobrok jeleinek megértését - hiszen a hibás prekoncepció szerint eleve nem is számítanak rajta írásra. Így aztán sötétségben marad az a tengernyi értékes és mással nem pótolható üzenet, amit a kőkor embere hátrahagyott a számunkra. Csak azért, mert egyes írástörténészek gondatlanul határozták meg az írás fogalmát.

Azonban nem a praktikus, hanem az elvi okok miatt kell a szélesebb definíciót elfogadnunk. A nyelvhez nem kötődő jelek is az emberek közötti közlést szolgálják, ezért az írás fogalmába beletartoznak. 

"Mi tehát az írás?" - kérdezi Gelb, s meg is válaszolja a kérdést: - "Az írás egyértelműen egy emberi kapcsolatteremtő rendszer, mely egyezményes, látható jelek révén valósul meg. A kérdés, hogy vajon mi alkotja az írás alapját - szavak-e, vagy gondolatok - világosan egybevág azzal a kérdéssel, hogy vajon mi alkotja az emberi kapcsolatteremtés alapját."

Emlékeztet Arisztotelész Logikájának bevezető fejezetére, ahol a görög gondolkodó nem pontosan fogalmaz, mert leszűkíti az írást fogalmát a nyelv rögzítésére: "A kimondott szavak a szellemi tapasztalat szimbólumai, a leírt szavak pedig a kimondott szavak jelképei". 

Azonban Gelb hozzáfűzi ehhez azt is, hogy az írás soha nem tekinthető a beszélt nyelv pontos hasonmásának. Azt a megállapítást, miszerint a fejlett írás a beszédet jelöli; nem szabad úgy értenünk, hogy az csak a beszédet jelöli és semmi mást. 

Hozzátehetjük, hogy az írás - még a modern fonetikus írás is - gyakran fejez ki olyasmit, ami nem kötődik nyelvhez. Amikor az egyiptomiak az ünnepélyes alkalmakra fenntartott hieroglifikus írásukat választották a hieratikus, vagy a démotikus írásuk helyett, akkor számítottak a képszerű hieroglifák ünnepélyességet fokozó hatására is. 

Az írásnak tehát lehet egy jelentést hordozó képi tartalma is, amely nem kötődik nyelvhez. Ha ennek feltárásáról elfeledkezünk, akkor némelyik (elsősorban kőkori, népi, vallási vagy uralmi) írásemlék lényegét nem fogjuk megérteni.

Jól illusztrálja ezt a helyzetet az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkaiban látható ligatúra (1. ábra). A ligatúrához felhasznált fonetikus jelek csupán az "Egy Isten" mondatot rögzítik, azonban a jelmontázs alakja az égigérő, eget tartó fát is idézi - s ez a kettősség az Istent azonosítja a fával. Azaz a jel képi és nyelvi tartalma együttesen egy nyelvileg sokféleképpen megfogalmazható ősvallási tételt is rögzít.

Ezt a többletet a jel képszerűségének köszönhetjük. Hasonló jelalkalmazás jellemzi a több tízezer éve folyamatosan használt nem fonetikus írásokat és a belőlük kialakuló, kevert íráshasználattal jellemezhető szóírásokat is. 

Vagyis az írás nem csupán a nyelvileg meghatározott, hanem a nyelvileg meghatározatlan formában is rögzíti a gondolatot. S a különböző gondolatrögzítő eljárások gyakran egyidejűleg vannak jelen a magyar hieroglif írás emlékein. Aki ezek közül csak az egyikre figyel, az csupán egy részét érti meg az írás által rögzített gondolatnak. 

Oldal: AZ ÍRÁS FOGALMA
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat